Azt hittem...[Befejezett]

9.rész

Byul szemszöge
Már akkor behúztam volna egyet Samnek mikor ajtót nyitottam. Türtőztettem magam, tekintve, hogy mégis csak Tim apja, és biztosan csak a fiáért jött. Hát mint kiderült rohadtul nem...lövésem nincs mit, csináltam volna ha NamJoom nincs itt. Jelenleg a kanapén ülök, és NamJoonnal együtt akinek az ölében ott szuszog Tim, valami fura mesét nézünk. Aki, miatt a mesét nézzük az a személy fél órája már úgy alszik, mint a bunda.
-Nem akarsz kérdezni semmit? – fordulok Nam felé.
-Egy gerinctelen köcsög, az apja, aki megcsalt téged még középiskolás korotokban, aztán a nővéreddel volt, közös gyerekük van, most meg rád mászott az a görény. Szerintem sokat mondóak, voltak az este eseményei. – von vállat Nam.
-A lényeg átjött. – biccentek, egy mosoly kíséretében.
-Vele mi lesz? – kérdezi, megsimogatva az ölében alvó, Tim fejét.
-Nem tudom...ebbe az egy hétbe valahol reméletem, hogy az apja eljön érte, viszont az érme másik oldalán ott van, hogy ismerem az apját és nem számítottam másra Samtől...Valószínűleg majd, elviszem a szüleimhez..., de egy hónapig még nem igazán lesz időm Daeguba menni. Egyébként köszönöm, hogy...hogy megvédtél.
-Igazán nincs mit, csak a jövőbe lehetőleg kerüld az ilyen vad barmokat. -mosolyodik el, majd amennyire az ölében alvó Tim engedi közelebb hajolva megcsókol. – Múltkor Yoongi félbeszakított, utána meg nem válaszoltál a kérdésemre, hogy mi van köztünk... Mit szólsz, ahhoz hogy együtt vagyunk? – kérdezi.
-Nagyon is támogatom az ötleted. – húzom mosolyra a szám.

1 héttel később Namjoon szemszöge
A történtek után, Tim ideiglenesen Byulnál marad. Ez körülbelül két hét, viszont így az hogy, esténként velem van a stúdióba az nem működik. Szóval szinte találkozni sincs időnk.
-Hyung! – bukkan fel Tae a szobám ajtajában. Bennem pedig megfogalmazódik egy ötlet.
-Te vagy az én emberem, Tae. – adok hangot a gondolatom egy részének.
-Miért? – néz rám kérdőn.
-Vigyáznál este Timre? – kérdezem.
-Pont ezért jöttem, hogy az előbb szólt a manager, hogy a holnapi tánc próbánk ketté osztották, és Kooknak nekem, meg Jiminnek ma este lesz. Nektek meg, holnap délelőtt.
-Basszus. – dünnyögöm
-Mit terveztél hyung? – néz rám sokat mondóan Tae.
-Nincs ihletem az új dalhoz, és....
-Byu Byu pedig ihlet adó? – vigyorodik el. -Amúgy Yoongi elvileg itt marad dormba szerintem ő rá ér.

Tae szemszöge
...................
-Kizárt!
-Ne már hyung, tök aranyos kisgyerek!
-Taehyung állj le, nem fogok gyerek csőszködni!
-Pedig, így Namjoon hyung nem fog haladni a dallal, mert nincs ötlete. – bigyesztem le az ajkaim.
-Mi köze a gyereknek Nam...NA NE! – kerekednek el Yoongi szemei, majd engem kikerülve indul Namjoon hyung szobája fele.
-Ne ne ne, várj hyung! – rohanok Yoongi után, de eddigre már felér az emeletre, és beront Namhoz.
-Együtt vagytok? –  hallatszik a kérdés, én pedig inkább nem megyek tovább, hanem leülök a lépcsőre, mivel az egész vita kirobbantója én vagyok.

Namjoon szemszöge
-Együtt vagytok? – ront be a szobámba Yoongi, én pedig a fejhallgatóm leszedve a fejemről pislogok nagyokat, tekintve , hogy egyedül Tae tud arról hogy összejöttünk Byulal. Ő is csak azért, mert mikor az a bizonyos este  utáni reggel visszajöttem a dormba rákérdezett, és gyakorlatilag rájött magától.
-Válaszolnál? – kérdezi, Yoongi ingerülten.
-Igen együtt vagyunk. – bólintok határozottan. Ezután, csend áll be kettőnk közé, Yoongi engem méreget, én pedig csak nézem őt.
-Tae szerint, nem állsz valami jól a dallal... – vonja fel a szemöldökét Yoongi. Taehyung miért is nem tudod befogni...?
-Megoldom
-Ihlet hiány? – vigyorodik el. -Azt hiszem Tae valami ilyesmiről magyarázott. Gondolom, mikor bementem a stúdióba, és ti bent voltatok akkor is ötletet gyűjtöttél.
-Fogalmazhatunk így is. – biccentek zavartan.
-Tudod elsőre, majdnem biztos voltam benne, hogy ez lesz.
-Mármint?
-Hogy valamelyikőtök belezúg Byulba. Aztán, ahogy ránéztél az első találkozásotokkor, már az is meg volt, hogy ki lesz az. – neveti el magát Yoongi. -Ha gondoljátok, vigyázok a kis srácra. – mondja Yoongi, majd válaszra se várva elviharzik.
-Hát ez fura volt...- motyogom magam elé az üres szobában.