Lassú tempóba sétálgattunk.A kezemet fogta és a csend meg feszülté kezdett válni.
fel-fel pillantgattam az arcára majd mikor hirtelen találkozott a tekintetünk elkezdett mosolyogni.
-Mi történt azon a napon mikor lesérültél vagyis akkor hogyan sérültél le?-engem fürkészett mélyzöld szempárjával amik szinte elvarázsoltak.
-hú hát az elég hosszú sztori és nem akarlak untatni vele.-beletúrt a hajába majd újra szemét a szemembe szegezte.
-leszarom hogy hosszú..-mondja a szemembe és közbe a homlokát összeráncolta.
-de unalmas-mondom vissza, hogy hát ha felfogja nem szeretnék beszélni róla de nem..nem igazán érdekli.
-Ha benne vagy, akkor nem unalmas na mesélj már-könyörög kiskutyaszemekkel amikkel egyszer a síromba fog kergetni, mert olyan aranyos.
-Jól van elmondom de többet ne használd a kiskutya szemeket!-mondtam neki szigorúan.. Eröltetés nélkül felnevetett majd azzal a kezével megvakarta a tarkóját ami zsebre volt téve.
- Ez-az!-kiáltott fel amitől egy kicsit elnevettem magam.-De várj miért nem használhatom a legjobb fegyveremet?-kérdezi bohókás hangulatba.
-Mert az megöl olyan aranyos..-mondom neki zavarba esve.
-Aranyos??Néha olyan kiábrándító vagy..mondtam már?
-Az a csávóó-végén sóhajtottam egy nagyot..Az ő kacagása lepte el az üres utcát ami kongott a semmitől.
-na mesélj!
-okéé-megforgattam a szemeimet majd elgondolkoztam mivel is kezdjem.
-Kézilabdázok három-négy éve és a Bartok Béla Gimnáziumba volt egy kézilabda verseny amin részt vettem.Akkor még együtt voltam Ádámmal. Meghívtam a versenyre amin nem jelent meg pedig megígérte és emiatt összevesztem vele.A versenyen eltörtem a lábam és bevittek a kórházba ahol az anyukád dolgozik és fekvőgipszet kaptam az iskola kezdéséig.
-hmm..értem..-Ennyi?értetlenül vizslattam rá de út közbe megálltunk cipőt kötni.
-Ennyi?-cipőjét nézte mert kötötte és megállás nélkül rázta a fejét.
-Mit mondjak?hogy egy barom és hülyeséget csinált?mondjam?-kérdezi közben felváltva néz a cipőjére majd rám.
-öhm ja?-felállt majd újra útnak indultunk a "nem tom hova" felé. Felnézett az égre majd rám és akkor vettem észre hogy mosolyog.
-nem fogom!-ettől a mondattól komolyabb lett az arca amitől nekem is elment a kedvem a mosolygástól.
-miért nem?-épp hogy kijött a számon a kérdés mert az gombóc amit már egy jó pár perce próbálok lenyelni ott élősködött.
-mert akkor nem történtek volna meg ezek a dolgok például nem szerettél volna belém.-csípőre tett kézzel nevettem el magam ettől a mondattól.
-Honnan hiszed hogy beléd szerettem hisz te vallottál szerelmet még hozzá a nappalimba!-vágom rá mosolyogva amin elnevette magát.
-Hát na rosszul mondtam. kijavítom magam.nem történtek volna meg ezek a dolgok például nem szerettem volna beléd.-Zavarba esetten ácsorgott.A kezével támasztotta a tarkóját és rám nézett.Az út közepén álltunk ő és én.Hangokat hallottam arról az oldalról ahonnan jöttünk férfi hangok voltak.Biztos nem vizet ittak!Este volt már és az idő eléggé gyorsan telt.
Márk telefonja megcsörrent.Felvette váltott pár szót de közben megállás nélkül engem fürkészett.
-Figyelj Anna vissza kell mennünk mert már vége van a filmnek most értesített Ricsi.-gondolatban megkönnyebbültem mert reagálni sem tudtam volna
-Öhm oké-ennyit tudtam kinyögni mert háromszázhatvanas fordulatot vettünk és elkezdtünk vissza fele sétálni.
Csendbe sétáltunk vissza felé és még a kezemet se fogta amit már kezdtem hiányolni.A hangok kezdtek jobban kiélesedni és már látni is lehetett hogy három részeg fickó sétálgat erre felé.Erősnek tűntek a bal karjukon ugyan olyan tetkó volt de nem igazán tudtam megmondani hogy mik azok.Egyik borostás volt és idősebbnek tűnt a többitől.Már közeledtek és én egyre jobban kezdtem félni.Márkot pillantva nem igazán izgatja hogy azokkal mi van.Félelmemben Márk jobb karját át karoltam és minden lépésnél egyre jobban szorítottam magamhoz.Most vettem észre hogy milyen izmos karja van de sajnos hogy kabát van rajta.Úgy utálom az őszt!
-mi a baj?!-néz le rám Márk aggódóan.Beharaptam a szám majd megpróbáltam kiadni valami hangot.
-Fé..félek-vallom be a dolgot amire csak biccentett majd a bal kezemmel végig simítottam a karján és bele süllyesztettem a tenyerébe a kezem.Sokkal kisebb volt mint az övé de még hidegebb is volt.Sokkal nyugodtabbnak éreztem magam a közelében.
Próbáltuk kikerülni őket de sajnos észre vettek.
-Hé kölcsön adhatnád azt a cicababát egy kőrre.-kezdte a legfiatalabb amin elkezdtek röhögni.Márk megszorította a kezem ami miatt egy kicsit felszisszentem.Nem lehetett leolvasni az arcáról az érzelmeit.-Hallod te köcsög vagy bemagoltassam?!-emelte fel a hangját a férfi de mi meg egyre jobban kezdtük szedni a lábunkat.
-Hagyjanak minket békén!-mondja Márk de csak a hülye ló szerűségű nevetésüket lehetett hallani.
-hova siettek hé?!-ahogy szedtük a lábunkat kezdte elnyelni a csend a hangjukat.Mikor már a nyomuk se látszott és a hangjukat se hallottuk megálltunk kifújni a levegőt.
-Jól vagy?-kérdezi aggódó tekintetével.
-igen.-mondtam és halvány mosolyt erőltettem ki az arcomra.
-Anna én soha nem hagynám hogy bántsanak téged!-mondja mélyen a szemembe nézve.Szemei úgy csillogtak mint a reggeli napfény az ablakon.
-tudom!-hosszasan átöleltem és próbáltam nem elkábulni a jellegzetes Márk illattól.
