Alex végig nyúlt az ágyamon, a maga 183 centijével, megborzolta szőkésbarna haját és lehunyta a szemét. Én az ágyam végében ültem Alex egyik XXL- es méretű kifakult szürke pólójában és őt néztem, ahogy békés arccal csendben lélegzik. Ha valaki egy héttel ezelőtt az mondta volna, hogy Németh Alex a pasim lesz, akkor vagy hívom a mentőket, hogy súlyos agyi sérülést szenvedett az illető, vagy egyszerűen csak leordítom a fejét azzal a szöveggel, hogy ilyenekkel ne vicceljen. Most pedig itt vagyok, a nyolcadik osztály végén, egy zűrös osztálykirándulás után hajnali kettő órakor és a naplómat írom. Alex most felül, óvatosan kihúzza a kezemből a könyvet és magához húz.
- Ví. Biztosan szeretsz te engem? – kérdezi, miközben a száját a nyakamhoz teszi, hogy a lélegzetétől is kirázzon a hideg. Kicsit szédülten fordulok vele szembe és azt suttogom.
- Biztosan. – majd a szájára tapasztom a szám, és elveszek Alex lélegzetelállító csókjában. Nem mindig volt így. Sőt, a kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített...
YOU ARE READING
Osztálykirándulás
Romance"A kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített..."
