A tanárbácsi kedvence

V. fejezet

Yoongi kuncogását hallottam meg mellőlem, amitől még jobban elpirultam, hisz pont erre nem számítottam. Nem értettem még mindig ezt az embert.

- Csak vicceltem - nézett az arcomra, mely egy kicsit komornak tűnhetett a rossz vicc miatt. Tetszett amit mondott. Ahogy mondta. Milyen közel mondta. És milyen vágykeltően. Felcsigázta gondolataimat és erre egy hirtelen fordulattal, kiránt ebből - Na Kislány - biggyesztette le viccesen ajkát - Ne legyél ilyen. Felnőtt vagy és gondolom már szexeltél, ezért nem kéne hogy meglepjen - magyarázta - Ilyenekről tudunk beszélni... - a kis szünete után felállt mellőlem, majd nyújtózkodott egyet. Egy hosszú, mély morgás hagyta el ankait, ahogy jól esett neki megnyújtóztatni, elernyedt izmait - Nos, Kislány. Még szeretnél beszélgetni a perverz Apucival, vagy inkább elmenekülsz? - kuncogott egyet saját mondandóján, melyet éncyak.egy szemforgatással díjjaztam, de ajkam sarkában halványott ott lapult egy kis mosoly.

- Megkockáztassam a beszélgetést egy perverzzel vagy menjek haza semmit csinálni? - kérdeztem magamtól hangosan, miközben keresztbetett lábamra rákönyököltem és ökölbe szorított kezemre rátettem a fejemet - Hm~ felettébb jó kérdést tett fel a tanár úr.

- Mondtam hogy ne mond ezt - kuncogott, majd zsebrevágta kezeit, miközben szakadtlanul engem nézett.

- Maradjak, Tata? - néztem rá kérdőn, mire jajgatva hátravetette a fejét megszólításom miatt.

- Ha nagyon akarsz, maradjál.

- Akkor maradok és idegesítelek még téged Tata - dőltem hátra a párnatengerbe, győzelemittas mosollyal, miközben ő csak fogva a fejét szenvedve. Felemelte a fejét. Arca megint a jeges maszkját vette fel. Lassú lépteivel bezárta a köztünk lévő kis távolságot, majd egy kicsit legugolt. Fejünk majdnem egy szinten volt, de az övé feljebb volt, hogy nekem fel kelljen nézni rá.

- Ha idegesíted Apucit, akkor annak büntetés lesz a vége - morogta mély hangját, ahogy az előbb. Megint előjött az az érzés az ölemnél mely egyre jobban kezdett kínozni. Játszadozni akar velem? Vagy mi a jó isten? - És utána nem fogsz így nevetgélni - hirtelen melegem lett és szívem megint elkezdett hevesen verni, ahogy agyam akaratom ellenére is levetítette a kis képeket, amint Mr. Min ezeket a dolgokat műveli velem. Megvolt benne az a tekintély, tartás és karizma, ami miatt el lehet képzelni vele egy ilyen dolgot. Csak nem lehetett tudni, hogy neki ez jön be, vagy csak viccelődik az ilyennel.

- Ki tudja - kuncogtam - Lehetséges hogy tetszeni fog...

...

Az iskolába érve az osztálytermembe sétáltam, ahol mint minden egyes reggel, nem volt senki rajtam kívül. Mindig korán érkeztem, mert igazából nem láttam értelmét becsengetés előtt 5 perccel beérkezni. Meg, mindig jobban szerettem elsőnek megérkezni, így magabiztos voltam abban, hogy nem kések el.

