Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megbocsátok neki. De csak egy pillanatra, utána inkább csak le akartam ütni. Kicsit sokat voltam összezárva Mesivel. Átragadt az agresszió.
- Nem. Nem tudunk semmit újrakezdeni, mivel nem volt semmi.
- Ví. Tudom, hogy szeretsz. - lépett közelebb hozzám.
- Tudod, hogy utállak. - néztem mélyen a szemébe. - És ez nem is fog változni.
Alex fél kezével átkarolta a derekamat, a másik kezével felemelte az állam és közelebb hajolt hozzám. A szája már csak pár centiméterre volt az enyémtől.
- Dehogynem fog. - suttogta, ijesztően közelről. - Már csak attól, hogy hozzád érek, máshogy viselkedsz. Ha hozzád szólok elpirulsz. Látom a szemedben, hogy nem vagyok közömbös számodra. Nem mintha velem ez máshogy lenne, mert az őrületbe kergetsz - és nem mindig rossz értelemben -, de akkor se tudod letagadni, hogy mit érzel.
Csak álltam, teljesen lefagyva, Siófok egyik utcáján, és miközben az agyam azt ordította, hogy üssem le és tapossam bele a betonba (beszélnem kell Mesivel. Manipulálta az agyam.), a lelkem mélyén tudtam, hogy igaza van. Nem közömbös számomra. De ezt nem akartam az orrára kötni.
- Alex. Kössünk egy megállapodást. Ha, ismétlem, HA az osztálykirándulás végéig meg tudsz győzni arról, hogy nem használsz ki, hanem komolyan gondolod ezt - mutattam kettőnk közé - akkor TALÁN meggondolom magam. Amennyiben nem, nos akkor ennyi volt az egész.
Alex egy pillanatig gondolkodott, aztán határozottan bólintott.
- Rendben van.
Azzal elindult az utcán. A kora nyári szürkületben, teljesen lefagyva álltam egy kis mellékutcában. A szemét! Itt hagyott.
- Idióta barom. - mondtam halkan, aztán elindultam utána.
ESTÁS LEYENDO
Osztálykirándulás
Romance"A kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített..."
