Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /

17.rész

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

"- Beszélgessünk Zachary."

- Hogy tehetted? Miért csináltad? - fakadtam ki.

Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy tényleg ő az Ismeretlen. Annyi időn keresztül a második apámnak tartottam, és most ő az, aki hátba támad.

- Ne kiabálj! - szólt rám. - Most hagyd, hogy végig mondjam, ameddig nem szakítasz közbe, addig nem esik bántódásod. Értetted? - remegtem a félelemtől.

Hangok nem jöttek ki a torkom, ezért csak némán bólintottam.

- Helyes- reagálta le az előbbi tettemet,majd folytatta, előre élvezte az egészet.

- Gyanítom kíváncsi vagy mit, miért tettem, kezdjük az elején.
- Az banda kezdete óta terveztél valamit? - vontam kérdőre, amit rögtön meg is bántam.

- Mit mondtam? - nézett rám fenyegetően. - Kérdeztem valamit, amire kurva gyorsan válaszoljál! - közelített felém.

Hátrálni kezdtem, míg a falnak nem ütköztem. Ő kihasználva, hogy nincs menekülési lehetőségem, még jobban odaszorított.

Fejemet elfordítottam, hogy ne keljen ennek az állatnak a szemébe nézem, akit egykor a szeretett menedzseremnek gondoltam, de az állam alá nyúlt és erőszakosan maga felé fordította.

- Halljam, mi volt az első kikötésem? - fújta ki idegesen a levegőt.

- H-hogy ma-maradjak csöndbe é-és akkor sér-t-tetlenül megúszom- mondtam szaggatottan.

Ennyire még sohasem féltem, a szívem őrült tempóban dobogott. A lélegzetvételem szabálytalan, és gyors lett. Sós könnyek mardosták a szemeim, de tartottam magam.

Nem akartam, hogy lássa megtörthet. Igaz, látott már, olyan pillanatomban, amikor a padlón voltam, de nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy lássa, ő is képes tönkretteni engem.

Elengedett, majd folytatta ott, ahol befejezte, vagyis inkább félbeszakítottam

- Szóval, mint említettem, már a legelején kinéztelek magamnak, amikor még csak az állást hírdettétek, hogy menedzsert kerestek. A fiúkat megnézve, rögtön megakadt rajtad a szemem. Jól gondolod, nem vagyok homofób, de most, hogy Jackkel együtt vagytok nehezebb lett a dolgom. El kellett döntetenem, hogy a báránykádat tűntetem el az útból, vagy a kapcsolatotokat teszem tönkre. Mérlegeltem a helyzetet- magyarázta, majd elhallgatott egy pillanatra, hogy hatásossá tegye.

- Úgy láttam jobbnak, ha bongyorit nem roncsolom szét, hiszen a rajongóknak szépen kiteregetne mindent. Így a kapcsolatotokra pályáztam. Bevetettem mindent, amit csak tudtam, de ti túlságosan is szeretitek egymást, és bíztok meg egymásban. Belevontam a többieket is, őket már csak szórakozás képpen. A játékom, viszont még nem ért véget. Ne hidd, hogy most mindent megtudtál. Oh és még valami, ha a srácoknak egy szóval is említed miről beszéltünk csúnya vége lesz- fejezte be.

- Pszichopata állat- motyogtam, reménykedve, hogy John nem hallja meg, de a szerencse ellenem fordult.

- Hogy mondod? - fordult vissza. Dühös léptekkel közelített felém.

- Könyörgöm Istenem, segíts rajtam- rimánkodtam magamban.

Hát ez most eléggé hangyafasznyi rész lett, de igyekszem a következőt hosszabbra írni, de nem ígérem meg előre.