Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/

Ez lenne az utolsó?

Az este nyugodalmasan telt.Reggel korán keltem. Hát eljött az a nap amire mind két fél várt. Az az összecsapás ami mindennek az eldöntője. Annak,hogy továbbra is elnyomva legyenek az angyalokon és ördögökön kívül minden faj vagy mindenki egyen jogú legyen. Felkelt mindenki egy öt órai harsona szóra. Nehezen,de hat órára elkészült mindenki. Felvették a páncélt,megragadták a fegyverüket és mentek is a harc mezőre. Az ellenfél még mindig az igazak álmát aludta. Elindultunk. Ordítva vertük fel őket álmukból. Mindenhol vér fröccsent,fejek hullottak,sziveket téptek ki. Jó magam is harcoltam. Nehogy már a királynő aki a népét csatába vitte ne ragadjon kardot(ebben az esetben dárdát).Hogyan nézne az már ki. Nem hozhatok szégyent a halott szüleimre. A bátyámat kerestem a csata téren. Sehol nem találtam. Futkostam mint egy eszeveszett. Nem veszíthetem el az utolsó családtagom.Ordítottam a nevét.

-Adam! Adam!

Egyszer csak megláttam a földön. A fájdalomtól amit a szívemben éreztem ordítani lett volna kedvem. Amint megláttam őt oda is rohantam. Nem kellett sokat keresnem,hogy hol ejtettek rajta sebet. Folyt a vér a hasából. Hiába volt rajta páncél. A kard átszúrta.Azt el is felejtettem mondani. Van egyetlen egy fegyver amivel meg lehet minket ölni. Nem más mint egy olyan kard ami el van átkozva. Nem tudom honnan tudtak egyet szerezni,de szereztek.

-Adam! Tarts ki!
-Hugi...Vigyázz magadra! Találd meg magadnak azt az egy személyt akit tiszta szívből szeretsz...a kedvemért.-mosolygott fájdalmasan.
-Adam ne hagyj egyedül. Már csak te maradtál nekem! Kérlek ne!

Ekkor az utolsó erejével közel húzott. Egy puszit nyomott a homlokomra. Folytak a könnyeim.És bevillant egy kép. A Pusztító kardja...Megölöm. Meg fogom ölni. Mindenki miatta hal meg akit szeretek. Most rajtam a sor,hogy kiáljak ellene. Szemem vörössé vált. Átváltoztam. Mindenki elállt az utamból.Szembe találtam magam vele. Csurgott a vér a kardjáról. Adamé. Közelebb mentem.

-Daniel!
-Szia Evelyn!
-Megölted a bátyám!
-Muszály volt!
-Nem! Nem volt muszály!
-De! Irányítanak. Szerinted miért taszítottalak el magamtól?! Nem azért,mert az ellenségem vagy. Mert féltelek. De rájöttem. Nem tudok parancsolni a testemnek ha irányítanak. Kérlek ölj meg! Könyörgöm! Az én életemnek nincs értelm...

Nem tudta befejezni. A szeme világított majd feketévé változott. Elöntötte a sötétség. Nekem támadt. Egyszer csak visszaváltozott a szeme. Kivette a kezemből a dárdát és hasba szúrta magát. Összeesett.

-Miért?! Mindenre lett volna megoldás!
-Erre nem...erre nem...Szerettelek...Sőt...Még most...

Nem tudta tovább mondani. A karjaim között halt meg ő is. Folytattam a harcom. Nyertünk...Viszont milyen áron? Megöltem a bácsikám is. Halál lehet más is. Azzá kell válni. Megöltem Patriciát is...Andrewot nem. Nem tudom hol van. A háború után elmentem hozzájuk egy héttel.

-Andrew! Andrew! Hol vagy?!
-Hmm...

Nyöszörgést hallottam. Ki volt szögelve a falra.

-Andrew! Veled meg mi történt?!
-Patricia...
-Ő csinálta?!
-I-igen.

Gyorsan leszedtem onnan. Folyt a vér a szárnyából. Fájdalmasan nyöszörgött.

-Sajnálom!
-Mit?
-Tudok már mindent...azt is miből gazdagodtunk meg...mindent...
-Csak most tudtad meg?
-Igen...Megtudtam még egy valamit...
-Nos?
-Patricia nem a testvérem.
-Akkor kicsodád volt?!
-Megölte az igazi Patriciát...Végig egy hazugságban éltem...Ő ölte meg a szüleim is...
-Tessék?!
-Ezt a tervet a bácsikád találta ki. Az ő segédje volt.
-Már mindketten megfizettek érte...Ott megöltem őket.
-Tegnap szögelt fel...Nem ölted meg Patriciát.
-Tessék?!
-Jól hallod.
-Akkor most...

Egyszer csak belépett az ajtón. Hatalmas fekete szárnya volt,fekete szeme,fekete haja mint mindig.

-Mivan öcsi? Leszedték a ház díszét a falról?-nevetett.
-Kurva vicces vagy...
-Tudom. Na most szépen meghaltok.
-Ki vagy te igazából?
-Tudni szeretnéd?
-Igen!
-Hát legyen.

Átváltozott. Egy hatalmas ocsmány szörnyé. Szőrös volt,tollas szárnyai voltak,tüskék borították a hátát,karmai voltak,volt kopoltyúja is...undorító volt.

-Így néz ki egy igazi hibrid. Haha.-nevetett.
-Ocsmány vagy...
-És tudod ki hibája ez?! Amdrew apjáé!
-Ezt hogyan érted?
-Úgy,hogy nem volt ő jó ember. Kóbor gyerek voltam. Az utcán éltem 5 éves koromig. Halálra fagytam. Ezután idekerültem mint egy vérfarkas. Ugyanúgy az utcán voltam. Mikor 7 éves lettem jött egy jól öltözött úriember. Andrew apja. Befogadott. Egy valamit kért egyszer. Vegyek be egy gyógyszert. Kicsi voltam és naiv. Altató volt. Mikor felkeltem ezzé az ocsmány szörnyé fabrikált. Összesen 9 fajta démonból rakott össze. Mikor megláttam magam a tükörben elfogott egy érzés...a gyilkolás. Megöltem őt és a feleségét. Anyádat Andrew azért öltem meg,mert ő aszisztált a kisérletben. Mikor megláttalak sírtál. Nem volt szivem megölni téged. Ártatlan kis kölyök voltál. Elájultam. Neked a bácsikád talált meg Evelyn. Ő is csak kihasznált. Elraboltatta velem a szüleid. Akkor még nem tudtam kiket raboltam el...és,hogy egy gyerek maradt árva. Azótától a nap óta amiótától csak megtudtam a teljes igazságot bosszút esküdtem. Nem csak ellenük. Egész Memphoisz ellen. El akarom pusztítani. És nem csak akarom. El is fogom.

Ekkor elővett egy követ a kezéből. Az elkezdett izzani a kezében. Egyszer csak valaki hátba szúrta. Odakaptam a tekintetem.