Nagyon rosszul keltem. Péntek van, és annyira izgulok hogy a kezeim hirtelen felindulásból reszkettek.Ha rám bíznának egy pohár vizet akkor annak a pohárnak az életével játszanának.A tegnapi dolgon gondolkoztam és nem igazán jutottam semmire.Márk barátként szeret de én több mint barátságot érzek.De nem adhatom tudtára, hogy amit mondott a történtek után,hogy inkább csak barátság , az kicseszettül fájt.
Most a kórházban ülök és várom hogy behívjon az orvosom.Nem tudom hogy mit fog mondani de félek.Egy-két napja elkezdett fájni a térdem de nem igazán tudtam vele foglalkozni. Túl sok dologgal vagyok felhalmozva egy ideje.Lehet nem kéne túl sok mindent bevállalnom de mit is mondjak egy bevállalós kis csaj vagyok.
Lassan kinyílt az ajtó és kidugta rajta a fejét egy alacsony, szemüveges nő.Ő volt a kisegítő de nem igazán kedveltem már az elejétől nem volt szimpatikus.
-Szűcs Anna-mondja és ezzel felálltam és bementem a doktornőhöz.A szívem kelleténél is gyorsabban dobogott a félelemtől.
-Szia Anna régen láttalak ami nagyon jó hír-mondja mosolyogva Dr. Kovácsné.Ő volt aki megnézte a térdem aki gipszelte s műtötte.Nagyon szeretem mindent megtudtam vele beszélni mikor fekvő gipszben voltam.Akkor hallottam hogy van egy fia.
-hát igen de újra itt vagyok..-mondom mosolyogva majd lehuppantam a székre ami az asztallal volt szembe.Nem sokat változott a hely.
-Tapasztaltál valamit a térdeden?
-Hát egy-két napja elkezdett fájdogálni de nem nagy ügy.-elmondtam az igazságot. lehúztam a nadrágom és feltessékelt az ágyra.
Érzelem mentesen elkezdte mozgatni a lábam majd nyomogatni.Itt-ott fel szisszentem.Mikor abba hagyta elmerengett.Csendbe vártam hogy mit fog mondani.
-Hát sajnálom de ez rosszul fórt össze.
-Hogy mi?-Kiakadtam.Mi az hogy rosszul fórt össze??
-csak viccelek..Látnád az arcod kincsem-Kuncogja el magát.Tátott szájjal lestem.Cseles..
-Én meg sajnálom de terhes vagyok a fiától..
-Hogy mi??
-Csak viccelek..látná az arcát..-nevettem el magam.Ugyan olyan fejjel nézett.
-ez nem volt vicces-durcáskodott mire megráztam a fejem.
-Öné sem, de most már kvittek vagyunk.-Feltartottam a kezem mire belecsapott.
-jól van..Inkább menjünk írjuk meg neked az igazolást.-Elindult az asztal felé-Basszus elfogyott a papír egy pillanat és itt leszek.
Felhúztam a nadrágom és visszaültem az ágyra.Mert hát az ki volt párnázva és kényelmesebb volt.Már eltelt öt perc és még mindig nem ért vissza a doktornő.Ültem és vártám és vártam.Már annyi ideje várok hogy már inkább lefeküdtem és az új Angry birds-ös játékkal játszottam amit a várakozás közben töltöttem le.
Már csak pár pont kellett a tovább jutáshoz amikor valaki kopogott.Hirtelen benyitott az a bizonyos személy mire én kiejtettem a telefont a kezemből ami egyenesen az arcomra esett.Az arcom sajgott a fájdalomtól.
-Szia bocsi a késésért csak v...-Megállt és tág szemekkel nézett rám.Gyorsan leszálltam az asztalról és gyorsan meg igazítottam a hajam és a ruhám.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte mire rá mutattam a térdemre. Leesett neki mire egy kicsit feszültebb lett.-Jól vagy?-Aggódóan rám pillant mire csak le legyintettem.
-ja megvagyok..De te mit keresel itt?
Utolsó mondatomra betoppant a Dr. Kovácsné.Meglepetten nézett kettőnket.
-Fiam végre hogy megjöttél!-mondja mire leesett az állam. Fiaa?!Ő a fia?
- Ő a fia?-kérdeztem eléggé döbbent arc kifejezéssel.Márk kínosnak érezte a szitut az anyukája csak bólogatott és büszkén kihúzta magát.
-Igen..Na de ti honnan ismeritek egymást?-Mosolyog hol rám hol pedig Márkra.Hát nem tudom hogyan meséljem el hogy mi hát mit is csináltunk és hol és na mindegy.
-Csak barátok vagyunk-Próbáltam komolyan mondani de alig tudtam.
-elég közeli barátok-rám pillantott Márk.Hogy érti hogy elég közeli barát?Nem arról volt szó hogy csak barátság és nem több? kikészít istenemre mondom!Gyorsan elvettem a figyelmem az anyukájára aki még mindig mosolygott.Remélem nem hiszi azt hogy amivel viccelődtem igaz.Bár ki tudja mit gondolnak az emberek.
-Ha ennyire közeli barátok vagytok,akkor miért nem jössz el hozzánk ma vacsorázni Anna?-kérdezi boldogan a doktornő.
-Nem lehet sok dolgom van-Hazudtam egyből.Most Márk nélküli relaxáló napot tartottam de ahelyett betoppant Márk, kiderül hogy mióta ismerem az anyját de most tudok róla hogy ő az, és még meg hív vacsorázni. Ez nekem mára sok.
-Kár..de vasárnap ráérsz?-Márk már szinte behúzott nyakkal állt és látszott rajta hogy kellemetlenül érzi magát ami egy kicsit vicces volt.Bele gondolva abba hogy az anyjával ilyen kapcsolatot ápolok a kezdetektől fogva.
-Igen-bele egyeztem abba hogy vele és az anyjával vacsorázzak. Remélem jól döntöttem.
-oké.-csapja össze a tenyerét majd elindult az asztalhoz.-Oké akkor vasárnap.Itt az igazolás és figyelj ne terheld meg nagyon a térded mert azért fájhatott.
-Öhm.oké nagyon szépen köszönöm Dr. Kovácsné viszlát és szia Márk.-mondtam ki mire kijavított-Neked csak Tündi szia!-kacsintott majd elkezdte rendezni a lapjait.
-szia Anna-köszönt el Márk is.Bezártam az ajtót.Felvettem a kabátom és elraktam az igazolást majd haza indultam.
Ahogy sétáltam szinte már az utcám elején jártam fázni kezdett a fülem.Kerestem a sapkám, mindenhol tényleg mindenhol de nem volt sehol. Bakker ott hagytam a székben!
Elővettem a telefonom és megkerestem a telefonkönyvben Márk számát amit azon a bizonyos napon adott meg.Hát igen jó volt az a nap ha minden nap ilyen lenne akkor meg lennék elégedve az életemmel...Ne kalandozz Anna Irj!-Utasítottam magam.
Anna:Márk nincs ott véletlenül a sapkám?
Márk:De..Miért kell?
Anna:ááá nem kell csak megkérdezném, hogy, hogy van meg, hogy nem e fázik a füle....persze hogy kell!
Márk:Jól van csak hülyéskedtem..
Anna:Küldöm a címem.
Márk:Oké
Anna:Kertész út 21.
Csak egyszerűen ide hozza a sapkám mi baj történhet..
