Azt hittem...[Befejezett]

1.rész

NamJoon szemszöge
Korán reggel volt egy próbánk most pedig egy fotózásra tartunk. Fáradtan döntöm a homlokom a kocsi hideg ablakának és, az elsuhanó tájat figyelem.
-Minden rendben? - kérdezi a maknae a vállamra téve a kezét. Felé fordulok, és az agódó szemébe nézve inkább csak mosolyra húzom a szám.
-Csak fáradt vagyok. - mondom mire, ő igen csak bizonytalanul néz rám, de nem kérdezősködik tovább. A fotózás helyszínén, mindenki döbbenten figyelte, ahogy Suga száll ki az autóból elsőként.
-Öh...- hökken meg Jin hyung.
-Jó kedve van most mi van abba? – von vállat nevetve Hobi, majd Suga után megy. Szép sorba mind kiszállunk és bemegyünk.

Hwan Byul Chang szemszöge
Egy szöuli egyetemen tanulok, emellett pedig egy fotós segédjeként dolgozom. Nyilván nem jön rosszul, a keresetem. Korábban Daeguba éltem, a családom még mindig ott él. Én is igazándiból az Egyetem miatt költöztem Szöulba.

A napi beosztást, és programot lapozgatom mikor valaki megérinti a vállam.
-Byul!– vigyorog rám, Yoongi. Még Daeguba, ismertem meg a középiskolában. Valahogy rokonszenves és fura srácnak tartottam egyszerre, de akkor nem tudtam miért. Azt se tudom megmondani mikor lettünk mi igazán jó barátok egyszerűen csak azok vagyunk.
-Yoongiiii - még tegnap mikor megkaptam a mai beosztás tegnap a tejesen felpörgött felettesemtől akkor tudtam meg, hogy kikkel is lesz ma fotózásunk. Gyakorlatilag első dolgom volt írni Yoonginak.
-Tegnap mikor írtál azt hittem csak húzod az agyam.- ölel át Yoongi.
-Miket gondolsz te rólam?-motyogom nevetve a vállába.
-Te mikor költöztél Szöulba? – tol egy kicsit távolabb magától. -Hol laksz? Egyetem? Van barátod? Miért nem mondtad hogy a városba vagy? -áraszt el kérdésekkel én pedig csak pislogok az általában unott Yoongira.
-Öh sok a kérdés... – nézek Yoongira. -Ekkor pedig nyílik az ajtó, és a hat másik srác jön be rajta. Ketten gyakorlatilag beesnek a terembe. Közülük az egyik Yoongi mellett megtorpanva néz rá.
-Hova rohantál így hyung? – kérdezi egy játékos mosollyal. A srácra nézve nekem leesik hogy ki ő. Ez viszont nem volt kölcsönös. A srác Tae volt aki a családjával, Daeguba a szomszédban lakott.
-Ide -von vállat Yoongi. Tae közelebb hajolva hozzám vesz szemügyre.
-Hmm ismerős vagy. -dönti oldalra fejét.
-Tényleg? -biccentem én is oldalra a fejem, és úgy teszek mint aki nem ismerte fel a srácot.
-Ühüm – jön válaszul. Majd közelebb hajolva megemeli az egyik lilára festett hajtincsem.
-Nos ha megérkeztek, kezdhetjük is. – köszörüli meg a torkát a főnököm. Tae még egy elgondolkodott pillantást vet rám majd, a srácokhoz megy.

