Azt hittem...[Befejezett]

13.rész

Egy hónappal később
Este van, és Jackson haverjának Mattnek az éttermébe ülök és várok, hogy tudjak Mattel beszélni.
-Mizujs kislány? – lép oda hozzám a srác.
-Nem keresel véletlenül, pincérnőt? – kérdezem, mire ő csak értetlenül pislog rám.
-A fotós stúdió, ahol eddig dolgoztam elköltözik, így viszont nincs állásom, az egyetem mellett pedig ez egy igen kínos tényező. – avatom be Mattet a problémámba.
- Téged se fújhatott volna jobbkor erre a szél. – mosolyodik el. – Bár, ha jól sejtem nem a szél hanem Jackson volt. Minden estere egyre több a vendégem, így én és az öcsikém, elég kevesek vagyunk. Ha megfelel, holnap kezdhetnél is!
-Tetszik az ötlet- biccentek.
-Nem gondoltam, hogy ilyen hamar fogok találni megfelelő pincérnőt.
-Azt hiszem akkor mind a ketten mázlisták, vagyunk mert én meg új munkát találtam hamar. – mosolyodom el.
-10 perc múlva zárok, haza  kísérjelek? Elég késő van már. – ajánlja fel Matt, ezzel egy időben pedig felbukkan mellettünk Jackson.
-Lovagias, tőled haver de majd én haza kísérem. – mondja Mattnek, majd nevetve lepacsiznak. – Neked is megfelel kiscsillag? – fordul felém.
-Persze, de azért köszi Matt. 
-Reggel megírjuk, a papírokat, aztán hivatalosan is itt dolgozol. – mondja Matt. Ezt követően, Jacksonnal elindultam kifele. 
-Van valami programod? – kérdezi, kilépve az éjszakai utcára.
-Nincs. – rázom meg a fejem.
-Akkor most, már van. – vigyorodik el, a fejére dobva a kapucniját.
-Ki mondta, hogy benne vagyok? – indulok Jackson után.
-Most is utánam, jössz ezt igennek veszem. – kacsint rám. – Hidd el, élvezni fogod teszi hozzá.
-Ha te mondod. – vonok vállat.

Végig sétáltunk jó pár utcán, majd buszra szálltunk.
-Hova megyünk? – kérdezem, mire Jackson csak elvigyorodik.
-Mondtam, hogy tetszeni fog.
-Aigoo. – nézek rá durcásan, majd meghúzom finoman, az egyik kapucnija alól kilógó hajtincsét. Mire ő meglepve néz rám.
-Ez nem volt szép. – néz rám, szája sarkában megbújó mosollyal.
- Lehet. – bólintok, még mindig „durcásan”
-Gyere kiscsillag mert, fenn maradunk a buszon. -lép az ajtóhoz.

Egy kis sétálás, után rá is jöttem hova tartunk. Szöul ezen része a kikapcsolódásról, és a szórakozási lehetőségek bőségéről ismert. Karaoketól, elkezdve a videójátékokon keresztül rengeteg minden van itt. Nagyra nyílt szemekkel nézek Jacksonra.
-Igazad volt tényleg tetszik.
-Tudtam én. - kezd bólogatni.

Nagyjából két 10 éves kisgyerek csodálatával, és energiájával vetettük bele magunkat a játékba.
-Nyertem! -öklöz a levegőbe Jackson. Rajtunk kívül, egy pár van csak a játék terembe, de ők se velünk vannak elfoglalva.
-Már megint...- motyogom, hátra döntve a fejem.
-Most dühös vagy? – néz rám Jackson, mire megrázom a fejem. -Hmmm, nem is dühös hanem csalódott, hogy mindig én nyerek. – állapítja meg, majd felpattan, és eltűnik, mikor visszajön akkor pedig egy plüss...hát plüss mutánzs játékot tart a kezében.
-Csak mert állandóan legyőzlek. – kacsint, és a kezembe nyomja a kis mutánzs játékot, ami egyébként nagyon aranyos. Lila macska feje van, de a teste egy lámára hasonlít inkább.
-Köszönöm. – veszem el, nevetve a játékot. -Ez nagyon cuki. – veszem jobban szemügyre a kezembe lévő játékot.
-Én nem tudom, hogy creepybb, vagy cukibb-e de akkor cukibb. – von vállat -Lassan mennünk, kéne mert elmúlt 11 is.
-Rendben menjünk- bólintok.

