Azt hittem...[Befejezett]

5.rész

Byul szemszöge
Fogalmam sincs mit érzek a folyó partján történtek után, de abban biztos vagyok, hogy nem is érdekel. Nem kell mindent túl agyalni. Mindenki ezt mondja nem? Nem árt nekem se kipróbálnom.
Namjoon mögött lépek be a srácok dormjába, ami ezúttal már nem olyan ismeretlen. Yoongi egy pillanat alatt bukkan fel előttem ahogy belépünk.
-A frászt hozod rám kölyök! - háborodik fel. Válaszra nyitnám a szám, de addigra már Yoongi átölel.-Ne csinálj ilyet! - teszi még hozzá.
-Ne haragudj. - kérek elnézést.
-Még mindig az az oka? - kérdezi, mikor már NamJoon bemegy a nappaliba.
-Igen. - motyogom egy nagyon nyelve, de végül egy nagy mosollyal nézek fel Yoongira. -De jól vagyok.

Falshback

_A lány kissé megszeppenve néz körbe, hátha megtalálja szemével azt akivel jött. Nincsenek együtt, legjobb barátok, a srác ötlete volt az, hogy jöjjenek el szórakozni, a lány pedig támogatta az ötletet. Amúgy is a barátja akivel együtt vannak, egy ideje rendszerűen mondja le a közös programjaikat. A legjobb barátja, pedig egyre inkább csak próbálta elterelni erről a gondolatait, pont ezért jöttek most is ide. A haverja elment valahova, a lány pedig egyedül maradt a zsúfolt szórakozó helyen, ami őt csöppet sem zavarta. A pultnak támaszkodva szemlélte a tömeget, mikor is egy ismerős arcot szúrt ki a tömegben. Egy srác smárolt egy lánnyal, ez ugye bár egy szórakozóhelyen teljesen normális, viszont a srác, a lány szerelme volt. Aki napról napra, mondta le a közös programokat, és hagyta figyelmen kívül a lányt. A lány keze ökölbe szorult, ajkait összepréselte, a tekintetét pedig véletlen sem szakította el onnan amit, az imént nézett. A srác a lány felé indult mikor észre vette, de ő csak nagyot nyelve figyelte tovább a fiút. Végülis ennél jobban már nem tudja hátba szúrni...gondolta a lány. A kegyelem döfés viszont csak most következett. A srác a várható magyarázkodásba kezdett, ami a lányt egyeltalán nem hatotta meg. Csak egy, keserű kacaj kíséretében a srácra nézett.
-Hagyjuk jó?
-Minden rendben? - lép oda a legjobb barátja a lány mellé.
-Ne játszd a hülyét Min ! - néz szúrósan a srác az újonnan érkezettre.-Pontosan, tudtál róla, hogy megcsalom. - biccent a lány felé, ezzel bevíve a kegyelem döfést. A lány, nagyra nyílt szemekkel néz a legjobb barátjára majd, mikor látja annak arcát csak sóhajt egyet, és elviharzik. Egy este alatt két emberben is csalódott, az egyikbe fülig szerelmes volt, a másik pedig mintha a bátyja lenne

1 héttel később

Este 11 körül, járhat az idő mikor megcsörren az asztalra ledobott telefonom, némi csodálkozással veszem fel a telefont.
-Szia - szólok bele, a készülékbe továbbra is a jegyzeteim közt lapozgatva.
-Ha jól hallom, nem ébresztettelek fel. - mondja NamJoon.
-Kicsit sem. - nevetem el magam. - A jegyzeteimből próbálok tanulni.
-Jól hangzik. Én épp készülök bedilizni, mivel a dallam sehogy sem áll össze. - sóhajt.
-Te még ilyenkor a stúdióban vagy? - lepődök meg.
-Persze. Nem hinném, hogy ez sokkal másabb minthogy te most is tanulsz. - mondja.
-Jogos.
-Ha van kedved valamelyik este ha ráérsz eljöhetnél. Te tudsz tanulni, én meg zenét írni....- egy kicsit elhallgat, talán most realizálódhat benne, hogy mibe kezdett bele. -...és még se vagyunk egyedül. - fejezi be a mondatot.
-Tudod, hogy ez olyan volt mint egy óvodás bőrbe bújt pedofil invitálása ugye? - nevetem el magam. Csend hallatszik csak, a vonal túlsó végéről. -Nem raktad le ugye? - kérdezem. -Ne már, nem akartalak megsérteni. Hahoo?
-Nyugi nem raktam le, aranyos volt a bocsánat kérés féleséged. - mondja kicsit halkabban és talán mélyebben a mondat második felét.
-Amúgy nem, csak a bocsánat kérésem aranyos, hanem a társaságom is jó. - vigyorodom el, saját magam is sikeresen zavarba hozom.
-Igen az feltűnt. - mondja, ismét olyan mély hangon amibe jól esően bele borzongok. - Szóval, ha gondolod gyere nyugodtan, elküldöm a címet. - mondja egy rövid szünet után.
-Okés, köszi.