Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /

13.rész

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

"- Szerintem megnézem a Harry Pottert- vonta meg a vállát."

- Legalább valami nyomozósat néznél, amiben nem hal meg senki- mondta Jack.

- Akkor mit nézzek? - kérdezte Jonah.
- Miss Malard nyomoz- mondtam.
- Az meg mi a tosz? - értetlenkedett.
- Nem nézted kicsiként? - kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét.

- És még ti mondjátok, hogy nekem nem volt gyerekkorom- rakram kereszbe a kezem, a mellkasom előtt.

- Nem emlékeztél a Némóból Szenillára, azért mondtam, hogy nem volt gyerekkorod! - replikázott a barátom.

- Jól van na, tudod, hogy olyan a memóriám, mint Szenillának- válaszoltam, mire a többiek homlokon csapták magukat.

- Jó mindegy, valaki elmondaná végre, hogy mi az a Miss Madonna nyomoz? - nézett körbe Jo.

- Miss Malard- javítottam ki, mire megforgatta a szemeit.
- Akkor az- legyintett.
- Szóval az egy mese, egy nyomozó kacsáról szól és az unokaöccséről- magyaráztam.

- Ez nem a Kacsamesék? - értetlenkedett Marais.
- Nem, az másik- mondtam.

- Pedig az jó- szólt közbe Corbs.
- Tudom, de akkor most megnézzük Miss Malardot vagy nem nézzük meg? - kérdeztem.

- Kíváncsi vagyok, hogy mi az, szóval nézzük- egyezett bele Jonah.

Ameddig megcsinálta a pop-cornt, addig mi beállítottuk a mesét.

- Hát ez..... érdekes volt- állapította meg Jo.
- Valamit nézzünk még meg- mondta Daniel. - Ami nem Harry Potter- tette hozzá gyorsan, mikor látta, hogy Marais már nyitja a száját. Hát igen a nagy nyomozók.

- Picsába- durcizott be.
- Ha már úgy emlegettük, akkor Kacsamesék? - vetettem fel az ötletet.

Miután mind beleegyeztek, azt is megnéztük.
- Ah, most egész nap ez fog menni a fejembe, hogy Ducktales Hu-u - panaszkodtam.

- Itt az élet hurrikán - kezdte Corbyn.
- Mert ez Hapburg - énekelte utána Daniel.
- Laserjet és aeroplán- szállt be Jack is.

- Ez mind Hapburg- újra Daniel.
- Dagobert bácsi kacsameséi- Jonah is beállt a hülyülésbe.
-Duck Tales! Uuh- kiáltották egyszerre.

-Sok izgalmat, élményt, rejtélyt átélsz, uuh- már én sem bírtam tovább igaz, hogy nevetve, de énekelni kezdtem a refrént.

-Míg őserdőn, tűzön, vízen átérsz
De mert veszélyben, bajban, vészben,
Félned nem kell ezt tartsd észben,
De ha félsz, nézd csak meg a Duck Talest! uuh- ezt már együtt énekeltük, ezután újra a refrént kiabáltuk.

-A nagy kaland, a kacsamesék, Duck Tales! uuh!- fejeztük be.
- Oké most, hogy a szomszédainkkal közöltük a mentális életkorunkat, csinálni is kéne valamit- mondta Dan, miután sikerült abbahagynunk a nevetést.

- Nyomozzunk- ugrott fel a kanapéről Jonah felügyelő.
Már épp kezdtünk volna helyszínelőket játszani, amikor megrezzent a telefonom.

Az üzenetet az Ismeretlentől kaptam. Egy videó volt, ahogy énekelünk. Ezzel semmi probléma nem lenne, ha nem a ház biztonsági kamera felvételét küldte volna el.

Bárki is ő, tudja hol lakunk és ez nagyon nem bíztató.

Megmutattam a többieknek is, akiken szintén látszott, hogy féltek, de próbáltak erősek maradni, hogy engem megnyugtassanak.

Hirtelen valaki csöngetett. Mindannyian odakaptuk a tekintetünket. Daniel félve odament az ajtóhoz. Kinyitotta, és John belépett az ajtón.

- Hali srácok, mit csináltok? - érdeklődött.

Lehet, hogy feltette ezt a kérdést, de kicsit úgy nézett ki, mintha pontosan tudná mit csinálunk.

Feltámadt bennem egy aprócska gondolat, lehetséges, hogy ő a zaklató?