Már kezdtünk lassítani a motorral és éreztem hogy egyre messzebb hajol.Ugyan annál a fehér- barna keverékes színű háznál voltam.De most nem azért mert bulizunk hanem mert vacsorázunk.Fura újra Márk házánál lenni vissza idézni az emlékeket.Mikor a bejárathoz pillantottam vissza emlékeztem az első csókunkra.És arra, hogy lefeküdtünk.Annak is meg van a maga története.
Leszállt mögülem majd a kezét a derekamra helyezte és segített leszállni.Érintése kellemes mégis váratlan hatást keltett bennem amitől zavarba estem és csak a cipőm orrát tudtam bámulni.
-Na még mindig izgulsz?-kérdezi közben betolja mellettem a motort.
-Hát igen de most nem jutott az eszembe te meg felhoztad de egy paraszt vagy-mondom neki felháborodva de csak a hátát láttam és vállait rázkódni.
-Nyugi nem fog meg enni-mondja rám pillantva.-Úgy is bír téged már rég nyert ügyed van.-Rám mosolygott de csak szemeimet megforgattam.
-De mi nem is vagyunk együtt!-mondom neki szinte nevetve az egészen.
-de egy ünneprontó vagy!na inkább menjünk.-mondja majd, mellé léptem és, minél fentebb kerültünk a lépcsőfokokon egyre jobban izgultam.Lehet hogy, ismer de nem tudom hogy mit gondol rólam.Lehet azt gondolja rólam hogy, egy nagy szájú picsa vagyok vagy, egy csendes lány aki alig mer megnyílni. Na én az elsőre tippelek.
Ahogy nyitotta az ajtót éreztem az arcomon hogy, megcsap az a kellemes meleg és a finom illat.Levettük a cipőt majd megkerestünk az anyukáját aki a konyhába sürgött-forgott.Nem mondom de jól ki tett magáért.Sok fajta Ételek halmazai volt az asztalon.A szám megtelt nyállal a látottaktól.Szeretek enni mindig ha tudok vagy ha van akkor Virágtól kérek enni mert, pont az van nála ami szerintem finom.Anyukája ránk pillantott közben megtörölte az izzadt homlokát.Levette a kötényét közben Ránk mosolygott. Eléggé fáradtnak tűnt.
-Sziasztok-mondja mosolyogva.Megölelte Márkot és rámosolygott.
-Szia Anna-köszön külön közben megölel.Vissza öleltem és próbáltam az illatoktól nem el kábulni.Kontyba volt a haja és láttam ő is egyruhásba volt ami nagyon elegáns volt.Mikor elengedett Mosolygott egy darabig közben végigmért.
-Gyönyörű vagy Csillagom.Na de menj Márkkal és körbe vezet mert nekem vissza kell menni mert megég a csirke.-mondja majd vissza ment és megnézte a sütőt.
-De én..-fordult vissza de rájöttem hogy, ha elmondom akkor tudni fogja a fiával mit csináltunk és én már ismerem a ház összes szobáját.-Szívesen segítek!-erőlködök de ö csak megrázza a fejét.
-Aranyos vagy de tényleg menjél nem kell segítség köszönöm.Menjetek foglaljatok elyet vagy tényleg Márk vezesd körbe.-pillant Márkra aki csak annyit mond hogy oké majd nekem biccent hogy menjek vele.
Fel-fel térképeztük a házat és e közben egy szót se váltottunk.De végül ő törte meg a csöndet.
-Nehezen hiszem el hogy ilyen gyorsan telik az idő-mondja de még mindig a földet kémleli.
-jahh nem rég még álmokat kergető törpék voltunk most meg nem sokára érettségizel és eltűnsz én meg soha nem foglak látni meg egyetemre megyek ha vége lesz az iskolának-mondom mosolyogva de ő nem nevet.Sóhajtott egy nagyot majd rám pillantott.
-hiányozni fogok?-kérdezi halvány mosollyal az arcán.A gombóc megint elkezdett zaklatni amit már unok és gondolkodok hogy elmenjek e vele az orvoshoz hogy megszabaduljak tőle.Bár nem látna semmit mert már akkor nem lenne ott semmi.
-lehet.-mondom majd előrébb megyek.Megláttam egy ismerős ajtót azon a bizonyos folyosón.Kinyitottam és az emlékek egy röpke pillanat alatt szállta meg a gondolataim.Az a szoba volt ahol Márkkal töltöttem az éjszakát. Még tettem pár lépést és már a küszöbön belül voltam.Éreztem azt a jellegzetes Márk illatot ami belengte a szobát.Hátráltam és szerencsétlenségemre neki mentem Márknak de nem mertem megfordulni.Közelebb hajolt a forró lehelettét éreztem a bőrömön.Bal kezével lágyan végig simított a karomon de a könyökömtől lentebb már csak a mutató ujjával tette meg.Nem mertem nyelni mert a szívem a torkomban dobogott és attól féltem félre nyelem.
-Fiatalok! kész a kaja!-kiállt fel Márk anyukája ami életmentő volt számomra.Márk hátrébb lépett. Kifújtam a bent tartott levegőt majd gyorsan kikotródtam a szobából egyenesen a lépcső felé vettem az irányt.Istenem egyszer a sírba visz..
Leültem az asztalhoz ahol velem szembe Márk helyezkedett el,Anyukája az asztal végén.Nagyon finoman főz, nem is tudtam hogy ennyire van érzéke hozzá.
-Na és Anna Sportolsz valamit a kézin kivül?-kérdi kovácsné mosolyogva rám.
-Hát ha a tesi sportnak számít akkor ja
-kovácsné az ön férje hol van?-kérdezem mire Márk rám nézett.
-üzleti úton van de tegezz nyugottan csak hivj Zsuzsinak.-rám kacsintott amitől elnevettem magam.-mi az?
-jaj semmi csak a fia magára ütött ő is kacsingat meg ilyenek.-amin elkuncogta magát.
-az én fiam-mondja büszkén Márkra nézve akinek a feje bele olvadt a rózsák környezetébe mert,olyan vörös lett.
-Kicsinek még rosszabb volt.Van annyi kép róla megmutassam?-amitől Márk felcsattant.
-Nehogy megmerd mert akkor végem.-mondja amitől elnevettem magam.
-figyelj Márk csak nem lehetnek annyira rosszak ha igen akkor elszublimálok-Az egész ház zengett a nevetéstől.
Az egész est siker érdemet ért.Most tényleg éreztem hogy Zsuzsa kedvel,Felettébb mulatságos nő.Nagyon sok hasonlóság van bennük amiket imádok Márkba.Vagy mi csak barátilag szóval jahh jaaa. Vettük a cipőnket ugyanis Márk vitt haza.
-figyelj Anna ami történt én vagy..-elkezdett habogni de közbe vágtam.
-figyelj nem kell meg magyarázni csak hirtelen volt meg ilyenek.-kezdek bele de ő csak furán néz rám.
-mi nem de meg kell me..
-Márk nem kell!-mondtam ki határozottan és ezzel nem mondott semmit.Haza vitt síri csend volt ami az idegeimet tépte már a végén. Elbúcsúztam tőle.Az ölelése elég hideg volt.Felpattant és vissza se nézett.
Mikor már megtanultam bevettem magam az ágyba és megvártam míg elnyom az álom.
