Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /

18.rész

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

"- Könyörgöm Istenem, segíts rajtam- rimánkodtam magamban."

- Nem hiszem, hogy olyan helyezetbe lennél, hogy most pofázz vissza nekem- emelte volna a kezét, hogy felpofozzon, mikor valaki kopogott az ajtón.

- Mit csináltok bent? És.... miért van bezárva az ajtó? - hallottam, meg Corbyn hangját.

John keze végül nem csattant az arcomon, helyette a számra tapasztotta. Maga elé rántott, és szorosan a testéhez szorított.

- Ha egy szót szólsz, most tényleg nem kegyelmezek meg neked- suttogta a fülembe.

Némán sírni kezdtem, már kezdtem feladni és inkább hagyom magam csak, hogy végre vége legyen ennek az egésznek.

- Bent vagytok még?- érdeklődött Corbs.
- Igen, csak beszélgetünk! - kiáltotta John.

- Ez eddig oké, de miért a fürdőben? - ilyenkor áldom Beant, hogy ilyen kitartó és makacs. Jó, nem az, igazából csak értetlen.

- Mert...... - gondolkodott el a menedzserünk, a keze szorítása ellazult, és ez pont az előnyömre vált.

Bármennyire is féltem a következményektől, mégis tudtam, ha most cselekszem csak rosszabb lesz a helyzet.

- Corbyn! Segíts! - kiabáltam sírástől remegő hangon.
- DANIEL, JONAH, JACK! TOLJÁTOK LE A SEGGETEKET ÉS SEGÍTSETEK! - ordította el magát a szőke. - Zach, tarts ki- hallottam a hangját.

John rámemelte szikrázó tekintetét. Nekilökött a falnak, aminek következtében a hátam hatalmasat csattant rajta.

Fájdalasan nyögtem egyet. Láttam, ahogy a férfi keze lendül felém, de nem volt se időm, se erőm elhajolni előle. Már csak azt fogtam fel, mikor a keze és az arcom találkozott.

Irgalmatlanul fájt, kezemet az egő területre emeltem, majd lecsúsztam a fal mentén. A szoba el- elhomályosodott előttem.

Rég nem tapasztalt érzés uralkodott el rajtam. A légzésem felgyorsult, szédültem. Láttam, ahogy John beszél hozzám, de semmi nem jutott el az agyamig.

Nem fogtam fel mi is történik körülöttem. Utolsó gondolatom Jack volt. Láttam, valakinek a sziluettjét, ahogy közelít felém, de azt már nem tudtam volna megmondani ki volt az.

*Jack szemszöge*

- DANIEL, JONAH, JACK! TOLJÁTOK LE A SEGGETEKET ÉS SEGÍTSETEK!- hallottuk meg Corbyn kétségbeesett hangját.

Egyszerre rohantunk le a lépcsőn. Leérve, rögtön a szöszi felé vettük az irányt, aki a fürdőszoba előtt állt, és valamin nagyon gondolkozott.

- Mi a baj? - kérdezte Jonah, enyhén lihegve.
- Zach- adta meg a tömör választ.

Ez az egy név hallatán, a pulzusom az egekbe szökött. Az adrenalin szintem megemelkedett.

Épp szólásra nyitottam a számat, mikor egy brutális csattanásra, és csörömpölésre kaptuk fel a fejünket. Idegállapotba jöttem, majd nem gondolkozva törtem be az ajtót.

Mikor láttam, hogy mi is történt, nem tudtam eldönteni, hogy segítsek a szerelmemnek, vagy inkább öljem meg Johnt. Szerencsére Danielék helyettem is döntöttek.

Marais intett, hogy nyugodtan menjek Zach-hez, ők elintézik.

- Hé szívem- fogtam meg a kezét. Féltettem őt. Nem sok kellett ahhoz, hogy elájuljon.

Pánik rohamot kapott. Szerencsére, vagy nem szerencsére már tapasztaltam, hogy tudom "visszzahozni" nyugalmi állapotba.

Megpróbáltam elérni, hogy a kiváltó ok helyett rám koncentráljon. Fejét az enyém felé fordítottam.

Próbáltam, nem tudomást venni egyenlőre az arcán ékeskedő tenyérnyomról, ami igazán nehezemre esett, de fontosabbnak találtam, hogy helyreállítsam a légzését. Tekintetetem az övébe fúrtam.

- Baba, tudod milyen színű a szemem? - kérdeztem. Bólintott, és innentől már az enyém volt az irányítás.