Nyakörv | Jikook +18 {Befejezett}

Ugye Nem Talál Ránk?

Hibákért előre is elnézést!

Az éjszaka fárasztó és hosszú volt. A megtört fiú csak sírt némán YoonGi szorító karjaiban, miközben a szőke dühös és sajnálkozó tekintete a falba égetett lyukat, ahogy elképzelte JungKook halálának pillanatait. A szeretete Jimin iránt a pár év alatt családi viszonnyá alakult, és ezt nem is szeretné megszakítani, főleg mivel barátja lassan a halálig fogja kínozni szegény gyereket.

— Jiminie. — rázogatta óvatosan a kisebb vállát YoonGi. — Gyere reggelizni.

— Nem akarok. — fordult jobban a falfelé a párnát ölelve.

— Na de Jiminssi! Reggelizni muszáj! — lágy hangja altatóként hatott a barnára, miközben óvatosan rázogatta, mintha ringatná.

— Hagyjál JungKook! Nem akarok menni! — válla meg-meg rándult, amiről tudni lehetett, hogy sír. A szőke óvatosan felültette Jimint, és szorosan karjaiba zárta. "Már megint JungKook-ról beszél. Ez így nem lesz jó..." morgolódott magában YoonGi, miközben Jimin ébredezni kezdett. — Minden rendben, Hyung? — érdeklődött halkan, mire elengedte őt Yoon és mosolyogva szemébe furta tekintetét.

— Nincs semmi baj, törpe! Sírtál álmodban, gondoltam megvígasztallak. — törölte le hüvelykujjával szeme alatt lévő könnytől keletkezett pici nedvtócsát.

— Elnézést, ha gondot okoztam. Kimosom a párnádat! — nyúlt az említett dologért, de apró mancsait elkapva rázta meg fejét a szőke.

— Hagyd csak, nem kell! — küldött egy nyugtató mosolyt a fiatalabbnak. — Menj hozd rendbe magad, addig én megcsinálom a szobát! — simogatta meg Jimin feje búbját.

— Rendben... — kelt ki az ágyból a barnaság, majd kirohant a fürdőbe.

— Vajon mit művelt vele az a baromarc? — sóhajtotta a szavakat YoonGi, miközben elhúzta a függönyöket. Az utcán, mint mindig, ma is csendes volt az élet. A postás csengetve járkált, a szomszéd kislány sétáltatta a kutyát, és ne feledkezzünk meg Noona-ról se, aki pont most indult el dolgozni. Na meg a pletykás Jisoo néniről se... — Szia Noona! — integetett ki az ablakon a szőke, mire a nála idősebb nő majdnem elejtette a táskáját.

— Oh, szia YoonGi! — intett vissza teli kézzel a nő. — De rég láttalak. Jól vagy? — sétált az ablakhoz.

— Jól köszönöm. Na és te Noona? Nem láttalak már egy ideje.

— Jaj ne is mond, rohanás az élet! Végre találtam új munkát, erre rohanhatok össze vissza az irodák között. — kap fejéhez drámaian.

— Új munkád van? — találja meg a lényeget YoonGi, mire a nő elmosolyodik figyelmességén.

— Bizonyám! — vigyorog boldogan.

— Mesélj, ne nekem kelljen kihúzni belőled mindent! — röhög YoonGi.

— Mindenes vagyok az irodásoknál. Ha valaki hiányzik beállok a helyére, teát meg kávét viszek az embereknek, meg ilyenek. Mikor mi. Néha nagyon fárasztó tud ám lenni. — teszi el a pulcsiját a táskájába Mina, majd elő kutatja sluszkulcsát.

— Hyung! — áll meg az ajtóban Jimin. — Nincs pólóm, vehetek el tőled?

— Egy pillanat Noona! — megy a kisebbhez. — Bármilyen megteszi? Mondjuk lehet nagyok rád egy kicsit, de jobb mint a semmi. — durkál a szekrényben.

— Bármelyik jó...

— Tessék! — ad egy fehér pólót Jiminnek. — Neked adom, amúgy se hordtam még. — borzolja össze Jimin haját.