Alex-szal közös történetünk tavaly év elején kezdődött. Hetedikes voltam, vágytam a szerelemre, mint ahogy minden korom béli. Alex akkoriban valami nagymenő társaságban volt, nem igazán törődött az osztállyal. Egyik reggel egy fa alatt ültem, mikor megszólított. Egészen normális volt. kiderült, hogy nem az az egoista vadbarom, akinek mutatja magát. Elkezdtünk találkozgatni. Elvitt moziba meg éttermekbe, meg minden. Három hét után már egészen megkedveltem. Akkoriban Mesi Angliában leledzett, így nagyon örültem, hogy van valaki, akivel tudok beszélni. Elmeséltem neki az ügyes bajos dolgaimat. Elmentünk együtt vásárolni, sétálni a parkban, meg fagyizni. Két hónap elteltével már kézen fogva közlekedtünk. Egyik nap, mikor kint álltunk a suliudvaron, mélyen a szemembe nézett, magához húzott és megcsókolt. Ekkor a mögötte lévő „menő" társaság hujjogni kezdett...
- Gratulálok Alex! Megnyerted a fogadást. – Elképedt tekintettel néztem rá. Nem hittem el, hogy csak szórakozik velem. Alex bűnbánóan nézett rám, de már nem érdekelt.
- Ví! Várj meg! Szeretlek! – kiáltott még utánam, de már nem akartam meghallani.
VOUS LISEZ
Osztálykirándulás
Roman d'amour"A kamaszkorom fele azzal ment el, hogy hol utáltam ezt a fiút, hol pedig szerettem. Hogy hogyan is történhetett meg mégis, hogy most együtt vagyunk? Hát... Talán az utolsó, közös osztálykirándulásunk, egy kicsit rásegített..."
