Sorsod nem kerülheted el (Daniel Ricciardo)

Sorsod nem kerülheted el - 2. rész

Csak néztem a telefonom képernyőjét és egyszerűen nem tudtam, hogy mégis mit kellene válaszolnom. Vagyis tudtam, mit kellene. Egy határozott nemet, de a szívem azt súgta, hogy menjek, és találkozzak vele. Előre tudtam, hogy életem legborzalmasabb ötlete, de egyszerűen nem tudtam visszautasítani.

"Szívesen átmegyek. Nem tudom még mikor, de ott leszek." Sokáig nem is kellett várnom a válaszára. "Szuper. Még egyeztetünk majd. Edzésem lesz, de megoldjuk, hogy jó legyen. Keresünk majd valamilyen filmet. Szuper lesz."

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ez most mégis micsoda. Vigyorogva bámultam a telefonomra, de legszívesebben ugráltam volna örömömben. El sem akartam hinni, hogy tényleg találkozni fogok Daniellel. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy annyi idő után ismét látni fogom. Örömömben azonnal hívni kezdtem Adrianne-t, és reménykedtem benne, hogy nem alszik, mert akkor nekem valószínű egy életre végem lesz.

- Remélem valami nagyon sorsfordító dolog, ha nem, akkor hagyj békén - nyöszörögte.

- Beszéltem Daniellel - jelentettem ki nagy komolysággal.

- Hogy mi van? - kérdezte olyan magas hangon, hogy eltartottam a telefont fülemtől, mert konkrétan bántotta. 

- Jól hallottad. Beszéltem Daniellel. Azt akarta, hogy menjek át hozzá.

- De ugye nem mész át? Mondd, hogy meg sem fordult a fejedben. Kérlek! Ne csinálj hülyeséget. Emma! Nem mész át, ugye? - kérdezte egyre mérgesebben.

- Dehogy megyek. Eszemben sincs - jelentettem ki komolyan. - Ma már késő van.

- Ez azt jelenti, hogy máskor mész, mi? Hülye vagy - vágta hozzám semleges hangon.

- Tudom, hogy hülye vagyok, de szeretem Danielt, és ezt te is nagyon jól tudod. Megőrülök érte még a mai napig. 

- Emma, csak neked lesz rossz, ha ezt művelitek. Mégis mit vársz attól, ha átmész? Őszintén.

- Nem tudom. Vele akarok lenni, látni akarom, érezni az illatát, megölelni, megcsókolni, hozzá bújni. Egyszerűen nem bírom nélküle.

- Magadnak ártasz ezzel, őt nem érdekli mi van veled. Térj már észhez, Emma! Idegileg kicsinál, tönkre tesz. Biztos ez kell neked?

- Nekem Daniel kell - jelentettem ki magabiztosan.

- Jól van, legyél hülye nyugodtan, de nyugi, majd ápolom az összetört kis lelked, mert én már csak ilyen kis cuki vagyok.

- Köszönöm, Ria, egy angyal vagy - mondtam vidáman.

- Igen, aki állandóan összeszed miután jól nekirohantál fejjel a falnak, mert egy őrült liba vagy.

- Ne tudd meg, ezért milyen hálás vagyok - jelentettem ki.

- Lehetsz is. Elvégre nem sok ember csinálná ezt meg. De én igen, mert ilyen édes, kedves, aranyos és cuki vagyok. Meg álmos is, szóval le is fekszem, ha nem haragszol.

- Dehogy haragszom. Csak muszáj volt elmondanom, másképp meghaltam volna. Jó éjszakát!

- Jó éjt, neked is, te hülye liba! - nevetett, majd le is tette a telefont.

Mosolyogtam, pedig tudtam, hogy később ezért még leszedi a fejem, de meg is érdemlem majd. Mindig jót akar nekem, de én persze nem nagyon hallgatok rá. Mindig már csak akkor veszem észre magam, mikor neki siránkozok. De ő persze mindig olyan rendes, hogy miután leszid, vigasztal. Igazi barát.

Mivel fáradt voltam, inkább bebújtam az ágyba, és megpróbáltam elaludni, de nagyon nehezen ment. Végig az járt a fejemben, hogy másnap találkozni fogok Daniellel. Minden lehetséges forgatókönyvet végigjátszottam magamban, de a legjobban attól féltem, hogy nem bírok majd ellenállni neki és lefekszem vele. Nem tudnék neki nemet mondani.