Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /

1.rész

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

Reggel arra ébredtem ahogy a nap sugarai simogatják az arcom, a madarak csicseregnek jelezvén, hogy elérkezett a tavasz.

Aha meg a nagy szent oszlopot. Reggel tulajdonképpen arra ébredtem, hogy nem alszom. Ennek mi az oka? Hát persze, egy egész éjszakán és hajnalon át tartó vihar, mert végülis ma nem lesz koncertünk,ahol kipihentnek kéne lennünk.

Alapból koncertek előtt ideges vagyok és erre még jön rá egy lapáttal illetve nem is lapáttal, hanem egy konkrét tehervonattal az, hogy félek a vihartól.

Sokan gyerekesnek tartanak, mert 17 évesen félek tőle, de na, most mit tudok ellene tenni? Semmit.
Amúgy így belegondolva elég sok fóbiám és félelmem van pl. klausztrofóbia, lámpaláz, viharok.

Miután kivánszorogtam az ágyamból a konyhába vettem az írányt, ahol a többiek már vártak.

- He-hello Zach! Tudtál aludni az éjjel? - fogadott Corbs. Erre a kérdésére egy "szerinted?" fejjel néztem rá.
- Jó, oké ez hülye kérdés volt- válaszolt tulajdonképpen saját magának. - A sminkesnek majd szóljunk, hogy a táskákat a szemed alól tűntesse el- tette hozzá.

- Milyen táskák? Hallod ezek nem táskák ezek IKEA-s bevásárló zacskók- szólt bele Daniel.
- Na álljatok le - mondta Jonah.
- Köszönöm- mondtam.
- Nem látjátok, hogy azok kész bőrőndök? - nézett rá a srácokra Jo.
- Na jó. Le lehet szállni a zacskóimról végre- vágtam közbe mielőtt márkákat is elkezdenek sorolni.

Mindegyik fiú lefagyott, majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

- Most mi bajotok? - néztem rájuk kérdőn.
- Hidd el Zach nem is akartunk rászállni a zacskóidra. Max Jack- vigyorgott rám Corbyn. Kellett egy kis idő mire leesett mit mondtam.
- Pfúj, perverz! - nevettem el magam én is.

- Ki perverz? És mi van velem? - lépett Jack a konyhába, majd egy puszit nyomott az arcomra. Igen, Jachary tényleg létezik , de ezt a limeightoknak még nem mondtuk el, mert féltünk, vagyis inkább féltem, hogy mit reagálnának rá. Később viszont biztos meg fogják tudni.

- Ki nem? - kérdezett vissza kapásból Jonah.
- Jó, ez igaz. De mi van velem? - nézett körbe kérdőn.
- Te azt nem akarod tudni. Ahogy azt sem, hogy miről beszéltünk. - mondta Bean.
- Miért? Miről beszéltetek?
- Mondom nem akarod tudni.

- Zach zacskóiról- röhögte el magát a zsiráfunk. Jack rám nézett majd ő is elnevette magát.
- Beszélhetnénk másról? - kérdeztem reménykedve, égővörös arccal.

- Na most már tényleg hagyjuk szegényt- kelt "védelmemre" illetve a zacskóim védelmére Jack.
- Awwe de cuki. Mint Rómeó és..... Rómeó 2.0- olvadozott Corbyn.
- Ne hasonlíts ahhoz, mind tudjuk hogy végződött- küldtem felé egy szúrós pillantást.

- Gyermekeim az úrban - szólt Jonah. - Készülődnünk kéne.
- Igenis Jonah atya - tisztelegtem.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ne legyünk szétszóródva ámen, de most szóródjunk szét öltözni ha már így összegyűltünk ámen -énekelte Jonah úgy, mint ahogy a templomban szokták.

- Amúgy kajak, mennyi az idő? - nyújtózkodott Dani.
- Öhm... fél egy- nézte meg a telefonján Jack.
- Az j... FÉL EGY?? Mindenki menjen készülődni mert lekéssük a saját próbánkat!! Fél óra múlva indulunk! - adta ki a parancsot a hegyomlás. 30 perccel később mindenki a kocsiban ült. Már azt hittük, hogy időben odaérhetünk mikor egy "aprócska" dugóba keveredtünk.

- Bassza meg- káromkodott Jojo.- Már biztos, hogy nem érünk oda.

Mivel én semmit nem aludtam az éjjel, ezért Jack vállará hajtottam a fejemet majd szépen lassan elaludtam.

Jack keltegetésére keltem fel.
- Baba, megérkeztünk- csókolt meg, amit igaz, hogy lajhár üzemmódban de rögtön viszonoztam
- Megyek- motyogtam kómásan.

Mikor beértünk a menedzserünk, John idegesen várt minket.
- Hol voltatok?
- Dugóban ültünk-válszolt Jonah.
- Mindegy, gyertek, próbálni kell.

*idő ugrás*

- Még 10 perc van kezdésig-szólt az egyik szervező. Éppen az öltözőnkben ütünk és beszélgettünk, meg persze készülődtünk.

Hirtelen megrezzent a telefonom. SMS-t kaptam egy ismeretlen számról. Csak egy mondat volt, de nagy hatással volt rám.

"Tudom a kis titkotokat"