Lassan két napja nem láttam Márkot azóta az incidens óta.Az iskola kapuján sétáltam be és próbáltam eltűnni megannyi ember elöl.Levegő akartam lenni.Ami sikerült is mert azóta a két napon át süsüben járkáltam mindenhová és megpróbáltam ködként tevékenykedni.Felcsaptam a kapucnit és felbaktattam a lépcsőn.Mikor az ajtóhoz értem egy erős csapás kapta az arcom ami miatt hátra estem egyenesen a földre.Hát igen szó szerint pofára estem.-Hogy lehetek ennyire szerencsés minden téren de most komolyan?-nevettem fel magamban kínomban.Jó hogy nem gurultam le a lépcsőről.Ki lehet ez a figyelmetlen paraszt?!
-Basszus!Fordulj szemészethez mihamarabb!Suttyó-a végénél már lentebb vettem a hangerőt nehogy meghallja vagy mi.
-Jaj bo-bocsi csak nem igazán vettelek észre-mondja nekem a srác aki majdnem megölt.Jó nem ölt meg de nem tudom mi volt ezzel a terve.Azért csak nem vagyok átlátszó.Vagy sikerült eltűnnöm?
-Az volt a tervem...kösz hogy elrontottad az egész heti imidzsem.-mondom neki komoly hang kifejezéssel.
-tényleg nem volt szándékos.. segíthetek felállni vagy láthatom az arcod?-kérdezi a mély hangú fiú.Én sem láttam az arcát csak a térdéig tudtam megfigyelni.Lassan nyújtottam a kezeimet a srác felé akinek a puha,meleg tenyerétől jólesően bizsergett a bőröm.Mikor felhúzott majdnem ráestem de megtartott.
-öhm..köszi-eléggé zavarba estem ahogy véletlenül neki estem a mellkasának de ott maradt egy kis vérfolt.Lassan felnéztem hogy megtudjam ki ez a fiú de egyből mosolyra húzódott az ajkam.
-Szia Noel-A megszokottnál is nagyobbra húzódott a mosolyom ahogy belenéztem égszínkék szemébe.Száján lassan félmosoly húzódott amitől a hideg is kirázott.
-Nem hittem hogy téged is látni Anna-mondja majd lassan lehúzta a kapucnim majd sziszegően nézett a szemembe.-Ezzel el kell mennünk az orvoshoz mert eléggé csúnya seb.
-most hogy már tudok róla elkezdett fájni-kicsit felnevettem.Megfogtam Noel karját nehogy eldőljek.Szó szerint forgott velem a világ.Márk hirtelen felkapott amitől ijedtemben felsikítottam.
-Nyugi nem foglak elrabolni.-mondja nevetve.-hol van a legközelebbi orvos?
-van az iskolának orvosa-mondtam elálmosodva.Olyan voltam mint egy benyugatozott hörcsög.
Lassan bevitt a bejáraton.Szinte azonnal megfagyott a levegő mert mindenki minket nézett.Elég kellemetlen volt az egész.Lassan megpillantottam Virágot és Ricsit aki siettek a segítségemre.Márk csak nézett.Ahogy Korina a jobb oldalán.Olyan volt Márk mint akit pórázra kötöttek.
Felnéztem Noelre aki éppen a portással egyeztetett.Éreztem hogy végig folyik a vér az arcomon.Végig siettünk a folyosón meg sem várva Virágékat.Beléptünk az orvosi szobába ahol Tünde néni lapozgatta az újságot.
-Elnézést de a hölgy megsérült.-Ecsetelte Noel azzal a kifinomult Akcentusával amivel belül megöl.
-Látom kincsem-mondja a nő felénk pillantva.-ide tudnád hozni leültetni az ágyra.
-igen
Ahogy letett az ágyra megpróbáltam egy helyben maradni.
-Csókolom-mondom halkan.
-szió aranyom.-köszön mosolyogva.-most lefertőtlenítem kicsit csípni fog.Érzel valami mellék hatást?
-Hát mikor felálltam szédült velem a világ most is szédülök de már nem annyira ssz..-végén felszisszentem a csípős érzéstől.Noelt fürkésztem aki engem nézett.Rámosolyogtam ő meg csak biccentett.A fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset és vártam.
Már tette rá a kisebb kötésre a tapaszt hogy megtartsa.
-Jól van.Készen is vagy és legközelebb vigyázz magadra!És felmentést írok ki neked a hétvégéig.
-Igenis-mondom mosolyogva majd egy pillantást vetettem a Noelre aki a telefonját bújta a falnak dőlve.
-Amúgy elnézést ha megkérdem tőletek de ti együtt vagytok?-kérdi Tünde néni mosolyogva felváltva ránk nézve.Hamar felkapta a fejét Noel is.
-Mi?-kérdeztem mosolyogva.-nem dehogyis csak barátok vagyunk.
-kár-mondja lekonyult ajakkal a doktornő.
-jahh-mondja Noel majd kisétál az ajtón.
-Noel várjál már meg!-ordítok utána de mintha nem hallotta volna meg ment tovább.
-viszlát még egyszer köszönöm.
Ahogy kiértem az ajtón megpillantottam Noelt a radiátornak támaszkodva.
-Mi a baj Noel?-Sokáig vizslattam az arcát hátha rám néz.
-Az hogy megkérdezte.-mondja és idegesen beletúrt a hajába.
-Na és? tojd már le..-mondom neki mosolyogva.
-Látom még nem esett le..-mondja majd el áll a támaszponttól.közelebb lépett hozzám.-így már érted?
-Noel most mit csinálsz?-kérdezem felvont szemöldökkel.
-Szia Anna és cső-köszön valaki hátulról.Hátra fordultam ahol Márk nézett zsebre tett kézzel.
-Tudnál Várni Márk?-néztem rá majd vissza fordultam Noelhez.
-szóval ő a szerencsés..Figyelj ha hamarabb mondod én nem..-előrébb léptem és megöleltem.Hirtelen érte ez az egész de vissza tudott ölelni.Belefúrtam a fejem a mellkasába és mély levegőt vettem.-Ann mi az?
-semmi csak megöleltelek.-húzódtam el tőle.
-Te lány komolyan megőrjítesz-felsóhajtott majd egy puszit küldött és elment.
Nagy levegőt vettem majd megfordultam.
-Csá-vágom oda flegmán.Márk fél szemöldökét felhúzva nézett.-mi az?
-jó gyorsan túl léptél.-vág vissza durván oda sétáltam és megpróbáltam finoman vissza szólni.
-chh..ez nem igazán tartozik rád úgy is ott van Korina miért nem vele foglalkozol?-kérdeztem.
-Mert megsérültél és meg akartam nézni hogy élsz még de ez elég nagy hiba..hiba hogy élsz..
könnybe lábadt szemmel néztem végig Márkon és megannyi düh és csalódás égett bennem.Márk tudatába került hogy mit mondott.
-azt hittem más vagy de te is ugyan az a szívtelen féreg vagy mint a többi...-mondtam végig a szemébe egy könny cseppet elengedve.
-Anna..én..nem akartam..beszéljük meg..
-hagyjál-mondom neki majd elsétáltam mellette vissza se nézve.
