A szállodánk étkezdéjében eluralkodott a káosz. Az ablakok sarkig kitárva (ezáltal persze az összes szúnyog bejött a lámpafényre), az asztalok összetolva. Éppen sírva röhögtem Ákos egyik poénján, mikor a szállásunk többi lakója megérkezett az étkezőbe. Az idős házaspár rosszalló tekintettel nézte, hogy az osztályunk: fetreng a földön (Mesi nem bírja a stresszt), hangszórón max hangerőn zenét hallgat (Marosi, Geri és Fear), az ajtóban áll és ossza az észt (Kristóf), telefonozik (Karcsi), Youtube videót néz, és visít (Adél, Enikő, Kata, Sári), focizik (Ákos, Alex), eszik, mint aki egy hónapja nem evett (Blanka), veszekszik az alvó buszsofőrrel (Marietta néni), alszik (buszsofőr), és úgy unblokk röhög az egész helyzeten (én). A házaspár végülis aztán túltette magát a hangzavar okozta traumán, és leültek a mellettünk lévő szabad asztalhoz. Marietta néni végülis megelégelte a buszsofőr szidását, üvöltve jó étvágyat kívánt, aztán az arcába temette a kezét. A pincér, kihozott nekünk vagy hat liternyi forró húslevest, ami még jól is esett volna, ha nem lett volna negyven fok.
Mesi feltápászkodott a földről, és leült a mellettem lévő székre.
- Bon Apettit - mondta, aztán evett egy kanál levest.
- Na milyen? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de abban a pillanatban Mesi a szalvétájába köpte a levest.
- Ebbe beledöglött egy bogár. Bahh. - fintorgott.
- Bocsi, ez most csak ilyen rövid rész lett, mert már jó ideje nem töltöttem fel, késő is van, és holnap felelek kémiából. Úgyhogy szorítsatok. Ha esetleg van kedvenc szereplőtök, írjátok le kommentbe, és AKÁR csinálhatok is egy részt az ő szemszögéből.
A szereplők by the way valóságon alapulnak, a régi osztályomból merítettem ihletet. -
Anna
أنت تقرأ
Osztálykirándulás
عاطفية"A kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített..."
