Verseny a halállal

Elveszett barátság

Kinyitotta az ajtót és egy postás állt előtte, egy levéllel. Átvette majd bement és kinyitotta.

Kedves Bonnie!

Szeretettel meghívlak téged és plusz egy személyt a 2024. december 15-én
14:00-tól tartandó esküvőnkre.
Helyszín: Hármak palotája, Szabadság terem
Szeretettel várunk!

Kate és Fred

Bonnie nagyon boldog volt. Kate az unokatestvére, és mindig is közel álltak egymáshoz. Azt tudni kell, hogy Katenek nincs testvére így, Bonni jelentette számára a testvért. Bonninak egy öccse van. Örömmel tűzte ki a levelet az üzenő falra. De ki legyen az a plusz személy akit elvisz magával? Ahogy felmerült benne ez a kérdés egyből Lucas jutott eszébe. Elhatározta hogy amikor találkozik vele, szóba hozza az esküvőt és megkérdezi hogy eljön-e?
Elérkezett a várva várt nap. Bonnie felöltözött, felkapta a korcsolyáját és elment a pályára. Lucas egy bódé oldalának dőlve várta. Felvették a korcsolyát és elindultak.
- Emlékszel hogy gimiben mennyit koriztunk télen? Hatalmas buli volt.
- Igen.
- Miért nem vettél sapkát? - kérdezte a fiú egy ravasz mosoly kíséretében.
- Ó, egy nagyon régi gimis eset miatt. - mondta nevetve a lány.
- Sajnálattal hallom. - nevetett Lucas is. Majd elindult gyorsan és neki ment Bonnienak. A fiú elesett a lány pedig rá. Ekkor Lucas megcsókolta.
- Ez is ismerős?
- Hát nem ebben a verzióban. - válaszolta piros arccal.
Egy óra elteltével, fázni kezdtek meg persze már a nap is lefelé tartott. Elindultak haza. Amikor befordultak az egyik kisutcára, egy gyanús alak árnyéka rajzolódott ki előttük. Lucas maga mögé húzta a rémült lányt. Az alak elindult feléjük. Beért a lámpa alá. Bonnie és Lucas is meglepődött.
- Haver! Ilyet ne csinálj még egyszer. Nagyon para voltál. Mit csinálsz itt?
- Ma találkozóm lett volna egy bizonyos hölgyel. De még előtte lemondta, mert más programja volt. - nézett sértődötten Bonniera. - Milyen volt a másik program? Jól érezted magad vele? - intett a fejével Lucas felé. - Mi olyan jó benne? Hogy magas? Hogy erős? Hogy szőke herceg? Vagy mi Bonnie? Mi?! MONDD MEG! - üvöltötte Joel miközben a vállánál fogva rázta a lányt. Hirtelen egy csattanás hallatszott, és a fiú a földre esett. Lucas volt az. Igen erősen vágta pofán. De a földre került srác se akart vesztes maradni. Neki esett barátjának. Bonnie egyre jobban félt.
- Hagyjátok abba! Kérlek! Fejezzétek be! - elkezdett zokogni. Nem akart rendőrséget hívni, ezért az első embert hívta aki eszébe jutott. A fiúk nem érzékelték a külvilágot csak akkor kaptak észbe, amikor Joel egy hatalmas pofont kapott de nem Lucastól. Lucas már távolabb volt tőle sokkal. Megfordult és elkezdett kiabálni.
- Mégis mit képzelsz?! Ki va... - elakadt a szava. Bátyja, Daniel magasodott előtte. Szigorú és csalódott tekintettel méregette öccsét.
- Szállj be a kocsiba.
Joel szó nélkül engedelmeskedett. Ezután bátyja Lucashoz fordult.
- Sajnálom. Van egy tippem mi miatt tette ezt, de ezt most hagyjuk. Jól vagy Bonnie?
A lány bólintott de látszott hogy nem teljesen őszinte. Szemei fel voltak dagadva a sírástól.
- És te, Lucas?
- Megleszek.
- Rendben. Szemmel tartom az öcsémet de, azért nem árt ha ti is figyelmesek lesztek.
Bólintottak. Daniel elbúcsúzott és elment. Lucas szorosan magához ölelte a remegő lányt és azt mondta.
- Nyugodj meg. Többé nem hagyom hogy hozzád érjen.