Azt hittem...[Befejezett]

17.rész

Dam-dam-dammm*ezt olyan filmbeli hangon kell elképzelni *😂 remélem tetszik az új rész
_Beru_

Byul szemszöge
A délutánt, Matt lakásába töltöttük, jó pár elmebeteg filmet végig nézve. A lakás nagyjából, egy ágyból, egy fürdőből és egy asztalból áll, a falak pedig különféle plakátokkal vannak tele ragasztva.
-Ez borzasztó! - vágódom hanyatt az ágyon, az egyik horror film, első 5 perce után.
-Ez a büntetésed! - jelenti ki Jackson.
-Mi? Miért? Mit tettem?
-"Áh szegény nem túl szép...megkarmolta egy macska..."Szükséges tovább soroljam? - vigyorodik el Jackson.
-Nee, ne légy ilyen bocsánatot kértem.
-Következmények kiscsillag következmények.
-Büntess másk.... -akad el a szavam, mikor leesik hogy mit mondtam.
-Oh kiscsillag, mennyire vagy te ebbe biztos? - vigyorodik el perverzen.
-Teljességgel bizonytalan vagyok!

Jackson szemszög
-Csak ugyan? - vonom fel a szemöldököm, Byul fölé hajolva. Egy lassú mozdulattal, végig simítok,a hasától egészen a nyakáig, az érintésemtől megborzong, ami nekem vigyort csal az arcomra.
-Ez csikiz, még így pólón keresztül is. - kuncog fel, miközben, én az oldalára rajzolgatok az ujjammal köröket.
-Póló nélkül is szeretnéd kipróbálni? - nézek, rá széles vigyorral.
-Jaj, de humoros vagy! - dünnyögi, és felül az ágyon.
-Nem viccnek szántam. - vonok vállat, szórakozottan. Byul erre nem válaszol csak ismét hanyatt dőlve az ágyon a plafont kezdi bámulni.
-Bocsánat. - kérek elnézést.
-Semmi nem történt. - mondja halkan, majd felülve, szorosan magához ölel, és ismét olyan érzésem van mintha kapaszkodna belém. Egy kicsit eltolva próbálok a szemébe nézni, és szinte egyszerre szüntetjük, meg a köztünk lévő távolságot, és csókoljuk meg egymást. Nem hinném, hogy abban a pillanatban tudtam mit is teszek. Csak biztonságba akartam tudni Byult közel magamhoz. A hátát cirógatva végig döntöttem az ágyon, a csókunkat egy pillanatra se megszakítva. Byul a hajamba túr, és a tarkómat kezdi simogatni. Egy puszit nyomok a nyakára, és pontosan tudom, hogy akármennyire is élvezi most...később megbánná, és én ezt kicsit sem akarom. Így megálljt kell parancsoljak magamnak.
-Kiscsillag, most álljunk le, mert innentől nem tudom magam fékezni. -motyogom a nyakába, és egy mély lélegzetet követően legördülök Byul felől.
-Jacks...
-Kiscsillag, te nem belém vagy szerelmes, és ezt te is tudod. Csak azért történne meg, ami megtörténne, mert azt hiszed te voltál a hülye, és félsz hogy te rontottad el. Hidd el nem! Király csaj vagy, és ezt NamJoon is tudja, attól függetlenül, hogy jelenleg mekkora egy idiótaként viselkedik. Még valami, amiről biztosíthatlak, hogy továbbra is az egyik legjobb barátod szeretnék lenni.
-Köszönöm...és sajnálom ha kihasználtalak...vagy csalódást okoztam. - mosolyodik el halványan.
-Ne legyél hülye! Egy percig se használtál ki, és nem is csalódtam benned.

Pár héttel később
Tae szemszöge
Több hónap telt el azóta, hogy Byul szint egyről a kettőre elköltözött. Viszont még csak nem is beszélt a dologról. Viszont egy levél volt egyik nap az ágyamra rakva. Egy kitépett füzet lap volt összehajtogatva, és a tetejére a nevem volt írva.

