Verseny a halállal

Egy kis változás

Telt múlt az idő. Októberből december lett, ezzel együtt leesett az első hó is. Bonnie nagyon izgatott volt, hisz ha hó van akkor jég is, és ha van jég lehet korizni! Amikor gimis volt, ő és a barátai rengeteget koriztak együtt. Épp a havas tájat nézte amikor megcsörrent a telefonja.
- Szia Lucas!
- Szia Bonnie. Képzeld egy karácsonyi vásárt rendeznek a városban, koripályát is építenek. Van kedved majd eljönni velem?
- Van! Mikor menjünk?
- Hát, december hatodikán azaz holnap kezdik építeni, a pályát pedig nyolcadikán kezdik. Szóval mit szólsz tizedikéhez?
- Nekem tökéletes.
- Remek. Akkor majd találkozunk.
Bonnie letette a telefont majd a névjegyzéket görgetve meglátta egy régi barátnője nevét. Elkezdett visszagondolni azokra a dolgokra amelyeket még gimiben csináltak. Aztán rányomott a kis telefonra és felhívta.
- Helló Brigi!
- Nyaaaa. Ki vagy?
- Bonnie. Minden oké?
- Persze, persze. Csak megvagyok fázva.
- Ne hazudj! Lázas is vagy. - hallatszott a háttérben egy férfihang.
- Ez meg ki volt a háttérben?
- Aaaaam. Egy barát.
- Oké... Akkor én szerintem leteszem.
- Rendben. Haaaapci! Leo! Kérlek hozz egy zsepit! - hallatszódott még egy pár szó.
Bonnie a kanapén ült, és a hóesést nézte. Majd felállt, felkapta a kabátját és elindult Brigihez. Ropogott a hó és erősen fújt a szél.
Bekopogott az ajtón. Egy igen magas fiú nyitott ajtót. Bonnie meglepetten állt az ajtóban. Nem számított rá hogy ilyen magas és erős barátnője barátja.
- Helló. Te ki vagy? - kérdezte a fiú hidegen.
- A nevem Bonnie. Bonnie Hudson vagyok. - egy szempillantás alatt megváltozott a srác arca. Kínosan elmosolyodott.
- Bocsáss meg. Szóval te vagy Bonnie. Gyere beljebb.
A lakás igen tiszta volt. Bonnie emlékszik hogy tavaly amikor Brigi beteg volt, és meglátogatta, az egész ház úgy nézett ki mint a szemét halom. Emlékszik hogy alig talált meg bármit is. De most, minden tiszta volt. Bement barátnőjéhez a szobába és leült az ágy szélére.
- Hogy vagy?
- Nem túl jól. Nagyon fáj a fejem.
- Látszik rajtad. Hol fáztál meg ennyire?
- Séták.
- Értem.
Váltottak még néhány szót, majd Bonnie kiment és hagyta pihenni Bridgettet. Picit beszélgetett még Leóval és meg is ismerték egymást. Ezek után a lány haza ment. Az ajtója előtt Joel állt. Arca és keze teljesen ki volt pirosodva a hidegtől. Éjfekete hajában hópelyhek pihentek, kabátján apró vízfoltok jelezték, hogy kint havazik.
- Szia Joel. Miért jöttél?
- Szia Bonnie. Hát tudod építeni fognak egy koripályát, és arra gondoltam van-e kedved eljönni velem.
- Mikor?
- Tizedike jó?
- Jaj! Bocsi de akkorra már van programom.
- Értem. - a fiú hangjában mély csalódottság hallatszódott. - Akkor majd máskor.
Joel elköszönt és elment. Bonnie szomorúan nézett a fiúra. Úgy sajnálta szegénykét. De nem törődött ezzel sokáig, mivel izgatottsága felülmúlta bűntudatát. Öt nap múlva együtt fog korcsolyázni Lucassal. Hanyatt feküdt az ágyon és elkezdte elképzelni mi fog történni. Érezte hogy egyre vörösebb lesz. Majd hirtelen, kopogtattak.