A tanárbácsi kedvence

XIII. fejezet

Hannah Yoon Gi ágyán, hason feküdve olvasta át történelem könyvét, s közben jegyzetelt, míg a másik az íróasztalánál ülve javította a dolhozatokat. Az állatkák a földön pihentek. Szellem az ágy mellett, ahol a lányra vigyázhat, amíg Holly a kis ágyában, ami a hatalmas ablak mellett volt. Hannah fején ott díszelegtek a fekete cicafülek, és derekánál pedig a farkinca. A férfi sokszor hátrafordult, hogy lopott pillantásokat vessen kedvesére, aki háttal neki, tanult. Édes volt számára, ahogy lábait felhúzza, és néha-néha mozgatja ahogy gondolkodik vagy ír. De a legjobb érzés az volt számára, hogy nincsen egyedül, annak ellenére hogy Holly is ott volt neki. Egyszerűen, a lány színt vitt az egész házba. Boldog volt minden egyes perc amit vele töltött, mert tudta hogy van vele egy olyan személy aki szereti.

Felállt az ülőhelyéről, majd lassú léptekkel Hannah mellé sétált. Vállára tette a kezét, majd finoman végig simította hátát, egészen derekáig, mire a lány felnézett, figyelve a másik szavaira.

- Mit csinálsz Cicám? - tette fel kérdését, miközben a könyvre és a füzetre nézett. Az ő tantárgya.

- Tanulok a Tanár Úr órájára - mosolygott rá gyermekien, mire a férfi hatalmas tenyere a fejét kezdte el simogatni. Tenyerét lejjebb vezette a puha arcra, melybe a lány belebújt, akár egy igazi kiscica.

- Jó Kislány - simogatta meg hüvelykujjával a fehér bőrt - Van valami amit nem értesz?

- Hát... - nézett rá jegyzeteire, és kettőt lapozott, majd megrántotta a vállát, és visszavezette tekintetét Yoon Gi-ra - Szerintem nincs.

- Mit tanulsz most belőle? - kérdezte, miközben leguggolt az ágy mellé és Hannah füzetét és könyvét nézte - Dehát ezt még át se vettük - értetlenkedett.

- Szeretem a történelmet és gondoltam egy kicsit előrébb haladok. A többi dologgal már készen vagyok - bökött rá ujjával a kész kupacra, mely ott feküdt mellette - Meg amúgy is. Régebben tanultuk már ezeket, csak bővítve vannak pár információval - magyarázta el. Válasza kielégítette a másikat.

- Miért vagy te ennyire tökéletes nekem? - tette fel kérdését, mire a lány csak értetlenül nézett rá, mintha nem értette volna jól amit mondott - Édes vagy - mondta lágy mély hangján, majd maga felé fordította Hannah fejét és meg sem várva míg rájön mi történik, letámadta csókjával. Térdeit kinyújtotta, ezzel a másikat a hátára borította, így fölé kerekedett. A lány a férfi fehér pólójának az oldalát szorongatva élvezte a csókot, s próbálta közelebb húzni magához, mely sikerült is. Yoon Gi-ban éledezni kezdett egy olyan érzés, melynek nem akart véget vetni. Egyre jobban beleszeretett, és egyre jobban kívánta kedvesét, aki alatta feküdt. És ő már csak az övé...

Kezét a szoknyával fedett derékra tette, majd lejjebb ment, s combját kezdte el finomat simogatni. Ujjaival a szoknya alá merészkedett és fenekét kezdte el cirógatni, mely miatt Hannah-t kirázta a hideg. Egyre többért esedezett, egyre több érintésért akarta érezni a férfinak, de nem akart se mohó lenni, és nem akarta elsietni mindezt. Idejük volt mint a tenger, de nem akartak mindent a szexre alapozni. Bár a hosszú tartózkodás után, elég nehéz visszafonia magát az embernek. Yoon Gi egy újabb, szebb, szenvedélyesebb és élvezetesebb formáját akarta mutatni a szexről, a lánynak. Nem kívánkozott unalmas, egyhangú kapcsolatba kezdeni, és jól tudta, hogy a másik sem akarna egy ilyet. Izgalmasra, szenvedélyesre, bugyutára és édes párkapcsolatra vágyott, s tudta hogy Hannah ezt meg tudja adni neki.

- Menj el tusonli - mondta kemény hangon, kettőjük közé suttogva ahogy próbálta visszafogni magát, nehogy megint nekiessen azoknak a csábítóan vörös ajkaknak amik csak érte kiáltottak, hogy jöjjön vissza - Addig felhívom az anyukádat, és beszámolok neki mi volt ma és mi a helyzet veled, nehogy aggóni kezdjen - a lány szófogadóan felkelt volna, de Yoon Gi visszanyomta az ágyra - Előbb még egy jó nagy csókot kérek.

- Büdös maradok - vágta oda neki, mire a másik alig bírta visszafogni nevetését.

- Akkor nem aludhatsz velem - próbálta rávenni.

- Szellemmel is jó lesz.

- De ő nem karol át miközben alszol és nem csókol olyan jól mint én - nézett mélyen azokba a gyönyörű, kék szemekbe.

- Te csak azt hiszed - mondta huncutul, felhúzva egyik szemöldökét.

- Te beteg állat - nevette el magát -... Legyén mindig ilyen bolond - közelebb hajolba hozzá, csókolta meg lágyan és finoman.