Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/

Titok a hídon

Az úton találkoztunk egy csapat elkóborolt démonnal. Ránk támadtak. Engem meg akartak erőszakolni a kis Mikeot pedig rabszolgának eladni. Akkor még nem tudták kikkel állnak szemben. Igen:kikkel. A kis Mikenak hatalmas ereje van. Az egyik megtámadta ő pedig fejével lelőkte a hídról. Akkor én is átváltoztam rendes alakomba. Lestek. Mike 2-vel végzett én pedig 4-gyel. Meglepődtem,hogy milyen erős a kicsike ahoz képest,hogy milyen kicsi. Dehát a kis embereket sem szabad lebecsülni. Mentünk egy pár métert...erre angyalok jöttek...de mintha ez nem lenne elég...Daniel...Remek! Jött velem szembe. Páncél volt rajta mint mikor elősször találkoztunk. Előhúzta a kardját. Nekem támadott.

-Daniel! Nem kell ezt tenned!
-De! Mi ellenségek vagyunk. Sajnálom.

Ahogy ezt kimondta a kardja a hasamba mélyedt. Erős fájdalmam lett. Éreztem,hogy elgyengülök. Az angyalok otthagytak. Köztük Daniel is. A kis Mike maradt csak ott velem. Ezután lehunytam a szemem. Minden elsötétedet. Mikor kinyitottam a szemem Mike még mindig ott volt. Viszont nem a hídon voltunk. Egy öreg nő sertepertélt mellettem.

-Hol vagyok?
-Jobban vagy Evelyn?!-mondta a kis Mike.
-Igen,jobban. Köszönök mindent!

A nő közelebb jött hozzám. A szeme...a szeme...vörös volt. Csak nem...

-Ön alakváltó?!
-Igen drágaságom.
-Azta!
-Te mi vagy szívem?
-Én is alakváltó vagyok!-mosolyogtam.
-Remek hír kicsikém!
-Ezt hogyan érti?
-Így több pénzt kapok értetek.
-Tessék?!

Ekkor nekem támadt. Vérfarkassá változott. A torkomnak akart ugrani,de én lerúgtam magamról. Hatalmas harc dúlt köztünk. Nem változtam át. Éreztem,hogy a vér átüt a pólómon. Gyengültem. Elájultam megint...na bazdmeg...Mi lesz a Mikekkal? Vagy a többiekkel ha most feladom? Nem adhatom fel,de már alig bírom szusszal. Egyszer csak a kis Mike neki ugrott. Kapva kaptam az alkalmon és leütöttem. Pont ott volt egy serpenyő.nagy szerencse az enyém. Gyorsan kerestem valamit amivel megköthetem. Volt kötél. Nem lepődtem meg, mert hát emberrabló azért volt néni. Bekötöztem a sebemet. Nagyon fájt. Mike csak nézett rám a nagy szemeivel. Intettem neki,hogy jöjjön oda hozzám. Megsimogattam a buksiját és megöleltem. Eldöntöttem,hogy ezentúl anyja helyett anyja leszek.

-Mike ne sírj! Nyugodj meg!
-De...de...
-Biztonságban vagy,nem hagyom, hogy amíg itt vagyok bántsanak. Oké?
-Igen!

Ekkor már nem sírt. Viszont a néni felkelt. Aki nem is néni volt. Egy férfi volt. Szóval erre is képesek az alakváltók. Emberi alakot felvenni. Érdekes.

-Ki vagy te?
-Evelyn.
-Ohhh. Nem ismerlek. Erős kiscsaj vagy mit ne mondjak. Nos te is alakváltó lennél mint én...érdekes.
-Miért?
-Kevesen vagyunk. Én azt mondom tartsunk össze!-vigyorgott.
-Hogyne! Előbb azt beszélted sok pénzt kapnál értünk meg, meg akartál ölni, de ezt felejtsük el és legyünk öri barik ugye?
-Igen. Öri bari sose hari! Na kötözz el csajszi!
-Persze!

Fogtam magam és leültem. Mélyen a szemébe néztem. Vörös lett neki.

-Hogy a faszba?!
-Mi baj?
-Belenéztél a szemembe és vörös lett! Ezt hogyan?! Ki vagy te?!
-Nem tudom...
-Csak nem a királyi sarj?!
-Nem mondok neked semmit!
-Ez felért egy igennel szivi.
-Chh...
-Ismertem a szüleid...
-Tessék?!
-Szóval te se tudod ki vagyok...
-Éppenséggel nem. Nem vagyok olyan sok ideje itt,hogy olyan sok embert ismerjek.
-Na akkor ideje lesz bemutatkoznom. Fray Adam. Az öcséd...
-Tessék?!
-Csak fogadott. Én már 30 éves vagyok.
-Ahaa. Rólad miért nem beszélt a bácsikánk?
-Mert amint eltűntek anyáék kitagadtak. Kidobtak az utcára. Szerinted miért lettem emberkereskedő?!
-Értem...Sajnálom...
-Nem haragszom. Amúgy sem miattad van.
-Akkor?! Mindenki azt mondta miattam tűntek el.
-Nem! Én tudom mik vagyis kik miatt. Csak félnek és inkább rádkenik.
-Kik miatt?!
-Azok miatt a büdös angyalok miatt. Fogva tartják őket! Ott voltam a születésednél is. 3 hónapos korodig voltál velünk.
-És ha mindez hazugság. Honnan tudjam, hogy tényleg a fogadott hugod vagyok?
-Onnan,hogy viselsz a hátadon egy anyajegyet. Na meg rajtad van a jel.
-Milyen jel?
-A füled mögött egy ici pici heg. Aminek van egy alakja. Nem nézted még?
-De...
-Az az alak a pici királyi család szimbóluma. Nekem is van a fülem mögött. Ezt minden királyi sarjra még kiskorában ráégetik. Nem is akárhogyan. Apám gyűrűjét felmelegítették és ő nyomta oda.
-Jézusom! Van egy bátyám!
-Hát igen.
-Milyenek a szüleink?! Kedvesek vagy mogorvák, esetleg szigorúak?
-Kedvesek és viccesek.
-Élnek még?
-Valószínű,hogy igen. Csak fogva tartják őket.
-Értem. Remélem élnek. Egész életemben arra vártam, hogy találkozzak velük. Amúgy hol vagyunk?
-Ha eloldozol megmutatom.
-Legyen...

Eloldoztam. Nem csinált semmi rosszat. Fogta és kinyitotta az ajtót. A hegy belsejébe voltunk. Igen, van a híd mellett egy hegy. Sőt nem is egy. Rengeteg. Ezután átváltozott egy madár lénnyé. Felrepült a hídra. Eszébe jutott, hogy nem vagyok valami jól. Visszajött értem. Felkapott és felvitt. Jött a kis Mike is utánnunk. Hazavittük Mikeot. Elmagyaráztuk a történteket. Robin megértette. Azt is megengedte ha felgyógyulok vihetem Mikeot az ember világba. Hazamentünk. Andrewnak kikerekedett a szeme. Odasietett hozzám és felkapott. Lerakott a kanapéra. Adamre szúrós pillantást vetett.

-Szia Andrew!
-Veled meg mi a faszom történt?!
-A Pusztító....
-Megölöm!
-Nem kell...majd én!