Nyakörv | Jikook +18 {Befejezett}

Egy Régi Emlék, És Egy Új Szabály

  Cipő kopogások kísérték végig a férfi lépteit a lépcsőn. Még csak reggel 8 volt, de ő már teljesen el készülve, frissen mozgott a házban. A fekete szmokingja, mint mindig, most is kiemelte vonalait, és azok a nyuszi fogak, amikor mosolygott, még inkább sexibbé tette őt. Minden lány szinte a bugyijukba élvezett, amikor meg látták a férfit, ki tudja, lehet néha még pár férfinak is felállt rá. De akármilyen ártatlannak tűnt kívülről, egyáltalán nem volt az! Egy szörnyű titkot hordozott magában, vagyis jobban inkább a pincéjében. Méghozzá egy 14 éves, megrontott fiút!

—Jimin-ssi! —ontotta fel a villanyt, közben elindult az össze kuporodott fiú felé. —Hoztam neked reggelit, gyere! —ült le a fiútól nem messze, de ő csak egy kis ideig tudott a közelébe kúszni, a lánc miatt. —Ne haragudj! —ült közelebb, majd a 165-nél nem magasabb fiút az ölébe rakta. (írói szemszög: kép fent, csak csók nélkül, jelenleg) —Annyira gyönyörű vagy, Jimin! —tolta el a fiú szemébe álló szőke tincset, majd elkezdte etetni a kis Jimint. Szép óvatosan, mint egy babát, ugy etette a szendviccsel, amit a fiú ha utált, szerette az íze miatt.

Miután Jimin meg reggelizett, JungKook mosolyogva lehelt a fiú ajkaira egy csókot. Elég volt rá néznie a fiúra, és már érezte, hogy az éjszaka hosszú lesz mindkettőjük számára. Több éven át tűrtőztette magát, de ma el fogja venni a szüzességét a fiúnak.

—Mond csak, Jimin-ssi. —nézett szép kék szemeibe, ami néha a dühtől már matt kéken "csillogott". —Na, ne nézz ilyen erőtlenül, mert el veszed a kedvem mindentől! —eréjesítette meg egy kicsit a hangját, bár még így is gyengéd volt.

JungKookról tudni kell, hogy annak ellenére amilyen durva a kis Jiminnel, néha ha olyan napja van, tud vele szépen is kommunikálni. A mai nap sem volt más kép, kívánta a fiút, és ez miatt próbálta tűrtőztetni magát, hogy az éjjel a fiú élvezze a vele töltött időt, és az ő nevét nyögje, ne az legyen, hogy egy hangot sem ad majd ki, és mint egy gumi baba úgy viselkedjen.

—Várj egy kicsit! —vette elő a csörgő telefonját zsebéből, majd felvette. —Háló? —szólt bele, közben jelzett Jiminnek, hogy szálljon le róla. A fiú egy kicsit sem habozott, azonnal leszállt a férfi öléről, majd a fal mellé mászott. Ágya hiába volt, ő akkor is mindig a fal mellett aludt. —Jimin! —jött vissza JungKook, közben szemével a fiút kereste. —Mondtam már, hogy feküdj az ágyra! —sóhajtott, mikor meg találta. —Miért nem használod az ágyat? —gugolt le elé.

—Sosem fogom használni! —válaszolta halkan. Jungkook kicsit meglepődve nézett a fiúra, mivel most először beszélt hozzá.

—Jimin... Te... —kezdett bele, de egyből eszébe jutott hogy neki menni kell. —Majd ha haza jöttem, beszélünk! —ment oda a fiúhoz, majd méz édes ajkaira egy csókot lehelt. —Nem tudom mikor jövök, de sietek! —állt fel, majd elment.

  Jimin meg könnyebbülve sóhajtott, mikor a férfi elhagyta a pincét.

Vajon ha haza jön, mit szeretne meg beszélni? Úgy se fogok meg szólalni, ezt ő is nagyon jól tudja! Vagy csak egyszerűen azért szeretne beszélni, mert most az egyszer meg szólaltam?!

Gondolkodott el, közben egy ideig a kis ablakon, a fal tetején elhelyezkedő kis fényt beengedő üvegen nézett ki. Amit látott, az csak a fű, és a fény volt. Számára ez mindig az emlékezés üvege volt. Mikor bele nézett, mindig eszébe jutott az a nap, amikor ide került. A kis Jimin akkor még csak tizenkettő volt.

Jimin vissza emlékezése:

Az iskolába rohanva, meg láttam egy idegen férfit, aki egy kisfiút akar a kocsijába tuszkolni. És mivel az a kisfiú egyel alattam járt, nem hagyhattam csak úgy. Azonnal oda mentem, és ahogy csak tudtam, kiszedtem az idegen kezéből, és ellöktem. Igazság szerint, elakartam vele rohanni, de engem addigra elkapott a férfi, és berakott a kocsiba. Időm se volt kinézni, hogy meg tudjam nem esett semmi baja a fiúnak. A fejemet erősen beütöttem, ami miatt el is sötétült minden.