Verseny a halállal

Az esküvő

Kopogások zavarták meg a lakás néma csöndjét. Bonnie gyorsan az ajtóhoz sietett és kinyitotta azt.
- Mindjárt kész vagyok. Addig ülj le nyugodtan.
A fiú levett egy könyvet a polcról és elkezdte olvasni. Egy kis idő múlva rápillantott az órájára.
- Bonbon! Kérlek siess.
- Kész vagyok.
Cipő kopogás hallatszott majd abba maradt. Lucas felnézett és teljesen elvörösödött. Bonnie hajában apró hullámok kavaroktak, nagy részük pedig a vállán pihent. Tengerkék, térdig érő ruháján a fehér rózsák habként díszelegtek. Lábán fehér magassarkú csillogott. A lány fogott egy fehér rózsát és betűzte magas, szőke partnere öltönyzsebébe.
- Nos hölgyem, indulhatunk? - emelte fel a kezét.
- Igen. Indulhatunk. - karolt bele.
Lementek, és beültek az autóba amivel Lucas jött. Az út csendben telt, de nem abban a kínos csendben. A táj fehér volt. A dombok csillogtak a távolban, a szél pedig néhol felkapott egy-egy adag havat.
Egész hamar megérkeztek a helyszínre. A Hármak palotája egy nagyon szép, két emeletes építmény. A fehér falak, büszkén és erősen tartották a fekete tetőszerkezetet. A Szabadság terme egy kellemesen tágas, halvány sárga terem volt. Az egyik végében asztalok sorakoztak, a másik fele ahol az ajtó volt, üresen állt a tánchoz.
- Bonnie! Régen találkoztunk. Hogy vagy?
- Sziasztok! Hát, igen. Rég találkoztunk. Remekül vagyok köszönöm.
- Gyere, mutatni szeretnék neked valamit. Dante, - pillantott partnerére Ella. - várj meg itt kérlek.
Bonnie Lucasra nézett. A fiú mosolyogva egy bólintással nyugtázta a helyzetet. A két férfi ismerkedni kezdett. A lányok halló távolságon kívülre mentek.
- Mesélj, ki ez a szőke lovag? - mosolygott a lányra sógornője.
- Egy barátom. Kedves volt és elkísért.
- Nem hiszem. De nem kezdek el vitatkozni veled, mert életed végéig tagadnád. Inkább mutatok mást. - nyújtotta a nő a kezét. Az ujján egy gyűrű fénylett.
- Eljegyzett? Wow! Gratulálok. Mikor lesz az esküvő?
- Még fogalmunk sincs. - nevetett Ella.
Elindultak vissza Lucashoz és Danethoz, majd elváltak. Ekkor a fiú Bonniehoz fordult.
- Ők kik voltak?
- Az öcsém és a jegyese.
- Jó fej az öcséd, és sok mindenről lehet vele beszélni.
- Kicsiként is rengeteget beszélt.
Hamarosan mindenki elkezdett leülni egy-egy helyre. Ők ketten Elláék és Bonnie szülei között foglaltak helyet. A ceremónia nagyon szép volt. Az ifjú pár pedig még szebb. Kate olyan könnyedséggel lépett a terembe, akár egy galamb. Miután a boldogító igen is elhangzott, a lányok kiálltak a terem üres részébe a csokordobáshoz. Bonnie nem szeretett volna kimenni, de sógornője kihúzta magával és mivel nem akart ünneprontó lenni, beállt hátra és feltartotta a kezét. Kate elfordult, kezeit meglendítette és a fehér rózsa csokor csak szállt, és szállt. Egyre messzebb és messzebb. A lányok ugráltak, hátha elkapják de nem jártak sikerrel. A csokor elrepült felettük és egyenest a leghátul álldogáló lány kezébe esett. Mindenki hangos tapsban tört ki. A lány vöröslő arccal mosolygott. Majd minden lány visszament a helyére. Ő is visszaült. Lucasra nézett aki odahajolt és a fülébe suttogta.
- Jól megy ez a csokor a ruhádhoz.
Bonnie elpirult. Elkezdték felszolgálni a vacsorát. Rengeteg féle étel volt. A sültektől elkezdve a süteményekig minden. Amikor a desszerteket hozták, sokan már elmentek a táncparkettre és ott beszélgettek, vagy a menyasszonyt kéregették fel. Lucas is felállt és felkérte Bonniet. Sok táncfajta előkerült a násznép körében. Ki ezt tudta, ki azt. Tangó, salsa, keringő és még flamenkó is. Mindenki remekül mulatott.
Hajnali kettő-három körül lehetett amikor úgy döntöttek hogy elindulnak haza. Bonnie vezetett, Lucas pedig mellette ült és a csokrot babrálta. Nem beszéltek egész út alatt. Nagyon fáradtak voltak. Amint haza értek Bonniehoz, semmivel nem törődve, csak lefeküdtek aludni.