Azt hittem...[Befejezett]

20.rész

Yoongi szemszöge
Chimmel kijöttünk sétálni, és innen a lépcső aljától valóban, szép volt a kilátás, de jelenleg azzal törődtem a legkevesebbet. Hisz volt kire figyeljek. Viszont nem akartam, hogy megfázzunk, vagy netán lebukjunk, így egy kis idő után javallottam, hogy induljunk vissza a szállodába. A lépcső egy hegy oldalában volt meredeken. Alatta elsétálva, Chimmel szinte egyszerre hőköltünk meg. A meredek, már innen lentről is életveszélyesnek tűnő jelenleg még jeges lépcső tetején egy lány állt, nekem pedig a viszonylag közép magas lány alakjától máris görcsbe ugrott a gyomrom. Nem láttam tisztán, de szinte biztos voltam ki áll oda fent. Az alak a rozoga korlátban kapaszkodott már amennyire innen látszott.
-Ssze-e-ri-nted le akar ugrani? – kérdezi Jimin akadozva. Minden egyes porcikám, megfeszül, és azt mantrázom, hogy az ott nem Byul, és akárki is nem fog se ugrani se leesni.-Yoongi? – hadonászik előttem Chim, kicsi tenyerével. Ekkor viszont az alak, észre vesz minket...tehetetlen vagyok, és a tudatalattim sikoltozik, hogy Byul az. MEGCSÚSZIK..., az én lelkiszemeim előtt pedig már egy kitekerdett alak fekszik a lépcső alján.
-BYUL CHANG! – ordítom el magam, mire Chim megfagy egy pillanatra, majd egyszerre kezdünk a lépcső fele futni.  Realizálódik bennem, hogy a rém képem ellenére elkapta a korlátott, és nem zúgott le. A lépcső közepe tájékán ül a korlátot szorongatva
-Maradj lehozom! – pillant felém Chim, és mire tiltakoznék, hogy majd én, addigra szinte már Byul mellett jár. Sírba visznek...szívrohamom lesz így. Chim leguggol Byulal szemben majd valamit beszél vele, pillanatokon belül pedig mellettem ácsorognak. Pontosabban Byul Jimin hátán van, és hulla sápadt.
-Csak ne szólj semmit, és menjünk. – néz, rám Jimin. Visszanyelve mindenféle megnyilvánulásom csak biccentek. Keserű szájíz terjed el a számba egyszerűen elkap a hányinger ha arra gondolok mi lehetett volna a végkifejlet. Jimin minden gond nélkül viszi a hátán a szállodáig Byult. Ott viszont megtorpan.
-Figyelj szerintem, egyenlőre ebből nem ártana kihagynunk, Namjoon hyungot. – mondja, a hátán lévő Byul még mindig csimpánz módjára szorongatja Chimet, de kidőlt. Feje nyeglén bukik le Jimin válláról, amit ő egy laza mozdulattal vissza csúsztat a vállára.
-Jogos. -sóhajtok. – Vigyük hozzánk, nekünk úgy is elég egy ágy. – mosolygok Chimre. Majd előre megyek lecsekkolni, hogy tiszta a terep.

A szobánkba érve Jimin finoman leteszi Byult az egyik ágyra, és betakarja a lány hajában lévő hajcsatot pedig egy laza mozdulattal kiszedi. Az értetlen tekintetem látva, vigyorogva ad magyarázatot.
-Megszúrhatja, tudod éles csat. – bök meg finom a csattal Chim. Hitetlenkedve nézek, a páromra, majd hangot adok a gondolatomnak.
-Előbb szüksége lett volna, egy ilyen bátyra mint te. – mondom lesütött szemmel.
-Ugyan már ott voltál neki te. – lép hozzám közel.
-Hidd el gyatra egy fogadott báty voltam, és talán vagyok is. – fintorodom el, és belém hasítanak a dolgok, amik régen történtek. Jimin értetlenül néz rám, mire én csak sóhajtok.
-Ha nem akarsz, nem kell róla beszélj. – mosolyog rám. Byul ekkor kezd, mocorogni az ágyon. Egész hamar felébredt. Gondolkodás nélkül lépek oda hozzá, és az ágyon épp felülő Byult magamhoz ölelem. Valamit motyog a vállamba, amit nem értek, így eltolva magamtól nézek rá.
-Bocsánat. – hajtja le a fejét.
-Miért? – nézek rá értetlenül.
-Nem akartam elcseszni az estétek. – húzza el a száját.
-Na jó, azt hiszem ez a legkevesebb. Inkább mi a francot kerestél te ott fent?  - nézek rá, és próbálom elkapni a tekintetét.
-Remélem nem azt amire gondolni lehet. – ül le Byul másik oldalára Jimin.
-MI? DEHOGY!- kerekednek el a lány szemei. -Eszem ágába sem volt leugrani, csak a kilátást szerettem volna megnézni.  
-Te meg vagy huzatva? – mordulok fel, és leesik a kő a szívemről, hogy nincsenek öngyilkossági hajlamai. -Én már láttam a kitekeredett tested a földön. – nyelek egy nagyot, de a könyeim jelen estben nem igazán tudom vissza nyelni. Mire, most Byul szorít magához.
-Sajnálom! – motyogja a vállamba ismét. Majd miután elengedjük, egymást Jimin is kellő képpen megölelgeti a bolond lányt.

Byul szemszöge
Fogalmam sincs mi üthetett belém, mikor felmenten oda. A lényeg, hogy piszok nagy mázlim volt. 
Viszont ott az ágyon ülve Jimin, és Yoongi mellett rájövök, hogy mennyire is hiányoztak a barátaim.
-Nem akarod esetleg Namjoonnal megbeszélni a dolgokat? – kérdezi Jimin, óvatosan, de azért lényegre törően.
-Kétlem, hogy normális beszélgetés létre jönne úgy, hogy ő legutóbb is elfutott. – adok diplomatikus választ.
-Ez jogos, de egy próbát megérne. – mosolyodik el Jimin
-Attól, hogy ilyen cukin mosolyogsz nem fog a véleményem változni. Talán Yoongira nagyobb hatást gyakorolsz. Bár elismerem cuki vagy. – szerelem le vigyorogva.
-Te tudod! – von vállat somolyogva. Ez a vigyor...Tae is ilyen fejet vág, mikor valamivel susmotol.

2 nappal később
Ma még a srácoknak, van egy rajongói találkozójuk itt Japánban, majd holnap indulnak vissza Szöulba. Nekem pedig holnap utánra van repülőjegyem. A tegnap előtti, igen csak veszélyesen, de mégis szerencsésen elsült estém, után pedig még biztosabb, hogy visszamegyek Szöulba. Ha minden igaz, egy rövid időre talán Kimy is velem tart.