Azt hittem...[Befejezett]

21.rész

Jelenleg a Kimyvel közös szállodai szobánkban, az ágyon elterülve várok a barátnőmre, aki épp zuhanyozik. A majdnem rosszul végződő estémről továbbra is csak Chim, és Yoongi tud. Semmi szükség rá, hogy más is félre értse.

-Figyelj! -szólal meg a barátnőm mikor kijön a zuhanyzóból.

-Hm? - nézek kérdőn.

-Ugye azt beszéltük, hogy egy időre hozzád költözöm, de azt hiszem inkább haza mennék.

-Ahogy érzed. - mosolyodom el. - Jó lenne ha jönnél, de megértem ha haza húz a szíved. - vonok vállat.

-Köszönök mindent. A koncertet, azt hogy megismerhettem a srácokat. Meg azt is, hogy a valódi énedhez is közelebb kerülhettem. -mosolyodik el.

-A végét nem vágom, de örülök, hogy barátok vagyunk. - mondom.
-Az igazi éned, aki a srácokkal van, nem az aki LosAngelesben voltál.

-Oh...

-Félre ne értsd nem gond, mert azt az oldalad is szertem...hisz azt ismerten meg. Csak rájöttem, hogy igazán boldog velük vagy. Én viszont nem biztos, hogy az lennék Szöulba. Ne aggódj azért majd

szeretnélek meglátogatni. - vigyorodik el.

-Szavadon foglak, és örülök hogy ilyen jó barátnőm vagy! - ölelem meg szorosan Kimyt.

Így történt, hogy Kimy az aznap esti géppel haza utazott LosAngekesbe. Én pedig egyedül maradtam a szállodai szobában, azt is csak egy darabig ugyanis késő este Tae felbukkant, és ellentmondást nem tűrően bejelentette, hogy menjek vele. A határozott barátok mire nem jók? Ez odáig volt okés amíg nem akarta bekötni a szemem.

-Tae én ezzel a kendővel foglak megfojtani...- dünnyögőm.

-Ugyan túlzottan szeretsz hozzá.

-Ez igaz...- sóhajtok - viszont kérlek ne vezess neki semminek jó?

-Nyugi nem foglak-nem sokkal később azonban, Tae némi csend után megszólal ismét.

-Én semmi kép...-Tae eddig a csuklóm fogta, de helyette most valaki, a tenyerembe csúsztatta a tenyerét, és összefűzte az ujjaink.
-Nem kell aggódni, vigyázni fogok rád. - szólal meg egy jól ismert mély hang.

-Namjoon?! - inkább kijelentés volt mintsem kérdés, tudtam hogy ő az, már mikor a kezem megfogta akkor is.

-Csak hallgass végig jó? - hangja kérlelő. Én pedig nem válaszolok csak várok. -Szóval, ezt igennek veszem. Van mit megmagyaráznom az egyszer biztos, és csak remélni tudom, hogy nem fogok rontani a kapcsolatunkon, még ennél is jobban. Kezdem azzal, hogy miért tettem azt, amit tettem. - eközben Namjoon finoman megszorítja a kezem, és elindulunk valamerre. -Nem volt helyes, sőt kimondottan borzasztó ötlet volt, de el akartalak magamtól lökni. Ami sikerült is...de igazándiból egész végig azon járt az agyam, hogy téged megvédjelek. Mármint, nem akartam, hogy bármi bajod legyen a kapcsolatunkból. Meg eleve kissé hihetetlen volt, hogy tényleg ott vagy mellettem. Mármint, eddig...mindig...öhm na szóval kicsit sem tartós kapcsolataim voltak. Te pedig...valahogy mikor még nem voltunk együtt akkor is rád gondoltam, és ezt eleinte szinte fel se tudtam fogni...aztán mikor ezt beláttam, erősödött bennem az érzés, hogy nem akarlak tönkre tenni. Pletykák, média, sasangek... -oh öcsém..kész végem látni akarom érezni, szükségem van rá!!! - egy szó mint száz szerelmes vagyok beléd. - na jó valaki szedje le ezt a kendőt a szememről! Mivel a kendőt tudtam, hogy nem fogom tudni leszedni, így végig simítottam a kezén, és próbáltam látatlanba megölelni, ő pedig azonnal kapcsolt, és magához húzott, majd megcsókolt. Mikor eltávolodtunk egymástól, a homlokát az enyémnek döntötte.

-Sajnálom. - motyogta.

-Én is sajnálom, hogy leléptem egy szó nélkül. - mondom én is. -Amúgy piszok idegesítő a kendő. - említem meg a dolgot.

-Bírd még ki egy kicsit. -hangjából is tudom, hogy mosolyog.

-Csak mert te kérted...

-Ezt örömmel hallom, gyere. - kezd maga után húzni. Nem sétálunk túl sokat, mikor NamJoon megállít, majd leszedi a kendőt, és egy puszit nyom a nyakamra. -Hogy tetszik? -kérdezi, az elém táruló tájra utalva. Egy park közepén állunk, ahol a közvilágítás gyéren ugyan, de bevilágítja a fákat. A fákon lévő hó pedig így még szebbnek látszik. A park pedig összességében, hasonlít arra a szöuli parkra, ahol másodjára találkoztunk Nammal.

-Nagyon szép. - nézek körbe.

-Nem épp a szöuli park, de engem emlékeztet rá.

-Engem is. - bólintok. -Hiányoztál! - ölelem magamhoz szorosan.

-Te is nagyon hiányoztál. - ölel át.