Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/

A nagy kérdés

Lefagytam.

-Még öngyilkos se tudok lenni...de ez nem is baj néha...
-Daniel?! Te meg...
-Jaja...még azzal a szarral de lehet megölni engem. Faszomba már.
-Hát élsz!-odarohantam és megöleltem.
-Jó...nem is olyan rossz,hogy élek...
-Hát nem.

Úgy maradtunk percekig. Eltoltam magamtól. Eszembe jutott,hogy még valamit kéne kezdeni Patriciával és Andrewwal is.

-Andrew!
-Igen?
-Hol vannak a kötszerek?

Rámutatott egy szekrényre. Kivettem a kötszert. Bekötöztem a szárnyát.

-Mi legyen vele? Biztos nem halott még...
-Tudok egy megoldást!

Elvitte az angyalok kastélyába. Odaláncolta. Szent lánc volt. Abból ki nem szabadul. Mikor visszajött aludtam én is és Andrew is. Befeküdt mellém. Hosszú idő után keserűen,de boldog voltam. Jó volt érezni,hogy van valaki mellettem. Az este nyugis volt. Jó...most hazudtam...nem volt az. Ránktörtek angyalok. Kipattantam az ágyból úgy,hogy Daniel ne keljen fel és lementem a földszintre. Ott voltak a nappaliba.

-Menjetek a picsába! Megnyertük a háborút! Megöltem az angyalok hercegét!
-Meg...nem is azért jöttünk Felség...
-Akkor?
-Az a lány...akit Daniel hozott...elszökött...
-Hogy mi?! Hogyan?
-Nem tudom. Senki nem tudja.
-Érdekes. Holnap megkeressük igérem.
-Köszönöm Felség! Amúgy tudja,hogy Daniel mostmár az angyal herceg?
-Tessék?
-Igen. Ő a legerősebb mindenki közül.
-Ohh...
-Legalább mostmár nem irányíthatja senki. Na további szép estét Felség!
-Nektek is!

Visszamentem. Aludt mint a bunda. Olyan aranyos volt ilyenkor. Másnap reggelt nem találtam magam mellett. Lementem. Senki nem volt ott. Andrewhoz benéztem. Ő aludt. Viszont Daniel sehol. Najó...remélem nincs semmi baja. Már beesteledett,de még semmi hír nem volt felőle. A nappal folyamán bejártam egész Memphoiszt,de semmi. Sehol nem látták őt. Felkerestem Robint is. Ő se hallott felőle. Elkezdtem aggódni. Nem akarom újra elveszíteni. Elég volt egyszer. Sőt...sok is. Este ledobtam magamat a kanapéra. Nyílik az ajtó. Daniel volt az.

-Te meg hol voltál egész nap!

A háta mögött volt a keze. Elővette. Egy fej volt a kezében. Patriciáé.

-Bocsánat,hogy ma egész nap el voltam veszve. Arra gondoltam,hogy ne kelljen ezzel is bajlódnod,majd én megoldom.
-Ohh...Hallottad tegnap?
-Persze. Már megbocsáss,de kurva hangosak vagytok. Andrew is átjött a szobába,hogy most mi a fasz folyik lent.
-Bocsi.
-Semmi baj. Amúgy...
-Na?
-Lenne egy kérdésem.
-Mi lenne az?
-Szeretsz?
-Ahoz nem fér kétség.
-Akkor hozzám jössz Királynőm?

Hirtelen meg se bírtam szólalni. Meglepett ezzel a kérdésével. Elsírtam magam örömömben.

-Igen!-mondtam sírva.

Odajött hozzám. Letérdelt és egy gyűrűt húzott az ujjamra. Felállt,közel hajolt hozzám és érzékein megcsókolt. Jött Andrew. Csak nézett minket az ajtó félfának dőlve. Meglepően vigyorgott. Wtf. Pont ő...

-Az esküvőtökön úgyis becsajozok.
-Persze,persze.-vágtam vissza.
-Na! Fogadunk?-röhögött.
-Nem.
-Na látod! Mikor lesz?
-Nem tudjuk még.
-A babát is várom már.

Nem tudtunk mit mondani. Csak bevörösödtünk mind a ketten. Hirtelen elkapott a hányinger. Rohantam is mint egy őrült. Valószínű elrontottam a gyomrom. Fogadjunk már mindenki azt hitte terhes vagyok. Este viszont belecsaptunk a lecsóba. Másnap reggel mindenki lent volt a nappaliba...Andrew...Ott volt Robin,Mike,Marigold,Andrew persze akkor ott volt Daniel is a sorba,és még olyan 5-6 ismerős.

-Ti meg?
-Hallottuk az esküvőt hírét!-mondta Mike.
-Andrew!
-Hehe!-vakarta meg a tarkóját.-Leget kikotyogtam...
-Nem baj. Úgyis hamarosan megtudtátok volna.
-Reméltem is!-mondta Steffanie.(Ő egy nagyon jó barátnőm akit még a fagyizóban ismertem meg.)

Beszélgettünk még egy-két órát majd ment mindenki a maga dolgára. És hát elkezdtük szervezni az esküvőt. Mivel én vagyok a királynő és Daniel is angyal herceg ezért úgy döntöttünk,hogy lesz egy zártkörű és egy nyílt része. A ceremónia zárt körű lesz az ünnepség pedig nyílt. Mindenki mulasson,érezze magát jól,egyen-igyon,mulasson. Mindenkinek kijár a boldogság. Aznap megint hánytam. Irónikus nem? Elősször én is azt hittem,hogy nem vagyok terhes...de mostmár egyre inkább arra gondolok,hogy az vagyok. Viszont még mindig elronthattam a gyomrom. Visszamentem az ágyba.

-Jó éjt Drágám!-mondtam.

Daniel letámadott. Vadul csókolgatott. Úgy imádtam ahogyan van. Ha nem lenne nem is tudom mi lenne velem...

Eltelt 6 hónap:3 hónapos terhes vagyok. Igen,az csak egy gyomor rontás volt. Ráadásképp ma van az esküvő. Addig szerettük volna megcsinálni míg nem olyan nagy a hasam. A lányok mind körül álltak reggel.

-Jó regelt Álomszuszék! Valaki,hogy tud ennyit aludni az esküvője napján?!-mondta Daisy(egy vérfarkas akit a háborúban ismertem meg,deréken harcolt,férfiakat megszégyenítően.)
-Hát látod...Így.
-Ehez tehetség kell.-mondta Fify(ő pedig Mike tanárnője akit akkor ismertem meg amikor mentem Mikert és pont egy rablást állitott meg,egyszóval fasza egy lány.)
-Nem tehetség,csak lustaság.-mondta Daisy.
-Lehet.

Valószínű ez a tegnapi pia hatása. Bár én nem ittam. Én a többiek nevetésén nevettem. Na meg azért is nevettem,mert boldog voltam. Nem minden nap megy férjhez az ember. Átöltöztem,jött a sminkes is,fodrász is megfordult felénk. Azt mondták a többiek,hogy gyönyörű vagyok. Nem szoktam magamról azt gondolni,hogy gyönyörű vagyok. Most sincs ez másképp. Arra gondoltam inkább milyen mázlista vagyok. Terhes vagyok,vannak barátaim,most megyek férjhez ráadásképp. Nem is lehetnék boldogabb. Elkezdődött a ceremónia.