A tanárbácsi kedvence

XI. fejezet

Hannah Mr. Min kicsiny irodájában ült az egyik széken, várva a férfit aki idehivatatta. Rég kicsengettek, és még rajta kívül sehol senki. Lába remegett és nem tudta mit tegyen. Mivan ha pont bejön valaki és kérdőre vonja hogy mit keres itt? Mit mondana akkor? Ideges lett és bepánikolt teljesen.

- Ez nem lesz jó. Ez nem lesz jó - hadarta el suttogva vagy ötvenszer maga előtt, s felállva a helyéről, megfogva a táskáját indult volna, de az ajtó kinyílt és belépett rajta Yoon Gi, ki meglepődött a másik mozdulatán. A férfi becsukta gyorsan maga után az ajtót, és a benne lévő kulcsot elforgatva, zárta magukra. Gyors léptekkel a függönyhöz lépett és azokat egy mozdulattal elhúzta elzárva magukat mindentől, míg nem csak egymást fürkészték a sötétben, tudva, hogy senki sem láthatja meg őket.

- Hova akartál menni? - hangja elmélyült és kimért léptekkel közeledni kezdett felé.

- Nem jöttél, ezért úgy gondoltam hogy haza megyek - mondta, szakadatlanul szemeibe nézve.

- Feltartottak... De most itt vagyok - a lány derekát megfogva, húzta közelebb magához, bezárva a köztük lévő távolságot - Most már csak rád figyelek Kislány - ajkai hirtelenjében kiszáradtak ahogy a másik párnácskáit nézte. Hannah, Yoon Gi mellkasára simított és lassan közeledni kezdett felé.

- Nem fogunk bajba kerülni emiatt Tanár Úr? - tette fel kérdését kettőjük közé suttogva, mire a másiknak végiszántott egy jóleső érzés az egész testén.

- Vigyázunk. És én még annál is jobban vigyázni fogok rád.

- Miért hivatott Tanár Úr?

- Nem láthatom a Kicsikémet? - húzta fel egyik szemöldökét mosolyogva - Vagy tilos?

- Nem is tudom..

- Ha nem akartad volna hogy lássalak, nem jössz - mondta a véleményét.

- Igaz.

- Apuci kaphat egy édes csókot? - nyalta meg párnácskáit, felkészítve azokat.

- Ha akarja... - suttogta és pipiskedve ajkait a másikéhoz tapasztotta. Yoon Gi karjai szorosabban fogták körbe a lány testét. Egyik kezét felvezette Hannah arcához majd rátette hatalmas tenyerét, és ezzel egyidőben párnáit szétnyitva dugta át a másik szájába a nyelvét. Mohó, és szenvedélyes csók volt melynek izgalmát a lebukás veszélye spékelt meg. Kezeit szép lassan lejjebb vezette, s útja közben ujjaival óvatosan végig simított a hátán. Tenyerei megálltak a fenekén és egy hirtelen mozdulatta és erővel megemelve Hannah-t vette az ölébe. Lábaival körbeölelte az őt tartó férfi derekát, ki az asztalához sétálva, leültette oda kedvesét. Csókjaival fokozatosan áttért a nyakára, melynek illata megbódította és egyre többet és többet akart. Fürge ujjaival elkezdte kigombolni a másik egyenruhájának ingét, de egy másodpercre sem vált el finom, puha, és fehér pőrétől. Amint sikerült kihombolnia, a ruha két oldalát teljesen szétnyitva s lehúzva picit a vállain kezdett felfedezni ajkaival újabb területeket. A lány kezei Yoon Gi nyakába akasztotta és úgy élvezte a kényesztetést.

- Olyan vagy mint egy Kiscica.. - suttogta mellkasára, miközben folyamatosan csak szippantotta be a másik illatát, de lassan újra kiegyenesedve a szemeibe nézett - Veszek neked cicafület és farkat. Mit szólnál hozzá Cicám? - csókolta meg hevesen, Hannah-ba folytva válaszát - Dorombolj nekem, és bújj hozzám ha simogatlak... - saját ötletére piszkos gondolatok árasztották el elmélyét. A lány teljesen zavarba jött és igazából azt sem tudta mit is tegyen vagy mit is kéne mondania. Tapasztalatlan volt abban, amiben párja nagyon is az volt. Jó ez így? Igent kéne mondanom? Vagy kerüljem ki? Utasítsam vissza? Mit tegyek? Kérdésem százai, ezrei öntötték el, de benne volt az, hogy boldoggá akarja tenni a másikat, és közben pedig tapasztalni valami újat. Ha tetszik neki akkor maradhat. De ha nem, akkor szólni fog. Jegyezte meg magában - Légy a Kiscicám...

- ... Rendben - mondta suttogva és tekintetét lecsapva, s fülig pirulva. Min Yoon Gi szíve meglágyult ahogy a másikat leste. Tényleg egy angyal akit megvetettek. Mintha Lucifer-t látná, kit még nem taszítottak le a mélybe. A többiek a hazug Istent játszva próbálják lelökni az angyalt, ki csak igazságot akart. Hannah homlokára nyomta ajkait és egy édes, szeretetteljes puszit nyomott oda, mire mindkettőjük szíve egyszerre dobbant. A férfi állati énje lenyugodott és az édes Apuci énje visszatért, mely szeretgetni és puszilgatni akarta kedvesét és újdonsült cicáját.

- Olyan édes, mikor ilyen vagy - mondta mély hangját kuncogva, mire mégjobban zavarba hozta, és mostmár hozzá is bújt és mellkasába fúrta a fejét. A férfi elkezett nevetni a reakción és a vörös hajkoronát kezdte el simogatni - Hmm... Szerintem fekete jó lesz neked - gondolkodott el hangosan.

- Milyen fekete? - mormogta mellkasára.

- Fekete cicaszett, mi más? - tette fel úgy a kérdését, mintha ez lenne a Világ legegyszerűbb válasza, amire mindenki tudja a választ - Öltözz fel Cicám, indulunk - távolodott el tőle, és még egyszer utoljára tenyerét végighúzta a fedetlen bőrfelületen, miközben a melltartóba bújtatott melleket leste.