Verseny a halállal

Baráti aggodalom?

Bonnie még két nappal később sem bírta felfogni mi történt. Van az az érzés amikor rájössz hogy az élet kegyetlen. Nála ekkor történt meg ez. Persze valószínűleg nem percenként halnak meg motorozás közben, de akkor is. Nagyon aggódott Lucas miatt. A fiúval is bármikor történhet ilyen. Elég egy rosszul vett kanyar, egy durva ellenfél vagy egy figyelmetlen pillanat.
- Bonnie? Bonnie? Hé!
- Jaj, bocsi. Csak tudod nyugtalan vagyok.
- Na, mondd mi bánt.
Bonnie elmesélte Donnának, egy régi barátnőjének, mi történt és miért félti a volt osztálytársukat.
- Nem tudom mit tegyek. Adj tanácsot, kérlek.
- Az a baj, hogy neki a szenvedélye a motorozás így nem fogja abba hagyni. De egy próbát megér. Talán lesz belőle valami. - mosolygott Donna gyanúsan. Bonnie kérdőn nézett rá, majd teljesen elpirult.
- Dodó te teljesen őrült vagy.
- Miért? Gimiben is tetszett neked.
- Igen de az csak egy kis gimis szerelem volt.
- Én szurkoltam neked. És most még jobban. Szerintem tetszel neki.
- Sophie is ezt mondta. Ő is majd elolvadt amikor elmondtam neki.
- Na akkor már csak Bridgettel, Dorothyval, Dorisszal, Borkával és Krizantával kell beszélned. - nevetett a barátnője.
- Hogy ugyanezeket a tanácsokat megkapjam újra meg újra. - nevetett Bonnie is.
Elköszöntek egymástól és Bonnie eldöntötte hogy beszél Lucassal. A baj az volt, hogy fogalma se volt hogy hol lehet. Csak sejtette. De egyedül nem mert odamenni. Mivel Joelt nem érte el, Daniel segítségét kérte. A férfi felvette őt a kocsijával és elindultak.
- Köszönöm hogy elkísérsz.
- Ez természetes. Nem látszol egy verekedős nőnek, így nem túl biztonságos egyedül odamenned. Könnyen beléd kötnek.
- Amúgy te az osztálytársa vagy?
A férfi egy félmosolyra húzta a száját.
- Tippeld meg a korom.
- 23-24?
- Jól tartom magam ezek szerint. De tévedsz. 32 vagyok.
- Ne szórakozz. Ez komoly? Nem látszik rajtad.
- Köszi.
- És van családod vagy valami?
- Nem. Én mondhatni a munkámnak, a barátaimnak és a hobbymnak élek.
- Na és Joel?
- Az öcsém úgy váltogatja a csajokat mint én az alsómat. Még elég éretlen. De tehetséges.
Az út további részében sok minden szóba került. Végül megérkeztek a motoros helyre. Hátra mentek a pályához. Tényleg hatalmas volt. Leültek a lelátóra. Lucas egy trükköt gyakorolt. Egy-ketten voltak még rajta kívül a pályán. Egyszer csak a fiú egy hatalmasatt esett a motorral. Bonnie oda akart menni de Daniel vissza húzta.
- Nyugi. Nem esett baja. Esett már nagyobbat is. Nem szabad zavarni amikor ilyen elszántan gyakorol valamit. Amíg nem végez, mondd el mitől voltál ilyen zaklatott. Nem zavar ha rágyújtok? - a lány megrázta a fejét és elkezdte mondani. A férfi figyelmesen hallgatta. A végén ránézett a lányra.
- Ne félj. Ő tisztában van a korlátaival. Nem mer kockáztatni olyan dolgokat amiknek nem biztos a kimenetelében. - ránézett az órájára. - Mennem kell. Fél óra múlva egy tárgyaláson kell lennem. Nem baj?
- Nem. Menj csak. Majd megkérem Lucast hogy vigyen el.
Épp hogy Daniel elment a fiú megjelent.
- Szia Bonnie. Hát te mit csinálsz itt? És ki hozott el? Ugye nem egyedül jöttél?
- Nem, Daniel hozott, de tárgyalásra kellett mennie. Durvát estél.
- Csak egy karcolás.
A lány aggódva mérte végig a fiút. Ezt ő is észre vette. Megfogta a lány kezét és magához ölelte.
- Ne aggódj. Tényleg nem volt durva. Estem már nagyobbat is.
- Hát ez nem nyugtatott meg.
Majd kicsit szégyenlősen de virító piros arccal, kibontakozott az ölelésből. Ezután elindultak haza.