Verseny a halállal

LÁngoLó Alapok Háza

Másnap Bonnie fáradtan ébredt. A laptopja is lemerült. Felkelt és elment zuhanyozni, amikor hirtelen belerúgott a sisakba. Olyan cifra káromkodást mondott melyen még ő is meglepődött. Rendbetette magát és elindult az egyetemre. A napja nem telt túl izgalmasan. Átlagos volt. De a délutánja már nem. Kilépett az egyetem ajtaján és rögtön meglátta a piros sport motort, a tulajdonosával együtt. Lucas a motoron ült és telefonozott. Majd felnézett és intett Bonnienak hogy jöjjön. A lány habozott majd odament hozzá.
- Szia Lucas.
- Helló Bonnie.
- Gondolom a sisak miatt jöttél.
- Igen, főként.
- Sajnos otthon maradt de ha megvársz itt, elhozom.
Lucas oda nyújtotta a sisakját.
- Inkább elviszlek. - mosolygott.
- De... neked nem kéne sisak nélkül motorozni.
- Nyugi. Nem megyek majd gyorsan.
Betartotta az ígéretét. Meg a lány nem lakott túl messze. Megérkeztek, majd felmentek a lakásba.
- Bocsi a rendetlenségért. Tessék.
- Köszönöm. Van kedved eljönni velem?
- Hova?
- Csak úgy motorozgatni. Meg lehet hogy találkozunk pár haverommal.
- Háát. Ha nem mész túl gyorsan.
- Ígérem.
- Akkor igen.
- Akkor fogdd ezt - átnyújtott egy gerinc védőt. - és vegyél fel egy hosszú nadrágot, sportcipőt meg egy pulcsit.
Bonnie elszaladt majd visszatért egy fekete nadrágban, egy féhér cipőben és egy piros pulóverben. Lementek, felvették a sisakokat és elindultak. Lucas egy erdős úton ment kifelé a városból. Később a vörös erdőt felváltották a mezők melyek még zöldek voltak. A fiú picit gyorsított, majd mikor érezte hogy a lány egyre erősebben szorítja a derekát, visszább vett a tempóból. Amikor Bonnie megszokta a sebességet, kiegyenesedett és körül nézett. A táj tiszta és felemelő volt. Egy kis idő múlva két másik motoros jelent meg az oldalukon. Intettek nekik, majd mind a kettő egykerékre emelkedett és kielőzték őket. Lucas hátra kiáltott.
- Bízol bennem?
- Igen.
- Akkor kapaszkodj erősen.
A lány olyan erősen fogta a srác derekát ahogy csak tudta. Majd megérezte a fiú kezét, amint feljebb viszi a kezét.
- Biztonságosabb ha a melkasomnál kapaszkodsz.
Bonnie bólintott és kapaszkodott. Egyszercsak a motor eleje elkezdett emelkedni. Feljebb és feljebb. Bonnie teljesen megrémült. Egy pár másodperc múlva érezte hogy mennek vissza. Majd elkezdtek lassítani és végül megálltak. Leszálltak a motorról és odamentek Lucas haverjaihoz. Összepacsiztak és levették a sisakot.
- Bátor voltál. - mondta Lucas Bonninak.
- Köszi.
- Ők itt a haverjaim. Daniel és Joel. Fiúk ő Bonnie.
- Helló. - köszöntek egyszerre.
Sokat beszélgettek, egyben meg is ismerték egymást. Majd Daniel félrehívta kicsit Lucast így Bonnie Joellel maradt.
- Na, és hol szedted fel ezt a szőke hódítót?
- Mi? Jaj! Én nem vagyok a barátnője.
- Ez érdekes. Ha nem jártok akkor miért hozott el motorozni? Eddig senkit nem hozott magával.
Ez most a lány fejében is szöget ütött. Miért? És miért pont őt?
Közben visszajöttek Danielék is. Lucas, kezében az elektromos cigijével. Elhülyéskedtek még aztán elindultak. Egy kocsma szerűségnél álltak meg. Már a neve nagyon bíztató volt:

LÁngoLó Alapok Háza

Egy olyan tipikus motoros hely volt. Annyi különbséggel hogy az itteni motorosok többsége, fiatal körülbelül vele egyidős férfi volt, meg egy két nő. Mint kiderült van a kocsmának egy pályája, ahol versenyeket szoktak tartani. Fogadásokat is kötnek de a versenyzés népszerűbb. Az örök bajnok egy körülbelül 25-30 év körüli férfi volt. Magas volt, izmos, fekete hajú és nem sejtetett semmi jót az arca. Odament Lucashoz.
- Jé. Ki van itt? Csak nem a kezdő motorosok királya?
- Csá Rudi.
- Jössz a következő versenyre?
- Nem hinném.
- Hah. Gondoltam. Látom van kíséreted is.
Bonnie lefagyott ahogy ránézett a férfi. Lehetett úgy 2 méter is.
- Hé, cica. Miért vagy egy vesztessel? Gyere velem. Én örök győztes vagyok.
Lucas arca egyre vörösebb lett, a keze ökölbe szorúlt és már majdnem arcon vágta, amikor megérezte Bonnie kezét aki jelezte hogy ne tegye.
- Bocs Rudi. De ő nem az egóra hanem az IQ-ra hajt. - vágta rá Lucas. Majd megfogta Bonnie csuklóját és elmentek, vissza a motorhoz.