Nagy nehezen megszólalt a csengő.Ezzel azt tudatta velem hogy mennem kell ebédelni utána mehetek haza.Nagyon örültem , hogy vége a napnak.De még beszélnem kellett Márkkal az aznap estéről.Amikor azt mondtam vagyis hazudtam neki.De hogyan mondjam? Hogy bocs csak ki kellett találnom valamit hogy neked jó legyen?hát nem tudom,de ha ez nem lesz jó akkor elásom magam.Nem tudom hogy lesz a mozi. De ha meg tudjuk beszélni akkor nem lesz semmi gond..
Lassan vánszorogtam az ebédlőbe.Láttam ahogy elhelyezkednek a barátaim.Ricsi,Virág,Márk egy asztalnál üllt és Ádám,Gitta,Jóska külön.
Levettem egy tálcát és megpakoltam a szokásos ebédemmel.Ahogy mentem az asztalok között, Márk felpillantott.Tekintetünk amilyen gyorsan találkozott, olyan hirtelen felhagyott.Oda akartam üllni Gitta mellé aki oda tette táskáját majd mintha rám se hederítene és közbe tovább beszélt Ádámnak.
-Mi folyik itt?-kérdeztem halkan mire rám néztek.
-ki hívott?Annácska-csattan fel Ádám mire elkeztek röhögni a haverjai köztük Gitta is.Lángvörös fejjel Sétáltam Ricsiék asztalához.
Leülltem Virág melé akivel kis idők után igaz barátnők lettünk.
-Szia jól vagy?-kérdezi aggódó hangon.
-sziasztok..semmi gond csak, csak nem tudom mi van velük.-Mondtam mire megölelt Virág és öklöztem Ricsivel.
-Nefoglalkozz velük-legyingetett Ricsi.
-figyelj Anna! Akkor négyen megyünk moziba azt kész..jó lesz meglátod-mondta virág mire Márkra néztem.Zenét hallgatott fejhalgatójával, közben valamit csinált a telefonján.Felnézett rám, biccentett majd folytatta dolgát.Próbáltam legyürni az arcomra kiülő mosolygást ami nagy kihívást okozott.Főleg hogy úgy nézhettem ki közben mintha valami mást nem akartam kiengedni.
-kaptunk házit?
-nem..-mondom.
-Anna kell neked még az a rántott hús?.-kérdi ricsi nagyokat nyelve.
-Dehogy adom oda bazdmeg!-csattanok fel mire elnevette mgát.Én se bírtam így én is nevetve fullattam bele a kajámba.
Elővettem egy füzetet amit idők óta úgy hívok mindenes füzet és elkeztem rajzolgtni és irogatni mindenről ami az eszembe jutott.
Mikor már meguntam elraktam és elkezdtem búcsuzkodni.Ricsi és Virág együtt mentek haza, Én meg Márkkal sétáltam egy darabig.
-Anna.-szólít még Márk mire felpillantottam a vízes aszfaltról a sötéten világító zöld íriszeibe.
-mi az?-kérdeztem mire komolyra fordult a téma.
-szeretném ha csak barátok lennénk minden ilyen dolog után.-mondja de közben mindenfele néz csak a szemembe nem.
-Mi?-vékonyult el a hangom és ezzel elkezdett mély sebet vésni a legérzékenyebb helyre.
-figyelj nem tudom mi volt köztünk..
-De! Pontosan tudod mi volt köztünk vagyis..mindegy-csattantam fel s végén lezártam a témát. Mind a két kezét össze kulcsolta majd ezzel kitámaztotta a tarkóját. Felnézett az égre mintha látna ott valamit.
-Miért nehezíted meg a dolgom?-mondja nagy sóhajjal.
-Nem tudom..-mondom elhalt hangon-Mert lehet hogy szeretlek-suttogom és ezzel elkeztem gyors tempóba szedni a lábam.Nem tudom hogy hallotta de remélem hogy nem.
Márk megállt és értetlenül nézett.Ott állt az utca végén ezzel az egész dologgal.
-Anna mond mégegyszer az utolsó mondatot mert azt szinte tátogtad.
-sajnálom de nem!....haver-fura arcal nézett, én pedig csak mosolyogtam ebben a kicseszettűl szar pillanatban is.Megfordultam s ott hagytam Márkot.
Annyira elcsesztem.Lehet nem kellett volna.Bár lehet nem halotta.
Mikor már a szobám ajtaját zártam akkor tört ki minden.Minden ami egyszerre volt fájdalmas.Az hogy szeretem Márkot de csak barátként tekint rám,A fél baráti társaság azért megutált mert Ádámmal szakítottam.
Az ágy előtti szőnyegen feküdtem és apa egyik ingjét ölelgettem. A sírógörcs utáni fejfájásom csökkent, de közben egyre álmosabb lettem.
Bárcsak itt lennél apa...
Bealudtam és egy messenger csipogási hangra riadtam fel.Basszus már elmúlt éjfél öt percel.Felhuppantam az ágyra hogy megnézzem ki írt.
MÁRK:miért nem mondod el hogy mit mondtál utolsó mondatnak?
ANNA:miért nem figyeltél?
MÁRK:figyeltem.
ANNA:akkor?
MÁRK:csak a te szádból akarom hallani😉
ANNA: jóéjt Márk!
MÁRK:akkor holnap kimondod!
ANNA:mondom jóéjt!
MÁRK: jóéjt😉😉
