Allison Ross /befejezett/

26.rész

-Be megyek, veszek egy zuhanyt.

-Oké.

A zuhany kellemes volt, de semmit nem segített.

Amint kiléptem a kabinból hatalmas pára csapott meg.

Még a tükörben sem láttam magamat, szóval neki által letörölni.

A tükörképem láttán felsikítottam.

Az arcomhoz kaptam, hogy megbizonyosodjak, rajta hogy ez valóban én vagyok.

-Mi történt?-kiálltja Jack

-A szemem.-suttogom

-Mi van vele?

-Világít.-ejtem ki a szavakat olyan halkan, hogy még én se halljam

Leültek a WC-re és az arcomat a kezeim közzé temetem

-Be jöhetek?-kérdezi óvatosan

-Gyere.

Amint belépett az ajtón rögtön elém lépett és leguggolt.

Egy szál törölközőn kívül nem volt rajtam semmi, de ő nem tette a helyzetet a hasznára.

Ennyi volt az életem. A sors mégsem nekem kedvezz pedig a halálból feltámasztott.

-Minden rendben lesz.

-Hogy lenne minden rendben?!-ordítok rá

-Nézz rám.-utasít

Lassan felemelem a fejemet a kezeim közül és egyenes a szemébe néztem.

Felkelt előlem és a kezemet megfogva felhúzott.

-Öltözz, fel utána lemegyünk.

Semmit nem szóltam csak tettem, amit mondott.

De mégis hogyan? Talán.. a harapás? De ha az, akkor már be kellet forradnia.

Feltépem a kezemen lévő kötéseket, amiket a vér már át áztatott.

Ahol a sebnek kellene lenni most semmi nincs. Semmilyen seb nincs ott.

Mégis miért csinálják ezt velem az égiek? Miért kell ennyire sújtani engemet?

Olyan érzés mintha valami ki akarna törni belőlem. Szétakar tépni és lassan kezd rajtam felül uralkodni.

Felvettem a ruhámat és Jack-hez mentem, aki már kint várt.

Ő mégis miért ilyen nyugodt? Megőrjít!

-Figyelj, lehet kissé nem lesz a helyzet a kedvedre való, de csak annyit kérek, ne ellenkezz.

-Hogy mi?

-Csak gyere.-ragadja meg a kezemet és elkezd a pince felé vezetni

Talán jobb lett volna, ha nem ébredek fel? Mert ha, most nem itt tartanánk, nem kellene a halált választanom.

Nem élhetek így. Csak apám szégyene lennék és egy szörny semmi más.

Amint leértünk, lent semmi nem volt csak falba szögelt láncok.

-Nem kell azért leláncolni, hogy megölj. Nekem az is elég, ha a lelősz és vízbe dobsz ahol majd a húsevő állatok megesznek.

-Nem foglak megölni és te se magadat.

-Ha te nem fogsz más meg teszi.

-Mégis miért?-kérdezi miközben a láncokat a kezemre és a lábamra applikálja

-Mert nekem nincs, életem már nem vagyok más csak egy elpusztítandó faj.

-Nem te nem vagy az.

Leültem a földre és a fejemet a kemény hideg betonfalnak döntöttem.

Éles fájdalom szúrt a fejembe. Kezeimmel a betonba mélyesztettem körmeimet hogy ne ordítsak fel.

-Kérlek, vess véget ennek.