Estére mindenki elég fáradt volt. Ez a srácoknál abban mutatkozott meg, hogy nem értették mit akar a fotós. A fotóst, pedig ez egyre inkább felhúzta.
-NEM NEM NEM....TEDD LE AZT A PLÜSS MACKÓT!!!- bök Tae felé, mire ő lebigyesztett szájjal rakja vissza a macit oda ahonnan elvette.-MI NEM ÉRTHETŐ AZON, HOGY MOSOLYOGJATOK? – folytatja. -NE NYÚLJ SEMMIHEZ JÓ? – néz Namjoonra.-TE -bök most felém. – Csinálj róluk hármójukról képeket.- int Tae, Yoongi és NamJoon felé.-Legalább gyorsabban végzünk. Meg addig is nyugtom lesz. – Az utolsó mondatot csak suttogja. A három sráccal együtt a fotó stúdió egy kisebbik helységébe vonulok.
-Nos, azt ti is tudjátok hogy a fotózás összkoncepciója az a márka reklámozása, és ti, mit tartotok jó ötletnek? – kérdezem. Igazándiból a főnököm ezért leszedné a fejem, de túl sok értelmét nem látom annak, hogy teljesen mű, beállított képek legyenek, hisz akkor hiába mondja az ember azt hogy „ csak természetesen” meg, hogy „ mosolyogj” a három srác közül Yoongi csak vállat von NamJoon elgondolkozik, Tae pedig széles vigyorral az arcán kezd ötletelni.
-A maci az passzol a témához, meg mondjuk itt a fények is jobbak.  – ezt követően Taeból csak úgy ömlöttek az ötletek, amik egész jónak bizonyultak.
-Srácok? – ötlet ami nektek tetszene? – nézek a másik kettőre.
-Nekem aztán nagyon mindegy. -von vállat Yoongi.
-Ahogy te jónak látod. – biccent NamJoon is.
-Hát jó. – mosolyodom el.
-Hozom a macit! – jelenti ki Tae, és már el is tűnik.
-Akkor addig kezdjük velem.  – áll a kamera elé Yoongi. Én pedig csak biccentek, és beállítom a fényképezőt.
-Nos közbe válaszolhatnál az előbbi kérdéseimre. – mondja.
-Melyikre? – vonom fel az egyik szemöldököm még mindig a kamerát állítgatva.
-Mondjuk mikor költöztél Szöulba?
-Nagyjából másfél éve.
-Nem is mondtad! – néz rám morcosan.
-Ne durcáskodj inkább mosolyogj, mert nem túl hihető hogy jól érzed magad ebben a kabátban.
-Tekintve 25 °C -os hőmérsékletét a helységben ne csodálkozz kölyök, hogy nem érzem magam jól a kabátban. – rázza meg a fejét Yoongi.
-Aigoo csak fogdd be és essünk túl rajta- nevetem el magam.
-Ahogy akarod, de akkor este elmegyünk kajálni! – jelenti ki.
-Talán- biccentek. Namjoon nagyra nyílt szemekkel néz ránk, de nem szól semmit. Miután Yoongi fotózásával végeztem, jött Tae őt pedig NamJoon követte. Már használhatónak nyilvánítottam a képeket, és pakoltam össze mikor Yoongi nemes egyszerűséggel kivette a zsebemből a telefonom.
-Héé! – nézek rá, értetlenül.
-Csak biztosra akarok menni. – vigyorodik el Yoongi.
-Miben? – nyúlok a telefonom után, de Yoongi lazán átveszi a másik kezébe a készüléket én pedig a lendületemnek köszönhetően, neki megyek NamJoonnak, aki reflexből átölel.
-Oh, bocsánat. – motyogom, igazándiból NamJoon mellkasának.
-Nem történt semmi. – mosolyog rám. Ekkor viszont ajtó csapódás hallatszik, és NamJoon elenged, megfordulva pedig egy lánnyal találom szemben magam.
-Te – bök felém, idegesen. -Csak okosan. – morogja nem épp kedvesen.
-Mivel? – nézek felvont szemöldökkel a lányra.
-Mások pasijára való rámászással. – közli mire, én még értetlenebbül nézek a csajra, aki már gyakorlatilag teljesen belemászott az arcomba.
-Te amúgy ki is vagy? – kérdezem. – Bár lényegtelen, biztosíthatlak róla, nem szokásom rámászni az emberekre. Igaz ez rólad nem mondható el. – tolom távolabb magamtól, a túlparfümözött lányt, aki egy ideges horkantás kíséretében hátat fordít nekem és NamJoonhoz lép. Aki nem szól egy szót se, csak megcsókolja a lányt és kimennek a helységből. Ahogy becsukódik az ajtó a jelenetet végig néző Yoongiból kitör a nevetés. Tae pedig elgondolkodva néz rám.
-Nem csalódtam. – szólal meg Yoongi.
-Örömmel hallom, de add vissza a telefonomat kérlek. – dünnyögöm. Tae ebben a pillanatban kiált fel.
- RÁJÖTTEM! – ugrik fel, a kanapéról amin eddig ült.-ByuByu vagy, a szomszédunkba laktál Daeguba.
-Igeen. – húzom vigyorra a szám.
-Te megismertél mi? – néz rám durcásan.
-Igen, de vicces volt, hogy te engem nem.
-Nem volt lila a hajad, és szemüveged se volt még akkor. Naná hogy nem ismertelek meg.
-Ti ismeritek egymást? – néz ránk Yoongi.
-Igen. – bólintok. -Daeguba a szomszédok voltunk.
-Te honnan ismered hyungot? – kérdezi Tae.
-Még középiskolából. Viszont Yoongi most már tényleg add vissza a telefonom! – fordulok felé.
-Mint már mondtam biztosra akarok menni. – vigyorodik el.
-Mégis miben? – sóhajtok egyet.
-Abban hogy elmegyünk este kajálni.
-Oké, oké csak add vissza. – bólogatok.
-Remek. – adja vissza Yoongi elégedetten a telefonom.

Hogy tetszett az első rész? :D (nem tudom milyen sűrűn lesznek részek xD)
_Beru_