Démoni hatalmak/BEFEJEZETT/

A vízköpő királynő

És irány az embervilág. Kirohantunk az épületből. Andrew megfordult és átváltozott,ugynaígy tett Derek is én meg csak álltam ott. Ezután eszembe jutott,hogy ettem vámpír lelket. Alakváltó vagyok tehát nagyon rákoncentráltam. Sikerült. Egy kis denevér lett belőlem mint Derekből is. Andrew mellett elbújhatunk dehát tudunk repülni és csak ez a lényeg. Mikor odaértünk emberek sokasága ott volt.

-Andrew! Nem látnak minket?
-Nem bizony. Mi démonok láthatatlanok vagyunk,legalábbis ebben a formánkban. Menő nem?
-De!

Repültűnk tovább. Kerestük Memorialt. Kitudja milyen az emberi alakja. Egyszer csak egy férfin akad meg mindhármunk szeme. Az arca valamiért nem eviláginak tűnt. Gonosznak...ördöginek...sötétnek tűnt. A látványba beleborzongtam. Huhhh. A démonok ilyen ijesztőek lennének itt? Leszálltunk egy sikátor mögött és emberi kinézetet vettünk fel. Ez mind szép és jó lett volna ha nem lát meg egy 15 éves lány,akit ráadásképp ismerek és ezt hogyan lehetne fokozni? Elvileg meghaltam...fasza nem?

-E-Evelyn?!
-Szia July!

Odarohant hozzám és megölelt. Nagyon szerettem a kislányt. Eléggés szomrú sorsa van. Alapjáraton úgy ismertem meg,hogy mikor 12 éves volt behozták a bátyját. Lopott. Viszont nem jómódjába tette. Vagy esetleg szórakozás céljából. Akkor volt a bátyja 16 éves. A szüleikmeghaltak és mivel még nem dolgozhatott csak részmunkaidőbe az a pénz kellett a rezsire meg még sok másra. Azótától segítek nekik. Abba segítek amibe csak tudok. Nagyon szeretem ezt a lányt. Tudom...nem fiatalabb tőlem csak 6 évvel,de nekem akkor is az a 12 éves cserfes kislány marad mint akkor. Ahogy odajött megölelni láttam Dereket ahogyan megakad a szeme rajta.

-Most mennünk kell July!
-De akkor mégse haltál meg?! Olyan boldog vagyok! Foglak még látni?!
-De...meghaltam. És fogunk még találkozni is. Nuygodj meg! Egyszer mindent elmagyarázok.
-Rendben...-villantott egy halvány mosolyt.

Ekkor futott erre az ijesztő férfi. Dördül a pisztoly. Már épp July elé vetettem volna magam,de késő volt. A lány össze esett. Elkezdtem sírni. Örültem neki,hogy eddig semmi baja nem lett erre! Lelövik. Elfutott. Derek és Andrew utánnadutott. Én csak a karja között fogtam Julyt. Körülöttünk megállt minden. Derek vissza fele futott.

-Miért futsz?!
-Csak fussatok!

Igen. Többesszám. Már July is közülünk való lehet. Andrew is futott. Na ekkor már mi is futottunk. Egy hatalmas(5 méteres)szörnyféleség üldözte azt a két hülyét.

-Fasszopó Memoriter! Ezért utálom a pokolbélieket! Főleg eztet-e!

Megfordultak. Intettem Andrewnak,hogy vegye fel Julyt. Én denevérré változtam. Szegény lány csak lesett,hogy akkor itt mi a fasz is folyik. Ideje se volt kérdezni. Andrew magához szorította majd mentünk. Legalábbis mentünk volna. Ha nem nyúlt volna Derek után. Ekkor elöntött újra a bosszúszomj. A szárnyát kapta meg. Lehullott a földre. Leszálltam a földre. Bevörösödött a szemem...újra felvettem az alakom. Derek csak ijedten meredt rám fogta a karját. Odamentem Memoriterhez. Tudtam igazságtalanul van ott ahol. Megfogtam a lelkét,s kitéptem. Nem ettem meg. Megszorítottam és ezernyi pillangóvá vált. Egy szellő jött erre. Elment a fülem mellett. Mintha az hallottam volna:"Köszönöm." Visszaváltoztam. Odafutottam Derekhez. Nem félt tőlem,de mindenesetre meg volt lepődve. Leszállt Andrew is. Ő nem változott vissz. Belenéztem July szemébe. Nem láttam félelmet.

-Na akkor...démonok vagytok?
-July...már te is az vagy...
-Ohh...Meghaltam?
-Igen...
-Azta! És itt vagyok?! Mi a fasz?! De menő!
-Igen.-mosolyogtam.

Derek és Andrew csak nézett. Andrewnak szólásra nyílottak az ajkai.

-Szóval tőle vetted ezt a "menő" szlenget?-mosolygott kacéran.
-Hát igen.

Ezután bemutattam mindenkinek mindenkit majd elmagyaráztam ezt az egészet Julynak. Elvileg én ki tudom deríteni,hogy milyen lény. Legalábbis ez egy legenda. Ez úgy működik megvágjuk kicsit,megkóstolom a vérét. Hát jó. Próbáljuk ki. Megvágtuk majd lenyaltam a sebet. Befort a seb ahogy lenyaltam. Érdekes. Lesett mindenki. Ízleltem a vért.

-Miért vörös a szemed?!
-Shhh Kislány! Dolgozik.-suttogta oda Derek.
-Ő egy vízköpő lesz. 100%.

Néztek. Nem tudom miért.

-Vízköpő?! Az nem létezik! Valamit nagyon elbasztál.
-Miért is?
-Mert nincsenek női vízköpők.
-Majd meglátjuk!

Ezután odafordultam Julyhoz. Belenéztem a szemébe. Éreztem,hogy vízköpő.

-Koncentrálj arra a szóra,hogy átváltozás. Oké?
-Hát jó...

Nem volt 2 perc se,de már vízköpővé változott. Mind a két fiú csak lesett. Ez a tipikus hogy lehetséges fejük volt.

-E-ezt,hogy?! Ő lenne...Ááá nem létezik....Vagy mégis?
-Valoszínű...Bár nem tudom én se 100%-ra.

Néztem. Mi lenne July. Nem maradhattam ki ebből a cseverészésből. Érdekelt miért nem lehet csak úgy női vízköpő. Miért is lehet olyan különleges. Hát rákérdeztem.

-Mi lehet July?! Avassatok be kérlek.
-Újoncka. Vízköpők királynője. Ez csak akkor lehetséges ha az előzőnek aki amúgy 8 éve halt meg, a leszármazottja.
-Pont akkor halt meg az anyukája....
-Tessék?! A lánya lenne?!
-Igen.
-Akkor ti hasonlítotok. Vízköpő királynők azért különlegesek,mert ők úgy születnek.
-Aha. Értem. Amúgy Memoriter miért változott szörnyeteggé?
-Az össze pokolbéli képes erre ebben a világban,viszont Memoriter volt a legnagyobb. És te megtisztítottad a lelkét. Elképesztő. Erre két ember volt képes.
-Kik?
-A démon király és királynő...