Mintha csak tegnap lett volna, olyan tisztán emlékszem az indulásra. A sulink parkolójában álltunk. Mesi egy fekete szoknyában, aminek pánt nélküli volt a felső része, én pedig egy farmer rövidnadrágban és egy fekete csipkés hátú ujjatlanban voltam. Adél és bandája úgy néztek ki, minthogyha divatbemutatóra készülnének, Blanka mellett Kristóf magyarázott az erős ultra- ibolya sugárzás veszélyeiről. Mondjuk Blanka nem sok érdeklődést mutatott a téma iránt, igazából csak evett. A fiúk Kristóf kivételével mind kockultak. Marietta néni a haját próbálta felkötni egy copfba, de annyira göndör volt, hogy nem nagyon jött össze neki. Kis várakozás után a buszunk (egy élénklila színű) begördült a parkolóba. Az osztályunk egyből megrohamozta, mert mindenki a legjobb helyre akart kerülni. Mesi, lévén agresszív és lökdösődő, elsőként ért oda a buszhoz. A buszsofőrünk, egy iszonyatosan kövér manusz, lekászálódott (jobban mondva lefolyt) a buszról és elkezdte bepakolni a csomagjainkat. Szegény annyira gyenge volt, hogy megmozdítani sem bírta Adél körülbelül tízkilós bőröndjét, ezért Alex és Ákos felajánlották a segítségüket. Amíg a fiúk pakoltak, addig felmentünk a buszra. Hűvösre számítottunk, mert ugye a legtöbb buszban van klíma, de ebben melegebb volt, mint ottkinn. Pedig az nagy szó, mert kint is volt árnyékban negyven fok. Na mindegy. Mind bezsúfolódtunk a buszba. Marietta nénire a buszsofőr majdnem rácsukta az ajtót, de a tanárnő sikeresen felugrott egy lépcsőfokkal feljebb, csak az volt a baj, hogy Marosi már ott állt. Miután sikeresen elfoglaltuk a helyünket (én és Mesi a Fear + Geri páros mögött és az Alex + Ákos pár előtt ültünk. Mellettünk ült egyedül Karcsi.) A buszsofőr szinte lefolyt a vezetői ülésről, mikor izzadtan és büdösen (hátul ültünk, de éreztük a szagát) leült a kormány mögé. Marietta néni kócos hajjal elüvöltötte magát, miközben kigördültünk a parkolóból.
- Népszámlálást tartunk! Kasza Adél, Baranyai Sári, Szerda Enikő, Kovács Kata. Itt vannak?
- Nem, ez csak a szellemünk. – válaszolt gúnyosan Adél. Marietta néni nem vette a szívére a dolgot, folytatta tovább a névsorolvasást.
- Tóth Blanka, Kerepesi Mesi, Havasi Viola, Németh A... Mondja maga megőrült? – A buszsofőrünk röhögve figyelte a tanárnőnket, aki nekiesett a szélvédőnek. – Úgy vezet, mint egy elmebeteg!
- Mondjuk, ha nyugton ülne és nem a széken ugrálna, akkor talán nem lennének ilyen balesetek. – vigyorgott a buszsofőr. Amúgy igaza volt neki, mert Marietta néni eddig térdelt a vezetőülés melletti széken.
- Pff...- fújtatott a tanárnő. De mivel a buszsofőrt nagyon nem hatotta meg a dolog, inkább folytatta a névsorolvasást. Mikor végzett, kijelentette, hogy legyünk halkak és moderáljuk magunkat. Aztán visszaült a buszsofőr mellé és rejtvényt fejtett. A buszban remek hangulat volt, mindenki megőrült. A buszsofőr azzal szórakozott, hogy direkt belement a kátyúkba és így Marietta néni nem tudott fejtegetni. A tanárnő persze küzdött, de hát a jó minőségű magyar utak és a bunkó buszsofőrök ellen nem sok mindent tudott csinálni. A busz ajtajával szemen lévő kettes üléspáron nem ült senki, oda a focilabdákat, teniszütőket és egy görögdinnyét raktunk. A dinnyét Ákos hozta azzal a szándékkal, hogy majd megesszük. Véleményem szerint ez nem fog megtörténni, mivel a dinnye szép csendben rohadt a buszban lévő negyvenöt fokban. A dinnye mögötti üléspáron Blanka ült egyedül és szagból ítélve savanyú káposztát evett. Blanka ülései mellett lévő egyszemélyes ülésen Kristóf ült és idézem: „A magyar nép történelmének virágzása és bukásai" című hosszú és unalmas előadást tartott a rá oda se bagózó Blankának. Blanka mögött ült Fear és Geri akik pókereztek a kajás tálcán. Mellettük ült Marosi, aki zenét halgatott és halkan dudorászott hozzá. Fear és Geri mögött ugye mi ültünk. Mesi egy divatmagazint olvasgatott és kritizálta a modelleket és pedig olvastam. Több regényt is bepakoltam erre a négy napra. Mellettünk Karcsi valami lövöldözős játékkal játszott a telefonján. Mögöttünk Alex és Ákos focimeccset néztek egy laptopon. Alexék mögött ültek Adélék. Ákos mögött Enikő, Alex mögött Adél, a folyosóval szemben Kata, a másik ablaknál pedig Sári. Ők négyen a körmüket lakkozták. Ennek következtében elég büdös lett, de mondjuk ennek a busznak már mindegy volt.
- Nem lehet valahol szellőztetni? – köhögtem. A buszsofőr, a savanyú káposzta, négy üvegcse körömlakk és egy rothadó dinnye szaga eléggé felforgatta a gyomromat.
- Rosszul vagy Ví? – simította meg a vállam Alex. Az érintésétől kirázott a hideg, de aztán emlékeztetnem kellett magam arra, hogy mit művelt velem tavaly és így inkább leráztam a vállamról a kezét.
- Nem. Csak büdös van. – Alex kérdő tekintettel nézett rám, aztán előrekiáltott.
- Elnézést! Lehet szellőztetni valahogy? – A buszsofőr vigyorogva hátrafordult.
- Persze. Nyisd ki az ajtót. Felőlem úgy is mehetünk. – Alex morgott valamit, miközben a buszsofőr halkan vihogva előre fordult. Kis idő múlva felhajtottunk az autópályára. A buszunk láthatóan nem bírta a kemény 80 km/h- s sebességet, mert egyenletesen kattogni kezdett. A buszsofőr nem nagyon zavartatta magát, vigyorogva vezetett tovább. Az elsuhanó táj elmosódott a szemem előtt. Az egyenletes kattogás és az osztálytársaim monoton zaja álmosító hatással volt rám. Kis idő múlva elaludtam.
ESTÁS LEYENDO
Osztálykirándulás
Romance"A kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített..."
