Azt hittem...[Befejezett]

16.rész

4 hónappal később

4 hónapja ismerem Kimyt,aki azóta a legjobb barátnőm lett. Ez a 4 hónap, feltűnés nélkül suhant el. Heti szinten beszéltem Jacksel, és a szüleimmel telefonon. Időnként Yoonginak, is hagytam üzentet, de ezek az üzengetések mind a kettőnk részéről megálltak azon a szinten, hogy élet jelet adtunk magunkról. Mielőtt eljöttem, egyeltalán nem támogatta az ötletem, én viszont egy valamit szerettem volna. Elfelejteni azt, ami egy oltári nagy hülyeség volt. Belezúgni Kim Namjoonba. Eleinte viccesnek találtam a kapcsolatunk. Nem vettem, komolyan, ahogyan ő se. Egyikünk se, gondolta, hogy valami is lenne ebből. Aztán, ahogy teltek az együtt töltött napok, sokkal inkább más embert kezdtem megismerni, mint, akivel első alkalommal találkoztam. Azon agyaltam, hogy milyen mikor megérint, és szükségem volt rá. Ez pedig, elnyomta az eleinte bennem lévő tiltakozást, hogy ne kerüljek hozzá közel. Aztán BOOMMM eltaszított ő, nem kellettek hozzá a régi érzések. Idegesen csaptam, le az asztalra az egyik ital lapot, a kávézó pultjára ahol dolgozom.

-Valaki, nagyon ideges. - ül le a pulthoz egy baseball sapkás alak, akiről pontosan tudom ki.
-Az a valaki, most már inkább cseszett boldog! - vigyorodom el, és lépek ki a pult mögül hogy megöleljem.

Jackson szemszöge
Az elmúlt hetekbe egyre többet beszéltem Byulal. Amikor pedig a managerünk, azzal a hírrel állt elő, hogy pár hét szabadságot kapunk, szinte az első dolgom volt repülőjegyet foglalni. Az pedig csak mázlim volt, hogy egyszer említette a hely nevét ahol dolgozik. Arra viszont, nem számítottam, hogy ennyire örülni fog nekem. Szorosan fonódtak körém a karjai, és az arcát a mellkasomba fúrta. Ujjai erősen kapaszkodtak a hátamba. Visszaöleltem, és a fejét kezdtem cirógatni. Teljesen szokatlan volt, ilyennek látni. Amióta ismerem, határozott, és szinte mindig jó kedvű volt azt a két napot leszámítva mikor eljött.
-Ennyire hiányoztam? - kérdezem, elmosolyodva, és ekkor veszem csak észre, hogy Byul arca könnyes, ahogyan a pólóm is. - Hé kiscsillag. - törlöm le az arcáról a könnycseppeket.
-Igen hiányoztál. - bólint egy apró mosollyal az arcán.
-Ha végeztél, akkor mondjuk, elmehetnék egy olyan helyre, ahol kevesebb az esélye, hogy felismernek. - mosolygok rá.
-Most végeztem, délutános voltam. Egy perc és mehetünk. - tűnik el, a pult mögötti ajtóban. Egy kis idő múlva pedig ismét, felbukkan egy hátizsákkal a hátán. -Hogy, hogy itt vagy? - kérdezi mikor kilépünk az utcára.
-Kaptunk, pár hét pihenőt, gondoltam meglátogatlak. - vonok vállat. Nem válaszol, semmit csak mosolyogva megrázza a fejét.
-Amúgy hova megyünk?
-Még elég rég laktam itt majdnem egy évig. Szóval ismerek pár helyet.-ezt a mondatot követően, egy barna hajú, alacsony lány állítja meg Byult.
-BYUUUL! -vigyorodik el. -Oh hello! Ki az új barátod? - pillant felém kedvesen. Már illedelmesen bemutatkoznék, a baseball sapkám simléderét már épp feljebb tolnám, de Byul rátapos a lábamra.
-Egy, barát, de te hova sietsz? - kérdezi ártatlan arccal Byul én pedig értetlenül állok lehajtva a fejem.
-Munkába megyek, de bemutathatnád majd a barátod.
- Ő Jackson, Jackson ő Kimy a szoba társam és a legjobb barátnőm.
-Nincs meleged sapkába? - kérdezi Kimy, furcsán rám nézve.
-Áh szegény nem túl szép ezért a napszemcsi is karikások a szemei hosszú éjszakája volt. -magyarázza Byul mire én, felmordulok. Nem túl szép? Ez fájt kiscsillag.
-Csúnya egy éjjel lehetett ha így másnap délután is megviseli. -morfondírozik Kimy.
-Áh még macska karmolás is van az arcán, és tényleg rosszul érinti elég hiú szegény...- rontja tovább a renomém Byul. Kiscsillag már megint beletiporsz a lelkembe...
-Mennem kell sziasztok. Jobbulást Jackson, szeresd a macskád ígyál keveset aludj sokat. Mi meg majd talizunk Byul. - siet el a lány miután megölelte Byult.
-EZ mi a jó franc volt kiscsillag??? - nézek felháborodva Byulra.
-Bocsánat. - neveti el magát. -Kimy, egy hatalmas k-popper. Nem hinném, hogy jó lett volna ha felismer.
-Gondolom, azért nem egy elvetemült fan. Főleg, hogy együtt él egy olyan lánnyal, aki a BTS összes tagját ismeri. Sőt... meg amúgy se néz ki egy sasangnek. -vonok vállat.
-Ami azt illeti, nem tudja a srácokkal kapcsolatos dolgokat. - motyogja maga elé Byul.
-Ja, hogy úgy...azt hittem a legjobb barátnő olyasmit, takar hogy megoszt vele az ember dolgokat.
-Ja csak vannak, kényesebb témák amik, 4 hónap alatt nem kerültek szóba.
-Pontosabban, te kerülted, hogy szóba hozd ha jól sejtem.- erre csak hallgatás a válasz. -Ha megvigasztal, azért együtt tudok veled érezni, és megértem hogy a barátaid félted, és ez rendes tőled.
-Köszi. - mosolyodik el. - Ettől viszont még, nem vagyok éppen a legjobb barátnő.
-Szerintem jó vagy ahogy vagy. - mondom.
-Ezt jó tudni. Amúgy hova is megyünk? - néz rám kérdőn.
-Hozzám. - válaszolok röviden.
-Hozzád? - kérdez vissza.
-Lényegében Matthez. Van egy kis lakása, ahol régen én is laktam. Ott szálltam, meg.
-Áh értem. - biccent. -Bár igazándiból szerintem én ott leragadtam, hogy mit keresel itt. - rázza meg a fejét mosolyogva.
Valami olyat keresek, amit nem az egyik legjobb barátom szerelmébe kéne megtalálnom...

Már azt hiszem ez is egy csavaros rész lett 😂 remélem tetszik.
_Beru_