Sorsod nem kerülheted el (Daniel Ricciardo)

Sorsod nem kerülheted el - 15. rész

- Szerintem nekünk van a legszebb lányunk a világon - nézte könnyes szemekkel az alig néhány órás gyermekünket Dan. - Annyira tökéletes és törékeny baba, és szerencsére nem az én orromat örökölte - nevetett fel.

- Szívem, annyira mindegy, hogy kitől és mit örökölt, az a lényeg, hogy ő a mienk.

- Emma, biztos, hogy ez a kis csoda a mienk? Annyira hihetetlen. Eddig még a pocakodban volt, most meg a karjaimban tartom. Mihez fogunk mi vele kezdeni? Olyan kis törékeny. Teljesen tőlünk függ az élete. Mi lesz, ha szar apa leszek?

- Dan, ne aggódj már! Ayla lesz a legszerencsésebb, mert neki lesz a legjobb apja a világon.

- De mi van, ha mégsem? Tuti el fogok cseszni valamit.

- Kicsim, nem cseszünk el semmit, minden a legnagyobb rendben lesz. Előbb vagy utóbb, de rá fogunk érezni erre az egészre. Nem lesz itt semmi baj, hidd el!

- Te miért nem idegeskedsz? Neked is ez az első gyereked, legalább légy egy kicsit feldúlt.

- Dehogy leszek. Hidd el, izgulok, de hiszem, hogy nem lesz semmi baj. Meg fogunk birkózni a feladattal. 

- Szeretlek, Emma, és imádom, hogy ilyen pozitív vagy.

- Legalább én legyek az, ha te már ilyen kis alamuszi vagy - nevettem.

- Csak teljen le a hat hét, kapsz a szemtelenségért.

Nagyon boldog voltam, hogy végre sínen volt az életem. Miután Dan elhagyott, remélni sem mertem azt, hogy egyszer itt leszek, és azt nézem majd, hogy a kis ausztrál milyen odaadással néz a lányunkra. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, minden szenvedésért kárpótol ez a pillanat.

Két nap múlva mentünk haza a kórházból az új otthonunkba, ami éppen a baba születése előtti héten készült el. Elvégre mindkettőnknek kicsi volt a lakása ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk. Emiatt eladtuk a lakásainkat, és építtettünk egyet Svájcban. Egy olyat, amelyikben kényelmesen elférünk, és lesz hely akár több gyereknek is. 

Mert nem titok, szeretnénk még legalább egy babát, de azt persze csak később, ha Ayla már nagyobb lesz. Jelen pillanatban ugyanis azt sem tudjuk, vele hogy fogunk megbirkózni. 

- De nyúzott vagy, haver! - hallottam, amint köszöntötte Matt Danielt, mikor átjöttek Riával meglátogatni minket.

- Most még nagy a szád, de nem tudom mi lesz, ha a te lányod is megszületik. Gyertek beljebb, Emmáék a nappaliban vannak.

- Valószínű, hogy én is ugyanilyen zombi leszek. De szerintem megéri. Már most teljesen szerelmes vagyok az én kis hercegnőmbe - vázolta fel komolyan. - Sziasztok! - köszönt, ahogy beért hozzánk. - Csak úgy ragyogsz, Emma - hajolt le hozzám, hogy adjon egy puszit. Az ebédet beviszem a konyhába, csak meg kell melegíteni, mert korán megfőztem.

- Köszi szépen, de nem kellett volna ezzel fáradnotok. Ria, miért nem pihentél inkább.

- Hozzá se nyúltam, Matt csinált egyedül mindent. Most, hogy lassan megszületik Lea, nem csinálhatok szinte semmit. Pihenésre lettem kárhoztatva - nevetett. - Elmegyek kezet mosni, utána megfoghatom Aylát?

- Persze, ez csak természetes. Úgyis ébren van - pillantottam a karomban fekvő babára. - Matt, te szeretnéd átvenni? - kérdeztem rá.

- Mi, hogy én? Szabad? - nézett rám zavartan, mire bólintottam. - Akkor kezet mosok én is.

*****

Az idő hihetetlen gyorsasággal telt, a napok rohamtempóban követték egymást. Ayla napról napra egyre nagyobb volt, és nem győztük csodálni őt. Hihetetlen érzés volt látni, hogy egy apró, törékeny kis babából egy cserfes kislánnyá vált.