TAE C :
Hát kiskorunk óta jobban tudok beszélni mint levelet írni szóval előre bocsi, ha kicsit zavaros lesz :')
Szóval, arról szerintem van fogalmad, hogy miért, de egy időre lelépek. Sokáig halogattam, a döntést, hogy utazok-e vagy sem...és nem avattalak be. Elnézést szeretnék kérni remélem nem haragszol <3
Amúgy, alig van valaki, aki tud arról, hogy elköltöztem szóval kérlek te se mondd el NamJoonnak.
Tudod, lehet nagy baromság pont most eljönnöm, de ha már lehetőségem van, és akármilyet is, de kaptam kezdő löketet, úgy gondolom el kellett jöjjek. Már most tudom, hogy mennyire hiányolni fogom ez idő alatt a ByuByu becenevet <333 ^^
Remélem tényleg nem haragszol, sajnálom :/ majd találkozunk : D
BYUBYU <3
Miután a levelet elolvastam, minden világos, volt egy valamit kivéve, hogy Namjoon hyungnak miért kellett ilyet csinálnia. Egyik este, épp a konyhába mentem vízért, mikor észre vettem, hogy NamJoon hyung szobájába fel van kapcsolva a villany. Résnyire nyitva volt, az ajtó így egy halk kopogást követően benyitottam.
-Minden ren...? - a kérdésbe is elakadtam, hyungomra pillantva. Az ágya szélén ült, és görcsösen szorította ökölbe a kezeit. Levegő után kapkodott, és arcán patakokba folytak a könnyek. Oda léptem hozzá, és leguggoltam vele szembe. -Hyung, mi történt? - kérdezem, aggódva.
-Cs-ha-k rossz-hat álmh-odtam, meh_nj viszh-sza aludni nyugodtanh, jól leszek. - válaszol, zihálva, és letörli az arcáról a könnyeket. Ezzel engem, egyeltalán nem győzött meg.
-Hyung, ne csináld már mit álmodtál? - kérdezem finoman. NamJoon sóhajt, majd egy kis szünet után beszélni kezd.
-Azóta, szinte minden este ugyan az az álom...sose vagyok képes utána menni, és sírva elrohan a folyosón. A FARNCBA IS meg akartam védeni, és én tettem tönkre! Nem akartam bántani, és erre föl? Na mit csináltam? - NamJoon idegesen csap az ágy matracára az öklével. - Mekkora, egy rakás szerencsétlenség vagyok Tae? - hajtja le a fejét, és könnyei ismét elerednek.
-Meg akartad védeni ByuByut? - kérdezek vissza.
-Nem akartam azt, hogy ne legyen rá elég időm, vagy hogy ha valami kiszivárog a sajtóba az is szinte biztos, hogy ő sérülne belőle, a sasange fanokat pedig már nem is említem. - sóhajt a tenyerébe temetve az arcát
-Hyung...- simítom meg a vállát.
-Ne kezd, tudom jól, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, hogy a szeme láttára lesmárolok valaki mást...
-Kimondottan, rossz ötlet volt, de miért nem beszélsz vele? - kérdezem. Bár, ami azt illeti még nekem se vette fel a telefont. - Szerinted, ezután van képem beszélni vele? Egyeltalán szóba állna velem? - kérdezi, és hangjából olyan mérvű elkeseredés cseng ki, hogy belefacsarodik az ember szíve.
-Te tudod hova ment? - kérdezi NamJoon.
-Yoongi, nekem is ugyan annyit mondott, mint neked. Elköltözött, nagyjából egy fél évre.
-Értem. - motyogja maga elé. - Úgy ahogy van elcsesztem az egészet...és lövésem sincs, hogy akár csak egy kicsit is, de javítani tudok-e rajta.
-Valahogy meg fog oldódni, de vigyázz magadra. Közeleg, az év végi Japán koncertünk is...
-Tudom- bólint, és keserű mosoly jelenik meg az arcán. Szólásra nyitotta a száját, de vissza is csukta.
-Mit akartál mondani hynug? - kérdezem.
-Semmit rázza meg a fejét. - pontosan tudom, hogy mondani akart valamit, de nem firtatom. Biztatóan rá mosolyogva, inkább kimegyek a szobájából.
Másnap délelőtt
Mivel ma csak délután, és este van próbánk így reggel csak az ágyamon fekszem, és gondolkozom az előző este szinte semmit nem aludtam, a Namjoonnal való beszélgetésem után, így elég fáradtnak is érzem magam. Egyszerűen, bosszant, hogy Yoongi nekem se hajlandó semmit mondani Byulról. Ezt végig, gondolva megcsörren a telefonom, amit egyeltalán nem tudok hova tenni. Hezitálva veszem fel.
-Halo?
-Szia! Byul vagyok. - szól bele a hívó fél is, amitől nekem majdnem kiesik a telefon a kezemből.
-ByuByu! Mivan veled? Hova mentél? Yoongi nem hajlandó semmit mondani. Egyeltalán barátok vagyunk még? - az utolsó, kérdés igazándiból aggodalomból csúszik ki a számon, és ekkor jövök csak rá, hogy amióta elolvastam azt a levelet, olyan érzésem volt mintha Byul nem bízna bennem...
-TAE sajnálom...tényleg hülye voltam. - mondja. -Én, én ...legszívesebben megölelnélek. Nem akartalak megbántani...egyszerűen csak...
-Nem történt semmi. Csak kicsit olyan mintha nem bíznál bennem. - válaszolok.
-Bízom benned, hibáztam mikor nem szóltam neked. - mondja komoly hangon.
-Bárki hibázhat. - mondom. - Viszont nem értem, hogy miért pont most hívtál.
-Honvágyam van. - mondja, és hangja picit elcsuklik, amin én elmosolyodom.
-Nehogy elkezdj sírni! -mondom egy nagyot, nyelve ugyanis az iménti mosolyomat, nekem is a sírhatnék váltja fel.
-Okés, de te se! - nevet fel.
-Dehogy...- szipokog egyet. - Szóval mikor jössz vissza? - kérdezem.
-Még egy kis idő TaeTae...
-Mennyi az a kis? - kérdezem közbe vágva.
-Pár hónap. - válaszol.
-Nálam a kis idő az max pár hét ByuByu...viszont akkor mikor vissza jössz jelentkezhetnél, producernek a kiadóhoz, úgy is kersnek, Yoongi pedig megmutatta a demotok.
-TaeTae- mondja majd sóhajt egyet. -Nem hinném, hogy Szöulba megyek vissza.
-MI? - lepődöm meg.
-Nem szeretném rontani a levegőt ha érted mire gondolok. - motyogja.
-Ne csináld ezt ByuByu nem csak nekem hiányzol, hanem MINDENKINEK! - hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-TaeTae ...
-Ne is kezd el! Igenis hiányzol mindenkinek. Nagyon is!
-Mennem kell, majd beszélünk jó?
-Okés. - sóhajtok. - Vigyázz magadra ByuByu.
-Te is TaeTae! Szia! - köszön majd bontja is a vonalat. Ez az egész egyre bosszantóbb...ledobom magam mellé az ágyra a telefonom majd a plafont kezdem bámulni.