Arra ébredtem, hogy megálltunk. Egy benzinkútnál voltunk egy autópályás pihenő egyik parkolójában. Marietta néni feltérdelt a vezető melletti ülésre és próbálta túlkiabálni a buszban uralkodó káoszt.
- Egy pillanat türelmet gyerekek! Mindenki figyeljen rám! – mivel senki se tette meg, amit kért, feladta a próbálkozást. – Tíz perc múlva találkozunk! Annyi időt kaptok. – A buszból kilépni olyan volt, mintha egy olyan embernek adnál egy pohár vizet, aki már egy hónapja a sivatagban van. Friss levegő, szél (ami kicsit enyhítette a meleget) és jó illatok... Leültem egy padra, amit ott találtam, behunytam a szemem és élveztem a napsütést. Annyit még láttam, hogy a buszsofőr kitárja az ajtókat. Szerintem ő is szellőztetni akart már. Hirtelen egy árnyék takarta el a napot.
- Mi a helyzet Ví? – huppant le mellém Alex. A haja belelógott a szemébe, az arc egy kicsit kipirult a melegtől. Fantasztikusan nézett ki.
- Semmi. Örülök, hogy kapok levegőt. – halványan elmosolyodtam, amire ő egy hatalmas vigyorral válaszolt. Oh te jó ég. – Mi lett a meccs eredménye?
- 4- 3 a Barca- nak. Ami baj, mert én Real- os vagyok. – mosolygott. – Te?
- Hát, ha te Real- os akkor én Barca- s. – Vigyorodtam el. Alex összehúzta a szemöldökét és a távolba meredt. – Na léptem. Jön a plasztik. – Alex gyorsan elhúzta a csíkot. Ekkor vettem észre, hogy Adél és bandája felém tart. Na de jó.
- Hello Ví. Szeretnénk a segítségedet kérni. – kérdő tekintettel néztem rá. – Szerinted melyikünk körme lett a legjobb? – a négy lány egyszerre nyújtotta oda a kezét. Adél- é rózsaszín volt apró csillámokkal, Enikő- é fekete, Katáé sötétkék, Sárié pedig lilásrózsaszín.
- Egyikőtöké se szép. Na húzás innen. – kopogtatta meg Adél vállát Mesi. Adél sértetten felhúzta az orrát, aztán királynői méltósággal arrébb vonult. - Micsoda népek. Elképesztő. De tudod mi elképesztő még? A benzinkutas vécék. Nem ajánlom, hogy használd.
- Nem szándékoztam. Nem járok közbudikba. – válaszoltam, aztán feltápászkodtam a padról. – Gyere menjünk. A végén még itt hagy minket a busz.
- Hát, hogy őszinte legyek én azt se bánnám. – sóhajtott Mesi, aztán elindult utánam a busz felé.
YOU ARE READING
Osztálykirándulás
Romance"A kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített..."
