Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /

9.rész

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

"A képhez egy kis szöveg is társult. " Vajon ki lehet ez a lány Zachary?"

Miközben azon gondolkodtam, hogy mégis ki lehet ez a lány, elindultam visszafelé.

Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy neki ütköztem valakinek.

- Bocsánat- mondtam. Már épp mentem volna tovább, mikor utánam szólt.

- Zach Herron? - hangjától kirázott a hideg, teljesen lefagytam.
- D-Damon? - fordultam hátra, miután feleszméltem a sokkból.

Kissé féltem tőle, hiszen ki ne félne attól az embertől, aki évekig megkeserítette az életét. Ezt ő is észrevehette, mert így szólt.

- Figyelj Zach. Tudom, hogy késő, de ne haragudj, hogy olyan sok évig bántottalak, csak tudod megijedtem. Megijedtem az érzéseimtől, mert akkor jöttem rá, hogy meleg vagyok, és rajtad vezettem le azt, hogy nem tudtam elfogadni magam. Meg tudsz valaha is bocsátani ? - kérdezte reménykedve. Eléggé meglepett, nem számítottam erre a vallomásra.

- Igen, megtudok- feleltem.
- Köszönöm- mondta. Hirtelen egy srác lépett mellé, majd adott neki egy csókot.

- Nem zavarok tovább, megyek mert várnak a srácok. Sziasztok! - inetettem egyet, majd ténylegesen elindultam vissza a fiúkhoz.

Közelebb érve kiszúrtam a lányt, és most, hogy látom az arcát észrevettem, hogy ő Sydnie, Jack nővére.

Aki csinálta a képet nem volt hülye, hisz a képen Syd arca egyáltalán nem látszik, csak annyi, hogy szorosan ölelik egymást.

- Visszatértem! - jelentettem be. - Oh szia Syd- köszöntem a lánynak, aki egy öleléssel köszöntött.

- Mi tartott ennyi ideig, Zach? - kérdezte gyanakvóan a barátom.
- Kidobtam a szemetet- válaszoltam.
- Aha. Akkor ő ki? - mutatta fel a telefonját Jack.

Egy kép volt meg nyitva, ahogy Demon és én beszélgetünk.

Jack szemszöge:

Miközben vártunk, hogy Zach visszatérjen, valaki ráugrott a hátamra.

Először azt hittem, hogy egy őrült rajongó, de mikor leszállt a hátamról és szembe állt velem, meglepetten konstatáltam, hogy ő a nővérem.

- Sydnie Avery, nem lett volna egyszerűbb csak úgy idejönni? - kérdeztem.

- Abban mi a buli? - válaszolta kapásból. - Nem is köszöntesz öcsi? - nézett rám kitárt karokkal várva, hogy megöleljem.

- Hiányoztál Dili- öleltem át.
- Te is törpe - válaszolta.
- Hé, nem vagyok törpe!

- De igen, az vagy - szólt közbe Jonah, ezzel elrontva a tesós pillanatot.
- Jó' van na. Nem lehet mindenki olyan lóbaszó, mint te- vágtam vissza.

Jonah épp vissza akart szólni, de megrezzent a telefonom, ezért felraktam a mutató ujjam, ezzel jelezve, hogy "vársz".

Feloldottam a telefonom, majd megnyitottam az üzenetet.

Egy kép volt benne, ahogy Zach egy számomra ismeretlen sráccal beszélget.

- Visszatértem! Oh szia Syd - ölelte meg Zach a testvéremet, aki viszonozta ezt a gesztusát.

- Mi tartott ennyi ideig, Zach? - vontam kérdőre a barátom.
- Kidobtam a szemetet - válaszolta, mintha semmi sem történt volna.

- Aha. Akkor ő ki? - vontam fel a szemöldökömet, miközben feléfordítottam a telefont. Zach lefagyott és csak nézett maga elé.

- Válaszolj Zachary, ő mégis ki a jó anyám? - kérdeztem idegesebb hangnemben.

- Ez nem az, aminek hiszed- válaszolta halk, vékony hangon.

- Akkor mégis mi? Magyarázd meg, hogy ne higgyem rosszul.