Szenvedély

518 22 0
                                    

Egy holló ült a kanapén. Ja meg Andrew gatyában állt felettem. A karja még mindig bevolt kötve.

-Jó reggelt!
-Neked is Andrew! Miért is állsz felettem?
-Jaa...csak a szemedet akartam nézni,hogy mikor felkelsz akkor vöros-e...-nagyon szarul hazudik.
-Na?
-Mi na?
-Vörös a szemem?
-Jaa...Öhmmm...Nos...
-Na mindegy...

Mind a ketten bevörösödtünk. Nem volt kicsit se kínos pillanat...

-Hogy van a karod?-törtem meg a csendet.
-Már jobban. Köszönöm a tegnapit! Mi történt azután,hogy elájultam?
-Semmi különös...
-Ns hazudj nekem!
-Mondod te...

Megint bepirult. Amúgy ilyenkor aranyos volt.

-Amúgy megettem szimplán csak a lelküket...mind az ötnek...
-Megetted a lelküket?!
-Igen...Nem tehetek róla! Ösztönösen cselekedtem!
-Nálad el nézzük...bosszúszomj...stb...
-Ohh...Rendben...

Ekkor a varjú átváltozott. Felugrottam a kanapéról és Andrew mögé bújtam.

-Nyugodj meg! Ő a nővérem.
-Ohh...

Egy gyönyörű nő állt előttem. Viszont nem ember volt. Legalábbis voltak szárnyai. Fehér szárnyai. Érdekes.

-Szia!-nyújtotta a kezét.
-Szia!
-Evelyn vagy ugye?
-Igen.
-Reggel mesélt rólad az öcsém. Mindent elmondott. Én Patricia vagyok! Hívj nyugodtan Patinak!
-Rendben Pati!-mosolyogtam rá-Amúgy...
-Na?
-Hogyan lehet az,hogy neked fehér a szárnyad az öcséd meg ördögféle,te angyal vagy? Meg ha angyal vagy akkor hogyan lehettél előbb holló?
-Nos...egy angyal vagyok igen. És ez történik akkor ha anyukád ördög az apád angyal. Úgyhogy inkább hibrid vagyok. Félig angyal félig ördög. Sokan gúnyolnak vagy megvetnek ez mia...
-Ez menő!!-csillant fel a szemem.
-Tessék?
-Menő. Szerintem menő vagy!
-Ohh...Nos...Nem erre számítottam...Tyűűű...most zavarba jöttem. Általában az emberek reakciója az,hogy "Jaj,de undi vagy!" vagy "Jesszus! Egy hibrid!"
-Nekem egyáltalán nem ez!
-Ennek örülök.
-Nos majd találkozunk! Sziasztok!
-Szia!-mondtuk egyszerre Andrewwal.

Megint csönd lett. Utálom ezeket a hosszú,drámai csöndeket. Idegesítőek. Végre Andrew megtörte.

-Amúgy hogyan tudtál átváltozni?
-Szerintem...a bosszú miatt. Ha arra gondolok,hogy bosszú és ráadásul olyan embert fenyeget veszély akit szeretek...
-Várj!
-Na?
-Te szeretsz?!-kacsintott.
-Nagyon.-mondtam gúnyosan.
-Folytasd! Hogyan néztél ki?
-Hát...hosszú lett a hajam,a körmöm,a szemem bevörösödött és kb ennyi. Ja meg lemeztelenedtem. Fasza nem?-nevettem.
-Bezzeg,hogy ilyenkor kell kidőlnöm! Chhh...Nem szeretnél megpróbálni átváltozni?
-Hát ha tudok,megpróbálom...

Megpróbáltam. Nagyon koncentráltam. Egyszer csak annyit veszek észre,hogy valaki megcsókol. Kinyitottam a szemem. Andrew lesmárolt. Éreztem ahogy a testem bizsereg...átváltoztam. Nagyot nézett Andrew. Csak nézett a zöld szemeivel. Nem tetszett szerintem neki.

