Allison Ross /befejezett/

7.rész

Apa fellépet a színpadra és így már biztosra lehettem benne, hogy ő az.

-Köszönöm ezt a fogadtatást. Egy fegyveren pontosabban egy bombán dolgoztam az elmúlt években. Igazából ez csak egy hanghullámot bocsát ki a környezetére, ami a vérfarkasok dobhártyáját kiszakítja. De, persze olyanra lett tervezre, hogy állítható fokozatú. A legkisebb csak elijeszti őket kisebb sebet okozva a dobhártyán. Még a közepes már át is szakítja, és ezzel kárt tesz a halásába. A legmagasabb viszont már meg is tudja ölni. Van kérdés?

-Az emberre nem ártalmas?- teszi fel egy kopasz ember

-Nem, hiszen teljesen más hullámhossz okoz kárt a vérfarkasnak is és az embernek.

-Ki lett már próbálva? Ha nem, mikor lesz?-teszi fel egy nő

-Még nem volt alkalmunk kipróbálni.

-Akkor ez azt jelenti, hogy van már kész példány?-folytassa a kérdezést a nő

-Igen.

-Hol van jelenleg?

-Jelenleg egy biztonságos helyen a birtokomban.

Aput a kérdésekkel folyamatosan bombázták, de én már nem igazán figyeltem a beszélgetést.

Még mindig le voltam döbbenve az előbbi fegyveréről, fogamam sem volt, arról meg még úgyse, hogy ilyenen dolgozik.

A hangzavar egyre inkább csak nőt és nőt. Az ablakon kinéztem és a kinti zajokra próbáltam koncentrálni hát, ha kicsit csendesebb lenne.

Valami éles hang jött be a nyitott ablakon. Talán egy vonyítás?

A késemért nyúltam. De csak az üres helyét éreztem.

A hangok mintha kint felerősödtek volna, és dübörgő futás hangja váltotta fel a vonyítást.

Körbe néztem, de senki sem hallotta, amit én. Talán csak hallucinálok? Nem, hiszen tisztán hallottam.

A hideg a hátamon végig futott.

Ah... Nem tudom, mit kell csinálni! Először le kell nyugodnom. Beszív 1..2..3.. és kifúj 1..2..3.

Mit is mondott apa?

„Ha nincs fegyvered, aminek pedig minden kell lennie, akkor szerezned kell vagy elbújni. Ha ezek közül nem csinálod meg valamennyiket, akkor meghalsz."

Fegyvert jelenleg tudod szerezni, de az lopás lenne, szóval jöhet a második lehetőség elbújás. De, mivel itt vagyok, a leendő búvóhelyem körül nem kell még védelembe mennem.

Egy kicsit megnyugodtam.

A kinti zaj lassan elhalkult helyét síri nyugtalanító csend váltotta fel.

Amint apámra esett a tekintettem, összenéztünk. Rám mosolygott és a többiekhez fordult. Pillanatnyi öröm töltötte meg a szívemet, de a következő másodpercben már pánik állt be.

Az ablakok egy pillantás alatt betörtek és az üvegszilánkok a földre hullott vagy éppen az alattuk álló emberre ezzel megsebesítve őket. Az emberek a fegyvereiket elővették és védelmi pozíciót vettek fel. Én csak lassan a búvóhelyem felé kezdtem osonni.

Egy altatógázos bomba esett be a törött üvegen keresztül. Sötét szürke füsttel az embereket elaltatta.

A lábamat gyorsan szedve a rejtekhelyembe menekültem. Az ajtót becsuktam és a kezembe eső első vegyszert, ami az ecet volt a földre öntöttem ezzel elfedtem a szagomat. Hátrálni kezdtem már amennyire tudtam.

Azt hittem nem vagy ilyen félénk, de tévednem kellet.