Diliházba zárva

4. fejezett

*ebéd után*

-na szóval ez itt a focipálya... ha nem akarsz bajt akkor messziről kerüld el ezt a helyet- nézett a szemembe Lucy

-miért ?- kérdeztem

-azért mert a fele focicsapat agresszív drogos- vont vállat Thomas

-hé...- nézett Jack dühösen Thomasra

-de tudod, hogy te kivétel vagy- mosolygott Lucy

Miközben a srácok ezen vitatkoztak én tovább mentem szépen lassan egészen egy tornateremhez hasonlító kosárpályáig. Egy fiúcsapat éppen gyakorolt. A csapat mindegyik tagja szépen kidolgozott felsőtesttel rendelkezett. A szemem egyből a legszimpatikusabbat kezdte el bámúlni mintha bele szólásom se lett volna az egészbe. A srác magas volt, szőkés barna haja volt, és éppen kosarat dobott

-őt már el is felejtheted- jelent meg Lucy majd megijdtem

-mit lehet tudni róla ?- érdeklődtem halkan

-senki sem tud róla semmit kivéve azt, hogy iszonyúan sötét múltja van- suttogta Lucy

-hogy hívják ?- kérdeződösködtem tovább

-Ben és iszonyatosan bunkó mindenkivel- felelte Lucy

A srácok végeztek a meccsel. A szememmel végig Bent követtem. Éppen megtörölte az arcát egy kisseb törölközővel majd a törölközőből felnézett és összetalálkozott a tekinterünk. Nagyon csúnyán nézett rám. Gyorsan elszaladtam az ajtóból ijedtemben

-kezd esteledni mennem kell- szólalt meg Lucy

-rendben én is megyek a szobámba... szia- köszöntem el majd elindutam.

Elég nehezen találtam meg az unalmas szobámat. Nem volt ott semmi csak egy ágy meg egy szekrény. Nagyon sivár volt. Fel akartam dobni valami kis tárggyal vagy képpel de eszembe jutott, hogy úgyse leszek itt sokáig szóval felesleges lett volna. Lefekvés elött azon törtem a fejemet, hogy hogyan tudnék kiszabadulni innen. Egyenlőre csak olyan frappáns ötletek jutottam eszembe, hogy beszélek anyáékkal.

*másnap reggel*

Egy ijesztő arcú nő ébresztett azzal, hogy ideje mennem a pszichológusomhoz. Gyorsan elmormogtam pár bosszankodó szót majd elindultam a mosdó felé, hogy megmosakodjak. Ezek után felöltöztem majd követtem az ijesztő arcú nőt.

-a délutáni csoport terápián való megjelenés kötelező- magyarázott közben a nő

-nézze hölgyem... nekem erre tényleg semmi szükségem nem vagyok drogos- néztem rá kétségbeesetten

-tudod kislány épp it kezdődnek a gondok, hogy nem tudod magadról, hogy az vagy- nyomta az arcomba óriási virsli mutató ujját majd tovább mentünk egészen a pszichológus szobájáig.

Az ijesztő arcú nő kinyitotta elöttem az ajtót amin én bementem majd elment. Egy idős bácsi rám mosolygott egy nagy karfás székből és az elötte lévő fotelra mutatott jelezvén, hogy üljek le. Szépen lassan oda sétáltam majd leültem. A kínos csendet a fotel rugóinak enyhe nyikorgása zavarta meg.