-Azta...Gyönyörű vagy!
-Ohhh....Köszönöm!
-Najó...Be kell,hogy valjak valamit...Te sem láttad az igazi alakom. Nem csak egy fekete szárnyam van.

Ekkor árváltozott. Szarvai lettek,ördögfarka,a szárnyai nem tollból vannak,hanem bőrből,farka lett...mint amilyennek leírják az ördögöt. Meglepődtem. Valahogy nem tudtam kontrolálni magam. Megcsókoltam. Magával ragadott. Csak csókoltam. Neki támadtam. Ő is nekem. 1 napja ismerem,de már letámadtam. Nem vagyok én ilyen. Soha nem voltam. Most meg. Undorítónak találom. Undorítónak találom,de mégis fel akarom falni...felfedezni minden szegletét...Próbáltam annak elkönyvelni,hogy csak feszültség levezetés...nem tudom mennyire lehet így hívni a szeretkezést...Mikor végeztünk mindketten visszaváltoztunk a rendes alakunkba.

-Huhh Kislány...jól nyomod!-lihegett.
-Te is!-lihegtem vissza. Miért is csináltuk ezt?
-Mert ezt akarta a démoni énünk. Az őszintébb mint az emberi. Főleg az enyémnek a teljes alakja. Vajon neked is van teljes alakod? Vagy ha ez az akkor részleges? Mindegyik démonnak van.
-Lehet ez a teljes,mert bármelyik lény alakját fel tudom venni.
-Elképzelhető. Na! Öltözz! Megyünk dolgozni!
-Megyünk?
-Aha! Te is démonvadász leszel! Nem örülsz neki?
-Dehogynem!

Felöltöztünk. Elmentünk egy ilyen hivatalkinézetű épületbe. Odamentünk egy recepciósnőhöz.

-Szia Jess!
-Andrew!
-Új alkalmazott!
-Remek!-nem mondta valami nagy örömmel,inkább unottan.

A kezembe nyomott egy papírt. Megnéztem mik vannak odaírva. Rajta volt egy csomó démon fajta. Még a kezembe nyomott egy tollat. Várta mit húzok alá. Semmit nem húztam alá. Odaírtam:alakváltó. A nőnek kikerekedett a szeme.

-Mivan Jess?! Csak nem meglepődtél?!-vigyorgott Andrew.
-Mi a...-tátva maradt a szája.
-Igen. Nem vicc.

Még mindig nem tudott a nő megszólalni. Csak beintett az igazolvány készítéshez. Nyomta is a kamera gombot. 5 perc múlva a kezembe nyomta az igazolványt. Oda volt írva:alakváltó. Tetszett.

-Köszi Jess!
-Csak húzz már innen te Fasz!
-Jó,jó...

Elindultunk. Mikor egy hatalmas iroda elé értünk elővett egy kulcscsomót. Kinyitotta. Bementünk. Ugyanolyan ízléses volt mint a háza. Leült a székre. Én is így tettem. Ekkor kopogtattak az ajtón. Egy sápadt gyerek jött be. Szőke haja volt.

-Főnök!
-Szia Derek!
-Ő lenne Evelyn?
-Igen.

Mosolygott rám. Aranyos gyereknek tűnt.

-Szia! Derek vagyok,vámpír!
-Szia! Evelyn vagyok,alakváltó!
-Hahah! Jó vicc kislány! Na mi vagy?!
-Alakváltó...

Csak Andrewra nézett. Csak bólogatott. A msglepődötségtől le kellett ülniey. Kis idő múlva megszólalt.

-Amúgy Fönök! Van egy kis baj!
-Mi az?!
-Megszokott egy a pokolból.
-És?! Kapjátok el!
-Nem vagyunk elég erősek...
-Miért?! Ki az?!
-Az első....
-Azonnal irány az emberek világa! Evelyn ts is velünk jössz. Kelleni fogsz te is!

Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now