Egyfolytában Mr. Min járt a fejemben, és a hétvégi beszélgetéseink, amelyek mindenről szóltak. Szerelem, kaja, szex, megint kaja, aztán valami vicces téma, régi huncutságok gyerekkorából, és még folytathatnám a kis listánkat. Érdekes egy ember volt ő. Hosszú út áll a háta mögött. Főz, fotóz, és tanít. És mindegyiket nagyon jól csinálja, emiatt nem csodálkozom azon, hogy most hol is van most. Ahogy mesélte a régi történeteit, olykor magamra ismertem benne. Visszahúzódó volt, akár csak én. Nem nagyon voltak barátai, de akik azok lettek számára, azokkal mai napig tartja a kapcsolatot. Beszélt nekem 3 barátjáról akikkel gyerekkorában ismerkedett meg. Mindközül ő a legidősebb, melynek olykor örülni szokott, de a fiatalabb srácot irigyli a kora miatt, mivel Mr. Min három évvel idősebb. Szerintem ezzel semmi baj sincsen. Jó korban van. Bár, kinek mi az ízlése.

...

Prezentációk, prezentációk hátán, dogák bejelentése egymás után. Írás szenvedései és nyomorult fejmosások a semmiért. Na ezért nem tudtuk mi várni ezt az évet.

- Szóval mikor szeretett bele Gatsby Daisy-be? - Mr. Min unott hangja hangzott el a teremben, ahogy kérdőre veszi tudásunkat. A hétvégén el kellett olvasni, vagy meg kellett nézni a filmet, de a dokumentációt csak később. Egyik kezében fogta a könyvet, s olvasta szemével az említett könyvet, de szerintem csak unalomból tette, mert azért a lapok eloszlásából látszódott, hogy más bőven a végénél tart. Pár kéz nyújtózott az ég felé szabad szót remélve, míg a többi lezseren és nem érdekelve feküdt a padon - Na? Hannah?

- Mikor Daisy báljára ment katona tisztként - válaszoltam magabiztosan.

- És mikor történt? - folytatta kérdését.

- Öt évvel ezelőtt.

- Pontosan - szemeit pár másodpercig rám vezette, majd vissza a könyvre, és folytatta a kérdezgetéseket.

...

Hazafele sétálva gondolkoztam el mindenen. A férfin, a kettőnk közt lezajlott beszélgetéseken, a jellemén, és hogy mit miért csinál. Annak ellenére, hogy ismertem, még mindig éreztem valami dolgot mögötte. Azt nem tudtam volna megmagyarázni hogy mit, de tudtam. Autó mély hangját hallva mellettem néztem irányába. Ez Mr. Min fekete kocsija volt. Mellettem gurult, lassan az én tempómban. Az ablaka letekeredett, és az elegáns tanárom arca jelwnt meg mögötte, ki folyamatosan engem lesett.

- Mit szeretne Tanár Úr?

- Mondtam már hogy ne szólíts így - horkolt le - Elkísérsz bevásárolni?

- Miért kéri a segítségem? Talán elfelejtett főzni? - kötözködtem vele.

- Nem nem. Még tudok - javított ki - Csak gondoltam tudnál nekem segíteni, ha persze van időd.

- Sajnos nincs, mert van egy tanárom, aki az osztályfőnököm is, és azt kérte, hogy csináljunk dokumentációt egy könyvről - panaszkodtam megjátszott haraggal.

- A kis szemét. De majd ha végeztünk, akkor segítek benne ha kell, és másban is - ajánlgatta.

- De Tanár Úr kérem. Ez nem lenne csalás? - vettem elő kislányos, ártatlan énemet, melyen jót kuncogott.

- Nem lenne. Ugyan olyan mintha órák itán vagy előtt kérnék meg. Na akkor jössz?

- Ahoz meg kéne állni Tanár Úr - ahogy ezt kimontam, azonnal a fékre lépett. Édes, ártatlan és gyermeteg mosollyal léptem a másik oldalra, majd kinyitva az ajtót, beültem mellé.

- Basszus - döntötte hátra a fejét, miközben tenyerébe temette arcát - Miért ver engem a sors veled Kicsilány?

- Na panaszkodjon Ta... - kezdtem volna bele, de megállított

- Ki ne mond! Inkább induljunk - reakcióján hangosan felnevettem, miközben ő csak sértődöttem megforgatta, gyönyörű, barna szemeit.