Sorsod nem kerülheted el (Daniel Ricciardo)

Sorsod nem kerülheted el - 13. rész

Teljesen leblokkoltam, egyszerűen nem tudtam, hogy mi folyik körülöttem. Egy pillanat alatt 180 fokot fordult velem a világ. Ott álltam a kamerák kereszttüzében, és minden szem rám szegeződött. Daniel ölelgetett közben, majd hirtelen megcsókolt. 

- Újra együtt vagytok? - kérdezett ránk egy másik riporter.

- Ez most mi volt, Daniel? - néztem rá meglepetten.

- Az, hogy szeretlek, és nem érdekel semmi. Rengetegszer elcsesztük, de mikor csütörtökön megláttalak, tudtam, hogy nekem te kellesz. Te meg engem szeretsz, szóval ennyi. 

- Dan, ez most komoly? - értetlenkedtem.

- Persze, teljesen. Sőt, tudod mi a még komolyabb? Ez itt - nyúlt bele az overallja zsebébe, majd előhúzott egy gyűrűt belőle. - Legyél a feleségem. Elég sok őrültséget csináltunk, ez még belefér - vigyorgott.

- Te nem vagy normális - bőgtem el magam, majd hozzá bújtam.

- Ezt eddig is tudtuk, Em, de még nem válaszoltál - nevetett. 

- Persze, hogy hozzád megyek, te dinka - csókoltam meg, majd az ujjamra húzta a gyűrűt.

Hatalmas üdvrivalgás tört ki, a mellettünk állók tapsoltak is. Ez aztán az igazi címlapsztori. Ezután viszont többet nem igazán lesz nyugtunk, de talán nem is érdekel. Valahogy mégis sikerült megkapnom azt, amit annyira akartam, és jelenleg csak ez a lényeg, más nem érdekel.

Sorra gratuláltak nekünk, majd nagy nehezen, de elengedtek minket. Bemenekültünk a Red Bull motorhome-jába, ám a helyzet ott sem sokat javult, ugyanis a csapattagok sorra jöttek oda hozzánk. Éppen az egyik mérnök gratulált, mikor megszólalt a telefonom. Fogadni mertem volna rá, hogy Ria az, és nem is tévedtem.

- Ti meg mi a frászt csináltatok élő adásban? - kérdezte röhögve.

- Neked is szia - nevettem, közben pedig félre vonultam.  

- Eszméletlenek vagytok. Ott van melletted? Habár, a zajból ítélve, épp szétszednek titeket, ha jól gondolom.

- Ez pontosan így van, de idehívom - mondtam, közben pedig integetni kezdtem az ausztrál hercegemnek. - Itt is van, kihangosítom.

- Dan, őrült vagy - kiabált bele a telefonba a legjobb barátnőm.

- Nem tehetek róla, Emma elvette a maradék kis eszemet is. Szenvedtünk már éppen eleget, ideje, hogy boldogok legyünk.

- Gratulálunk nektek! Viszont kinyírunk titeket, ha újra elcsesztek valamit. Mindkettőtöknek van már a rovásán, szóval vigyázzatok!

Még elláttak minket jó néhány tanáccsal, na meg fenyegetéssel, majd hagyták, hogy menjünk ünnepelni. Hatalmas buli kerekedett, egyrészt a mi hirtelen jött eljegyzésünk, másrészt Daniel győzelme miatt. Nem maradhatott el a jól megszokott medencébe csobbanás sem, azonban most nekem is bele kellett ugranom. 

Dan megfogta a kezem, majd együtt ugrottunk bele. Persze ezt is figyelemmel kísérte elég sok fotós és operatőr is, így biztosan ez lesz még a téma egy jó ideig. Majd írhatok saját magamról, ha nagyon nem lesz témánk.

Este hozzám mentünk haza, és amint beértünk az ajtón, Daniel nekem esett. Csókolt, ölelt, egy másodpercre sem engedett el. Élveztem a helyzetet, nem is kicsit. Elvégre nagyon régóta vágytam már erre.  Minden porcikám bizsergett, és nem akartam elszakadni a kis ausztrálomtól. Szerencsére nem is kellett.

Másnap reggel, mikor felkeltem, nem volt mellettem. Megijedtem, féltem, hogy ez az egész csak egy szép álom volt. Nem láttam jelét annak, hogy itt járt volna. Nyeltem egy nagyot, majd kikeltem az ágyból. Felvettem a köntösöm, és egy hatalmas gombóccal a torkomban kimentem a szobából. Szétnéztem, de nem láttam sehol. A sírás kerülgetett, mert nem akartam elhinni, hogy a tegnapi nap meg sem történt.