Jó pár héttel később
Az utóbbi időben, lefoglalt az egyetem, és az új munkám, így szinte ki is ment a fejemből a megpályázott, fél év Amerikába. Így még mindig nem mondtam el, Nam-nak se. Yoongi pedig nem tud, a demoról. Még jó hogy a fejem nem hagyom el.
Miután végeztem Mattnél, a kiadóhoz mentem. Micsoda mázli, hogy nem adtam vissza a belépő kártyám, amit még a fotós cégtől kaptam. Így nem okozott gondot bejussak, különben is békével jöttem. A két biztonsági őr hümmögött valamit köszönés gyanánt, de nem szóltak semmit. Igaz, elég sokszor jártam be régebben NamJoonhoz a stúdióba éjjelente. Felmentem, a stúdiókig, ahol szerencsémre megtaláltam Yoongit. Amikor bekopogtam, igen morcosan nyitott ajtót, majd rám nézett és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. -Ha valamelyik maknae lettél volna már ideges lennék, mivel most zavartam el őket, szóval gyorsan mond mit szeretnél ? – kérdezi.
-Nézd mit hoztam – tartom az orra elé, a CD tokot.
-Ez mi? – biccenti oldalra a fejét, és szemügyre veszi a tárgyat.- Na neee. – nyitja ki a tokot.
-Pedig de. – bólintok.
-Hogy? – kérdezi, majd bemegy a studióba, és int, hogy kövessem. -Hol volt? – kérdezi.
-A nővéremnél. – válaszolok, Yoongi pedig elindítja a demo lejátszását.
-Tudod miért haragudtam rád annyira akkor? – kérdezi.
-Van sejtésem.
-Szerintem téves a sejtésed. – mosolyodik el keserűen. – Amikor azt mondtam, hogy találtam, egy kiadót. Ott utánad érdeklődtek. – nevet fel, ugyan úgy ahogyan az imént mosolygott. Én pedig, nagyra nyílt szemekkel pislogtam rá.
-Hogyan? – kérdezem.
-A te nevedben adtam oda a demot. A nagy részét együtt csináltuk, de neked több munkád volt benne.
Hát azért túlzás, hogy több energiám lenne benne.-mondom, mire Yoongi csak megforgatja a szemét-Mindenestre nem vagy semmi Min Yoongi. – boxolok bele a vállába, hitetlenkedve.
-Tudom. – vigyorodik el. – Viszont, most jön az a rész, hogy értékelném ha segítenél. – teszi hozzá.
-Miben? – kérdezem.
-Van itt több dolog is. – dörzsöli meg a tarkóját.
-Hallgatlak.
-Az egyik, hogy segíthetnél a dalainkba.A másik meg inkább magán ügyi dolog.
-Magán ügyi? – vonom fel a szemöldököm.
-Az – bólint Yoongi.
-Értem. – bólintok én is.
-Mikor zongoráztál utoljára? – kérdezi.
-Hát, kb mikor összevesztünk, a demo miatt.
-Ne szórakozz velem. – Yoongi hangja őszinte döbbenetet tükröz
-Nem szórakozom.
-Na jó, akkor majd most. – vigyorodik el.
-Ha már az őszinteségnél járunk, van valami amit el kell mondanom.
-Mit? – kérdezi Yoongi.
-Nem tudom, hogyan fogok dönteni, de az egyetemen egy sikeres pályázattal lehetőségem lenne, fél évre Amerikába költözni. Viszont még rajtad kívül ezt senki nem tudja.
-Az eleje az tök király. – mosolyodik el. -Viszont, Namnak miért nem mondtad még?
-Nem igazán volt rá alkalmam, elég sokszor elfoglalt....
-Jó te tudod, dönts jól, és legyél boldog.
-Szeretem, hogy sose bonyolítod túl, a véleményed. – vigyorodom el.
-Minek adjak még én is gondolkodni, valót van elég így is nem?  Ott van az új munkahelyed is. – köszörüli meg a torkát Yoongi.
-Mire szeretnél kilyukadni? – vonom fel a szemöldököm, ekkor viszont NamJoon bukkan fel.
-Sziasztok. – köszön mosolyogva, hozzám lépve pedig puszit nyom a fejemre. -Jin azért küldött, hogy visszarángassalak a dormba, vacsizni. Egy vendéget meg biztos nem bán. – Karol át.
-Menjetek nyugodtan, én még dolgozom. – válaszol csípőből Yoongi.
-Jössz te is, és ne vitázz. – mondja Nam, mire Yoongi szem forgatva de, beadja a derekát. Így hárman indulunk, a srácok dormjához.

Belépve a dormjukba, finom illatok kúsznak az orromba, miközben pedig veszem le a cipőm Tae bukkan fel.
-ByuByu , nem is tudtam, hogy jössz. – vigyorodik el.
-Nyugi én is csak nem rég tudtam meg. – nevetem el magam, majd a konyhába indulok, hogy köszönjek Jinnek is. – Nagyon jó illat van. – szimatolok a levegőbe.
-Szia, mindjárt kész a vacsi.
-Segítsek valamit? - kérdezem
-Hobi ugyan már elkezdte, de segíthetsz neki teríteni ha gondolod. – mosolyodik el, majd visszafordul az ételhez.

Vacsora után, (ami nagyon finom volt) egy darabig még beszélgettünk, a srácokkal, és elég sok minden szóba került többek között a közelgő díjátadójuk is.
-Ha van kedved, te is jöhetnél! – dobja fel az ötletet, Hobi a többiek, pedig heves bólogatásba kezdenek.
-Majd egész estés, fellépések sorozata, aztán pedig elvileg valami party lesz utána. – avat be Tae
-Öhm...nem tudom- dörzsölöm meg a tarkóm. Egy pillanatra összeakad Namjoonéval a tekintetem, aki csak bíztatóam mosolyog. -Végül is miért ne? Köszönöm a meghívást. – mosolyodom el.