18.rész

218 14 0
                                    

Dühösen oldalra fordítottam a fejemet.

-Jack vagyok, és semmit nem akarok tőled. Te jössz.

-Ha semmit nem akarsz, akkor miért tartasz fogva?

-Hogy én?-kérdezi nevetve- Inkább meg kellene, köszönöd, hogy még életben vagy.

-Magam is elboldogultam volna.

-Magad?-már szinte röhög

-Ha tegnap nem ájultam volna el, akkor most nem kellene itt lenem.

-Miért? Mit csináltál?

-Miért mondjam el?

-Mert kérdeztem.

-Nem bízok benned.-szögeztem le

-Elmondom, hogy kerülsz ide és cserébe elmondod ki vagy.

Csak a nevemért cserébe? Nem hangzik rosszul viszont mi lesz, ha rájön, ki vagyok akkor meg akar ölni? De ha álnevet adok meg akkor minden rendben lesz.

-Rendben.

-Szóval egy pár hónapja ta6láltam rád a vízben, könnyű volt téged észre venni, hiszen egy feltűnő piros vércsíkot húztál magad után. Miután kirágattalak a vízből haza hoztalak. Itt meg, el láttam a sebeidet és ennyi.

-Mi az, hogy pár hónapja?

-Hogy is mondjam.. hát.. kómában voltál.

-Kómában?-döbbenek le

-Igen.

Az alatt a pár hónap alatt már mindenki azt hiheti, hogy halott vagyok. Biztos George is feladta már a keresést.

-Az nem lehet.-nevetem el én is magam kínomban-Tudom hogy hazudsz.

-Miért hazudnék?

-Mert te is csak egy ember vagy. Biztos akarsz tőlem valamit és ezzel akarod kihúzni belőlem. Meg akarsz törni.-a végét már szinte súgtam.

-Én semmit nem akarok tőled.

-Biztos akarsz. Ha nem akarnál, akkor hagytál volna meghalni.

-Tudod valahogy megértelek, engem is kihasználtak már többször is.-nézett mélyen a szemembe

Közelebb hajolt és az arcomon a kezét végig húzta.

Én mérgesen elfordítottam a fejemet.

-Mindjárt jövök és kiszedem az üvegeket a lábadból, addig higgadj le.

Felkelt és kisétált a szobából.

Nem törthetek meg.

Amint lehetősségem lesz, újra megpróbálok elmenni.

Kis vártatva vissza is jött Jack egy táskával.

Leült mellém és egyik kezével az ölébe helyezte a lábamat.

-Nem akarom, hogy úgy érezd be vagy zárva.-mondja, miközben az üvegeket szedi ki belőlem

-Akkor engedd hadd menjek haza.

-Nem.

-Na, látod, mégis bezárva tartasz.

-Ha jobban leszel, akkor elengedlek.

-Most.

-Előbb estél el és törted össze az egyik lámpámat.

-Nem hagytál elmenni.

-Nem is hittem, hogy felébredsz az éj közepén.

-Hol van a holmim?

-Egy biztos helyen.

Elővette a kötszer a hatalmas táskájából és több rétegben is bekötötte a lábamat.

Miután végzett össze pakolt magának és az ajtó felé igyekezett.

-Az ajtót nyitva hagyom, ne hogy „bezárva" érezd magad. Ha ki akarsz menni az ajtókulcs az ebédlő asztalon, van. Ha még reggelig nem kaptak el a farkasok és nem haltál meg akkor össze ütök egy finom reggelit.

Allison Ross /befejezett/Where stories live. Discover now