Talán lehetnék apáca
S csak ücsörögnék a zárdába
Mert a reményem már rég elveszett
Elmentél te s veled együtt lába kelt.Elvitted magaddal gondolkodás nélkül azt is .
Pedig megígérted, hogy sohasem hagysz itt.
Hazudtál! Mint a világ nekem sokszor.
Hiába ígértél nekem olyan sok szót.Becsaptál s a szívem ismét romokba hever.
S mintha ez neked egyáltalán nem lenne teher .
Szívem utolsó szerető darabját vitted el.
Együtt az utolsó csepp reménnyel .Hozd vissza kérlek, nekem az kell !
Így más embert a szívem, hogy szeret meg ?
Vagy talán többé sosem lesz boldog.
S mindegy is, hogy neked mit mondok .

ŞİMDİ OKUDUĞUN
Elszálló gondolatok...
RastgeleItt gondolatokat verseket olvashatsz, gondolatok amik csak úgy jönnek , vannak, majd feledésbe merülnek . Egy párat le írok ide . Lesznek olyan alkotások is amik nem az én kezem munkái . Ezeknek természetesen fel tüntetem a gárdájuk nevét .