Kerestem Márk számát a telefonomba.Mikor megkerestem gyorsan felhívtam.Kint tutira lehetett olyan mínusz húsz fok mert már annyira fáztam hogy a lábaimat nem éreztem a fülem lefagyott.Nesze nekem nem hoztam a sapkám.A telefon kisípolt.
Nem baj megpróbálom még egyszer.
Még egyszer megcsörgettem.
-Ha-haló?-szólalt meg a fiú a másik vonalban.
-Szia Márk Anna vagyok, még mindig nem mentetted el a számom?-kérdeztem meglepetten.
-Szia Anna, lehet nem. de el is mentem.
-okés.Am itt állok a házatok előtt le tudsz jönni?-kérdeztem közben az ablakokat kémleltem.
-MI?te..itt?..miért?-kérdezte furcsán.kényelmetlenül éreztem magam.-ki van itt Márk?-hallom a vonalban egy ismeretlen hangot.
-kivel vagy Márk?
-jaj csak anyám..-mondja.hazudik..-mi anyád itt van?!-kérdi a másik hang..
-Márk anyukád csak nem mondaná hogy mi anyád itt vant.
-igazság nem vagyok egyedül.
Mikor kimondta a gombóc a torkomra akadt.Könnyek jelei csipták a szemeimet ezért felfelé próbáltam pislogni..
-De félre érted ő csak egy barát..
-jahh értem..akkor nem is zavarok csá..
Mikor letettem a könnyeim utat engedtek.Elkéstem..A hidegben próbáltam többször letörölni a könnyem nehogy ráfagyjon az arcvázamra.Sétáltam ki az utcából amikor meg nem hallottam a nevemet a hátam mögül.Megfordultam és Márk futott egy szál pulóverben,mackónadrágban és a bakancsába.
-Anna várj már!-ordította utánam.Megálltam és csak néztem ahogy levegőt kapkodva állt meg előttem.
-Anna félre értetted ő nem a ő nekem a..és miért is érdekel téged amúgy??-mosolygott rám.
-Figyelj már mindegy menj vissza a barátnődhöz ha ezt akartad volna mondani..
-Nem a barátnőm vagyis nem tudom olyan hirtelen történt..
-értem.-A francba!-Márk..-néztem a szemébe és próbáltam elmondani de de nem tudtam.-nem fázol?-Én hülye-gondoltam magamba.
-Nem pont jó nyárias idő van.-mosolygott de látszott hogy kurvára átfagyott..
-Márk látom hogy rendesen már ereidbe bele fagyott a vér.-oda mentem és kivettem a meleg kezeimet a zsebemből és az arcára helyeztem.Az arca jég hideg volt.Közelebbről látni lehetett hogy lilára színesedett az ajka.
-huuu de jó meleg a kezed.-mondja dadogva a szemembe.
-figyelj én rájöttem valamire de tudom hogy elkéstem vele..-mondom neki.A kezei a zsebében pihentek de én közelebb léptem hozzá.
-mire?-szemei csillogtak.Haja rendezetlen volt.Egyik kezem elvettem az arcáról és beletúrtam a hajába hogy megigazítsam..
-Én beléd szerettem de már mindegy menj vissza hozzá.-még közelebb léptem és az arcára hintettem egy puszit amire meglepődött.Magához rántott és megölelt.Mikor a hátamat átkarolta széles karjai úgy éreztem biztonságba vagyok de sajnos ez az egész nem is úgy végződött ahogy akartam.Mikor eltoltam magamtól még egy lágy puszit nyomott a számra.
-Ez mi volt?
-A mi történetünknek a vége.
-Volt történetünk?-nevettem fel.
-lehetett volna de figyelj te mindig is az én hercegnőm leszel.-kacsintott rám mire csak játékosan megforgattam a szemeim.
-Hogy hívják a szerencsést?-kérdezem mosolyogva.
-Korina..-vakarta meg a tarkóját.
-mi? az a Korina?-kérdeztem kitágult szemekkel.Az én Ex legjobb barátnőm.Mióta ex lb-ém?Azóta amióta az agyamba véste hogy nincs rám szüksége.Szép emlék mi?....
-jahh de lehet nem fog vele működni..-mondja elhúzott szájjal.
-miért is?
-azért mert olyan más..olyan nem tudom mostanság mindig meg akar változtatni pedig meg van a bomba külsőm.-mutatott végig magán.Ugyan az a szexi külső és önbizalom van benne mint mindig.
-ne hagyd magad.Nem hisztis picsa vagy a turiból..-elnevette magát amin csak mosolyogtam.Istenem de szeretem a mosolyát..Kár hogy nem azért mosolyog mert összejönnénk.
-Anna-szólít meg mire felkaptam a fejem.-Szeretsz?
-Háát nem utállak.-mondom neki mosolyogva.-Am igen...
-Akkor megkérhetlek valamire?
-attól függ..-mondom neki össze húzott szemöldökkel.
-össze tudnál barátkozni Korinával?-ez a kérdéstől szó szerint minden agysejtem kiégett.Próbáltam műmosolyt varázsolni a számra még a hüvelykujjamat is mutattam de a fogaim közül elmormogtam egy olyas fajta mondatot hogy ezzel az ujjammal foglak megölni.
-kérlek Anna-fogja meg a vállam.-csak te tudnád rávenni hogy elfogadjon..
-figyelj Márk! Ha nem fogad el úgy ahogy vagy akkor ez a legnagyobb hiba benne..-kicsivel hátrébb léptem és ezzel a keze leesett a vállamról.-bocs de ebben segíteni nem igazán tudok..
Elfordultam és hazafelé vettem az irányt..Próbáltam kiverni ezt az egész napot a fejemből de még mindig azon kattog az agyam hogy barátkozzak össze Korinával..Még a hideg is kiráz a gondolattól.Nem megyek nyalizni annak aki szó szerint lekoptatott.Még vissza-vissza pillantgattam hátha nézi ahogy eltűnök a sötétség homályába.Nem volt ott.Végleg vége a mi történetünknek vagyis ezt hiszem Márk mondta..Egy könny lassan folyt végig az arcomon amit hirtelen letöröltem.A francba is!nem éri meg egy darab srácért se sírni nem? vagy nem tudom ő lesz az első aki miatt sírok vagy sírtam.Egy újabb karcolás a szívemen az Ádámtól kapott mély de gyógyuló hegek mellé.
.
