Verseny a halállal

Egy régi barát

Vörös és sárga színeivel takarta be az ősz a várost. A tanév első napja kellemes meleggel üdvözölte a diákokat. Az utcán apró gyerekeket lehetett látni, akik izgatottan sétáltak az iskolájuk felé, az új tanév gondolatával fejükben. Ám nem mindenkinek kezdődött a nap ennyire kellemesen. Bonnie Hudson lélekszakadva rohant a buszmegálló irányába, hogy elérje az épp akkor bekanyarodó, hosszú kék buszt. Az utca zsúfolt volt, próbált mindenkit kikerülni amennyire csak lehetett. Épp egy kisgyerek elől pördült ki, és azzal a mozdulattal bele is ütközött valakibe, majd a földön találta magát. A szemüveg leesett az orráról, a busz ajtaja nagy csattanással bezárult, és elment.
- Hé, meg vagy? - kérdezte tőle egy férfi hang, akinek a lány csak a sziluettjét látta.
- Én meg, de a szemüvegem nincs. - felelte a fejét fogva.
Ekkor a fiú megfogta a szemüveget és feltette a lányra. Bonnie szeme teljesen kikerekedett amint meglátta kinek ment neki.
- Lucas?
A fiú rámosolygott, majd kinyújtotta a kezét hogy felsegítse a lányt. Ekkor Bonnie belenézett a fiú tengerkék szemébe, melyet valamennyire eltakartak szőkésbarna tincsei.
- Jézusom...a gimi óta nem láttalak. Mi van veled?
- Meg vagyok, csodálkozom viszont hogy össze futottunk. Nem hittem volna hogy bárkivel is össze fogok találkozni az osztályból. Hova rohantál?
- Az egyetemre, találkozót beszéltem meg egy szaktársammal, de már nem fogok oda érni.
Lucas elgondolkozott, majd egy kaján vigyor terült el az arcán. Bonnie mellett termett, átkarolta a lányt a vállánál és elindult vele egy parkoló felé. Bonnie meg volt illetődve, és kifejezetten aggasztotta a fiú magabiztossága és a vele járó vigyor.
- Emlékszel hogy a gimiben eljártunk motorozni a fiúkkal?
- Igen? - mondta gyanakodva a lány. - Miért kérdezed ezt most tőlem, ennyire furcsán?
- Fogd ezt a sisakot és ülj fel mögém. - állt meg a fiú egy motor mellett.
- Én? Arra? Biztos hogy nem.
- De még oda érhetsz a találkozódra ha felülsz.
- Ül a halál, én biztos nem szállok fel erre! - makacskodott a lány.
- Ne már! Jó buli lesz! Nem fogok gyorsan menni! Ígérem!
Bonnie eltöprengett. Végül is oda érni, oda fog. A városban pedig nem lehet 150-el száguldozni.
- Legyen. - adta be a derekát. 
Felvette a sisakot és felült Lucas mögé. A motor mély berregéssel elindult, és hiába nem mentek gyorsan, Bonnie tartott az úttól. Úgy kapaszkodott Lucasba mintha tényleg a halál felé száguldanának. A motor azonban lassítani kezdett, bekanyarodott az egyetem elé és szép lassan megállt, a motor halkan brummogott tovább.
- Be már nem kísérlek, de örülök hogy találkoztunk.
- Köszönöm hogy elhoztál! - vette le a siakot a lány. - Én is örülök hogy találkoztunk. Össze futhatnánk majd később, ha van kedved hozzá.
- Mindenképp! - Lucas a telefonjára pillantott. - Mennem kell, de írj rám amikor neked jó.
- Rendben. - a motor hangosan felhördült. - Még egyszer köszönöm!
Lucas a kezével integetett, aztán elment. Bonnie besietett az egyetemre, és megkereste Zanet, akivel egy órán keresztül konzultáltak. Minden rendben ment, és a lány boldogan és elégedetten kereste meg az ebéd szünetében barátnőjét.
- Hé, Bridget, emlékszel Lucasra a gimiből?
- Igen. Oda voltál érte. Miért mi van vele?
- Össze futottam vele ma reggel, és elhozott.
- Jézusom! Jézusom! JÉZUSOM! Tényleg? De hogy-hogy?
Ekkor Bonnie elmesélte mi történt reggel.
- Látom annyira jól sikerült a randi hogy neked adta a sisakját. - mutatott rá a fejfedőre.
Bonnie kikerekedett szemekkel pillantott maga mellé. Teljesen megfeletkezett a sisakról. Bridgetnek órája volt így otthagyta Bonniet. Ő a kezébe vette a sisakot hogy szemügyre vegye. A sisak teljesen fekete volt és a jobb oldalán zongora billentyűk voltak. A lány tudta hogy volt osztálytársa tud zongorázni, így nem kezdett el gondolkodni miért ez került rá. Aztán valamiért elkezdett azon gondolkodni hogy vajon van-e barátnője. Aztán megpróbálta ezt a gondolatot elhessegetni. De nem ment. Eszébe jutott mennyit hülyéskedtek gimiben az angol órákon. Infón a szünetekben, vagy például a spanyol órákon.
Haza érve letette a siakot az előszoba szekrényére, majd lement és vett egy hatalmas kád fürdőt. Nem járt más a fejében csak a fiú. Próbálta elterelni a gondolatait, de túl filmbe illően találkoztak össze. Nem tudta nem tovább fantáziálni a történetet. Egyre nagyobb hülyeségeket talált ki, így megrázta fejét és egy nagy adag vízzel arcba csapta magát, de pír az arcáról nem tűnt el. Ahogy a gondolatok se.