Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/

A halál

-Kicsodák?!
-Jól hallottad. Az uralkodók. Már ők voltak 1000 éve...
-Hogy érted,hogy voltak? Meghaltak?
-Nem. Eltűntek. Már ennek 21 éve.
-Mennyi ideje?!
-21. Miért?
-Ja semmi...
-Hány éves is vagy?
-21...
-Mennyi?? Ne...Te lennél az utódjuk?!
-Én nem tudom...
-Tudod te kik lehetnek démon királyok vagy démon királyok?!
-Nem igazán.
-Alakváltók vagy ördögök. Senki más.
-1 hónap múlva lesz a választás.
-Te indulsz
-Dehogy. Oda csak tiszta vérűek mehetnek. Egy alakváltó sincs a keretben. Indulnod kell!!
-Tessék?! A családfám se tudjuk...
-De alakváltó vagy. Kiütnéd az összeset.
-Nem tudom...
-Gondold át. Ha az vagy akinek gondollak...akkor alapjáraton tiéd a trón.
-Kinek képzelsz?! Csak nem...
-De. És a megérzéseim nem csalnak. Soha. Ez ilyen ördög dolog.
-De hogyan nem lehetsz tisztavérű?
-Én tiszta vérű vagyok,de mint tudod a nővérem nem. Anyámat megerőszakolta egy kibaszott angyal. Szopjon le!

Nagyon mérges volt. Sőt. Nem is mérges. Inkább bosszúszomjas...

-És mi lett az angyallal?
-Semmi. Anyám vesztette a pert. A vádaskodás 10 évig tartott. Közbe hozzáment apámhoz. Amikor elvesztette a pert annyian bántották,hogy kitépte a saját lelkét majd megetette velem a nővérem...
-Tessék?! A nővéred mit csinált?!
-Megetetette velem. Ez volt anyám kérése. Anyám volt a legtisztább vérű démon. Meg apám is. Ha megölném a nővérem én is indulhatnék,de nagyon szeretem őt. Apámeg azt nem bírta azt,hogy elvesztette anyámat ezért ő is kitépte a lelkét. Azt is meg kellett ennem. Azért vagyok aki vagyok,mert megettem a szüleim lelkét. A nővérem nevelt fel. Amikor anyám meghalt én akkor voltam 7 éves. A nővérem akkor volt 9. Sírtam miután megettem a lelküket. Önző voltam. A nővérem egy könnycseppet sem ejtett emiatt. Miattam. Úgy vélte ha ő sír akkor nem méltó ahoz,hogy felneveljen engem. Én ilyenbe bele se gondoltam.
-Ohh...
-Na mindegy is...amúgy July járt iskolába?
-Járt.
-Itt is ugyanúgy van mint az emberek világában. 16 éves koráig tanköteles. Viszont szerintem jó lenne iskolába járnia még.
-Szerintem is.

Ránéztem Julyra. Szótlanul ült egy kövön Derek mellett. Mindketten be voltak pirulva. Azótától visszaváltozott. Látszott rajtuk,hogy tetszenek egymásnak. Cukik. Intettem nekik. Idejöttek.

-Álj ide Derek!
-Miért?
-Ne kérdezz csak csináld

Elém állt. Próba szerencse. Odahajoltam és megnyaltam a sebét. Begyógyult. Ez menő.

-Mi a picsa?! Ez begyógyult!-tátott szájjal nézett..
-Próba szerencse.-mosolyogtam-Mostmár azt is tudom,hogy tudok ilyet is. Menő nem?
-Dede.

Forgatta a karját. Nézegette. Vajon más is képes erre. Kitudja. Majd egyszer kiderül.

-Induljunk szerintem.
-Szerintem is.-válaszolt Andrew.

Átváltozott mindenki. July vízköpővé,én vámpírrá,Derek is vámpírrá,Andrew pedig ördöggé. Ment a kis csapat haza. Mikor visszaértünk mindenki megnézett. Időközbe arra is rájöttem,hogy abban különbözök ha átváltozok,hogy vörös a szemem. Erről lehet felismerni. Hát jó. Akkor is menő. Visszamentünk az otthonunkban. Mától velünk fog lakni July is. Tisztára elfoglaljuk az egész otthonát. Viszont láttam rajta,hogy legalább nem magányos. Kiderült Derek is itt lakik csak a napokban eljárt esténként bulizni. Ma már nem megy. Vagy miattam vagy pedig a drága kis Julyka miatt. Már otthon várt minket Andrew nővére is. Holló alakba volt.

-Sziasztok!-változott át.

Julynak kikerekedett a szeme. Mi már tudtuk.

-Na. Mi a kiscsaj?
-Vízköpő.
-Olyan nincsen!!
-De van. Ő a következő vízköpő királynő.
-Azta. Az szép. Amúgy kutakodtam utánnad kislány.-mutattott rám.
-Mit találtál?!
-Nos...elősször az angyalok lettek megteremtve. Ezután az ördögök. Mikor éppen egy angyalt teremtettek volna meg véletlenül belekeveredett a bosszú vágy. Így teremtődött meg az első alakváltó. Minden meg volt benne mint a démonoknak. Nagy az igazság érzete,de ha szükségesnek érzi képes gyilkolni. Ez rád vall kislány. Teljes mértékben. Mindent tudok rólad. Ott voltam amikor "meghaltál".
-Hogy-hogy?!
-A hollók és a varjak a halál hírnökei. Én kisértelek volna át ha nem lenne a hülye öcsém aki elbassza. Hát igen.
-Menő.
-Hát nem nagyon. Tudod minden napom elfoglalt. Én ígyis csak a halál hírnöke vagyok. Nem én kisérem át a lelkeket. Az a társam akit ameddig csak élek szolgálnom kell. Mindjárt hazajön.

Ekkor Andrewnak kikerekedett a szeme. Tátva maradt a szája is.

-Hazajön?!
-Igen.
-Miért nem tudtál volna előbb szólni?! Nem hagyhatjuk csak őket így szem elő...

Nem tudta befejezni. Belépett egy csukjás ember. Ijesztő volt. Tipikus hulla csend,hulla szag lett. Viszont szó szerint. Büdös lett. Sőt nem is büdös...halálos illatú. El nem lehet magyarázni. Na mindegy is. Odalépett hozzám. Megfogta az álam majd felemelte. A szemembe nézett. Én is az övébe. Ahogy a szemébe néztem nem féltem már tőle.

-Ő ki?! Mit keres a házamba?!
-Szép estét! Evelyn vagyok.
-Nem féled a halált?
-Nem.
-Miért nem?
-Mert éppen vele beszélgetek.
-Haha!-nevetett-vicces lány vagy te.

Levette a csukjáját. Csontváz volt. Mindene. Megrázta magát. Emberi alakot öltött magára. Nagyon sok sötét démonnak na meg a halálnak sötét haja volt. Érdekes.

-Szép estét mindenkinek! Ki ez a másik lány?
-A vízköpő királynő.
-Ohh...És ez a másik?-mutatott rám.
-Nos...egy alakváltó...és lehet a trónörökös...-mondta Patricia.

Andrew arca mindent elárult. Ijedt volt. Nem örült a mondat utolsó felének. Nagyon nem. Kicsit én is elkezdtem aggódni.

-Egy trónörökös az én házamban?!
-Még nem biztos...
-Lehet a bátyám lánya áll előttem?!
-Elképzelhető...

Lestem. Bátyj...Micsoda?! Lehet ő a bácsikám?! Maga a halál?!